Magánszféra - Tárlatnyitó a színházaulában

Képgaléria megtekintése2017.03.07. - 01:30 | Büki László 'Harlequin'

Magánszféra - Tárlatnyitó a színházaulában

Három különböző stílusban alkotó művész, három barátnő - mi a közös és mi a különböző bennük? - Magánszféra címmel Benedek Noémi, Horváth Kinga és Foki Éva kiállítása nyílt meg a Weöres Sándor Színház aulájában március 6-án. A kiállítást Nagy Anna esztéta ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

HIRDETÉS

Három különböző stílusban alkotó művész, három barátnő - mi a közös és mi a különböző bennük? Mindhárman grafika szakra jártak a Képzőművészeti Egyetemen 1990-95-ig, és mestereik is azonosak voltak: Kőnig Róbert és Kocsis Imre. Azóta külön utakon járnak. Foki Éva szombathelyi és akvarelleket fest, Benedek Noémi budapesti és a textilművészet felé orientálódott, míg Horváth Kinga "leginkább" miskolci, és maradt a grafika klasszikus műfajánál, az aquatintánál. Ez az első közös tárlatuk, ami arról szól, ki, hova jutott el ennyi idő távlatából. 

Oroszy Csaba festőművész a tárlatnyitó gondolatok előtt elmondta, hogy 2011 óta ez a 62. kiállítás a Jordán Tamás által megálmodott agora egyik oszlopos részén, a Thea-téren belül.

A kiállítást Nagy Anna esztéta az alábbi gondolatok mentén ajánlotta az érdeklődők figyelmébe:

"Az idő és a tér koordinátája közé szorulva mindannyiunk élete találkozások és elválások, átmeneti együttállások és érintkezések folytonos mozgásában zajlik. Az 1990-es évek első felében három, a budapesti Képzőművészeti Egyetemre érkező grafikushallgató életét kapcsolta össze az a mindennél erősebb vágy, hogy kíváncsi, kutató tekintettel megteremtsék és kimunkálják saját művészi irányukat. Ez a mai kiállítás utazás a szó minden értelmében - térben, időben. Az évek, amiket azóta bejárt a három valamikori diák, most ismét metszik egymást. A metszéspontban pedig jól érzékelhető, hogy bár művészi életpályájuk különböző utakat futott be, és az itt látható munkák egymástól igen csak különböző technikákat és problémákat képviselnek, mégis összehangolja őket valamilyen láthatatlan erő. Láthatatlan, mert nem kötődik sem anyaghoz, sem konkrét formához, hanem csak a néző lelkével rezonál, így adva jelet magáról."

Horváth Kinga, Benedek Noémi, Foki Éva képei mintha mind az átjárást, az átjárót keresnék, a finom áttűnéseket az anyagban és anyagtalanságban, a meglétben és a hiányban, a múltból a jelenbe, valamint félúton a látható és láthatatlan, a pillanat és az örökkévalóság között.  

Közülük Horváth Kinga grafikái erős atmoszférájú képi világot idéznek. Ahogy Nagy Anna jellemezte: "Az ismétlődés, a fenségesen gyönyörű értelmetlenség anzikszai ezek. Az aquatinta tiszta, szervtelen, geometriai pontosságú alkalmazása a szorongás képi definíciója."

Benedek Noémi olykor áttetsző kárpitjaival nemcsak láttatni engedi alkotója grafikus énjét, de tudatosan be is építi a grafikai technikához kapcsolódó anyagokat. "A fényes csillogású drasztikus formák, az árnyékok finom játéka, a fémháló megtévesztő lágysága, a historizáló időben és térben is távoli, de egymással párbeszédbe vont motívumok furcsa, olykor szürreális hatásokat keltenek.

Foki Éva akvarelljei talán a legérzékenyebb, legvibrálóbb technikát képviselik. "Lehet lassan fejlesztve dolgozni rajtuk, lehet virtuóz módon, villámgyors kalligrafikus módon berakni a foltokat, vonalakat a papírra. A technika megengedőbb. A technika megoldásokat kíván. A technika gát. Mindegyik anyagra igaz ez a hármasság, de a kihagyott lehetőségek, a küzdelem a papírral, festékkel ennél a technikánál tűnik elő leginkább. Nem tűr erőszakot, nem tűr bizonytalanságot, nem tűr gyengeséget.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás