Mr(2) Petőfi, ha Segesvárnál is ekkora lett volna a seregünk... - A Csík Zenekar, Péterfy Bori, és a Brains hangoskodott a moziban
Képgaléria megtekintése2009.09.21. - 02:00 | Vidaotone - Fotók: Moór Ferenc
Az egyik szemünk nevet és a másik sem sír kimondottan - mindazonáltal vegyes érzelmekkel éltük végig a hiánypótló MR2 őszi turnéjának szombathelyi állomásán történteket. Soha nem látott tömeg ostromolta meg az objektumot már este nyolc körül - az éterben segélyhívások tömkelege, az aulában pedig vagy hatszáz fős tömeg tobzódott.
HIRDETÉS
Mióta bő három éve útjára indult az új struktúrájú Petőfi Rádió, előtérbe kerültek olyan stílusok és előadók, akik addig a jól bebetonozott mainstream által csak a lesajnált másod- vagy harmadsodorba tartoztak, vagy még oda sem. Aztán lassan kiderült, hogy van azért kis hazánkban szép számmal olyan előadó, együttes, sőt szellemiség is, amely mindamellett, hogy rádióbarát, még igényes, sokszínű és értékteremtő is egyben. Neveket nem sorolnánk most fel, az 
estre „sorsolt" három zenekar kitűnően példázza azt, hogyan lehet három különböző stílusú zenével egy este alatt a multikulturalitást a csúcsra járatni. Végképp bebizonyosodott az is, hogy a megkezdett út teljes mértékben helyes, a hazai médiatörténet legnagyobb hallgatottsági ugrása nem volt véletlen, és tartós is maradt Farkasházyék legnagyobb bánatára. Minden csatának van vesztese, és mivel az igényes zenéért tartó háború még sokáig fog tartani hazánkban, vélhetően sokan fognak hadirokkantként kikeveredni belőle. A szombati ütközet már eleve eldőltnek tűnt, hisz ez volt az idei ősz első nagy könnyűzenei megmozdulása - mindhárom zenekar masszív sereggel rendelkezik, és az étert az MR2 már szétszőnyegbombázta bő egy héttel ezelőtt.
Orkok szerencsére nem sokan voltak
Ekkora érdeklődésre azonban mi magunk sem számítottunk, hisz még alig szállt alá a szürkület, mikor már olyan rémhírek kezdtek terjengeni, hogy minden jegy elkelt, és a Kőszegi utcában óriás tömeg várja reménytelenül a bejutást az örömök házába. Kilenc órai érkezésünkkor erősen fontolóra vettük, hogy nekivágjunk-e az ostromlott terembe vezető útnak, vagy keressünk egy alternatív bejutási módot, mint anno Gábor deák, Eger váránál. Szerencsére a turnéval érkező jóismerősünk kiszúrta gyámoltalanságunkat, íziben rendezte sorainkat, és mint ék, törte előttünk az utat. Ekkora már minden jegy elkelt, és kirakták a megtelt táblát, előttünk azonban járhatóvá vált az út a küzdőtérre, mely ezen az estén nagyon erősen hajazott a csata előtti Helm-szurdokra. Orkok szerencsére nem sokan voltak, tündék viszont annál többen, sőt! Törpék is páran...
Nem jöttél túl korán...
Ezekre a frappáns sorokra érkeztünk, azaz a Csillag vagy Fecskére időzítve. Színpadon az etnorock jelzővel felaggatott Csík Zenekar, akiknek egyrészt módfelett örültünk, másrészt kicsit fenntartással is vártuk fellépésüket, hisz ez idáig szabadtéri színpadokon láttuk csak őket, és nem bíztunk annyira az akusztikus hangszerekkel operáló zenekar és a moziaula akusztikai mutatóinak szerencsés egymásra találásában. Sajnos igazunk is lett, nem tudjuk, hogy az első sorokban mi volt a helyzet, de a terem kétharmadánál egyszerűen szinte hallhatatlan volt a műsor. Tisztában vagyunk vele, hogy egy rommá telt termet hanggal átlőni amúgy sem könnyű úgy, hogy az mindenkinek jó legyen, egy ilyen - úgymond - eleve halk zenekarnak pedig szinte lehetetlen. A tömeg zsivaja egyszerűen elnyomta a muzsikát, ezért nem is alakult ki komoly tánc, igaz hely sem nagyon volt rá.
A hőmérséklet az ötven fok, a páratartalom pedig a száz-százalék körül állandósult. Talán ennek tudható be az is, hogy a zenekar levonulása után, mindenki menekült ki a levegőre, és a kényesebbje már vissza sem jött, ugyanis furcsamód Csík uramékon voltak a legtöbben. Itt kell megjegyeznünk, hogy a line-up tökéletesen adta magát, tehát kezdett a finom vizeken utazgató népzene, aztán a középutas poszt-rock-pop, és végül a darálós gőzmozdony-henger. Sajnáljuk, hogy nem tudunk mást leírni velük kapcsolatban, mint, hogy a hőség- és tumultustűrők biztosan jól érezték magukat. Mi nem tudtuk felvenni érkezés után egyből a fílinget, viszonylag ritkán járunk trópusi esőerdőkben déltájt, pláne ahol mozdulni sem lehet. A Csík Zenekart mindazonáltal szeretjük a továbbiakban is.
Hajolj bele a hajamba...
Na azt nem kellett, mármint belehajolni, ugyanis maradt a zsúfoltság. Részünkről, ha Tövisházi Ambrus, akkor Erik Sumo Band, vagy a Love Band elődje, az Amorf Ördögök felettébb respektálandó. Az okok érthetőek, amiért ez utóbbi megszűnt és egyenes ági örököse lett a kitűnő színésznő nevével fémjelzett, ugyanazon zenekarrá módosult 
elődjének, bár kicsit bizniszszagúak. Míg az Amorf csak egy szubkulturális szeletben volt nagyon népszerű, addig Péterfy Borit simán megkajálták a tömegek, természetesen nem érdemtelenül. Egyetlen bajunk mindösszesen annyi, hogy míg a zeneszerző „barkácspopos" cuccai a fentebb említett bandákban szinte zseniálisak, addig itt felesleges sallangnak tűnnek. Gondolunk itt arra, hogy ha már karakterre épül a zenekar, akkor ki kellene használni azt a néhol nyers Patti Smith-szerű rock vamp - igaz már nem kócos, hanem lájtosan divatmagazinos - hangot és stílust, ami eddig még nem jött ki belőle teljes mértékben. Mivel húsz százalékot csökkent a nézőszám - és ezzel közeledett az elviselhető felé -, s mivel eleve hangosabb zenekarról volt szó, hallhatóbbá vált a zene, de maximum tízből öt pontot adhatunk így is csak a hangzásra. Vagy a cucc lett alulméretezve, vagy a masterrel bánt csak félénken a hangmérnök - átütőerő sajnos nem kerekedett, és ezáltal össznépi tánc sem.
Érdekes volt nézni, ahogy egy-egy nagy sláger refrénjénél egyként bemozdulnak az emberek, aztán, mint leeresztő lufi, visszatérnek a lanyha rugózáshoz. Nem arról van szó, hogy csak ezeket a számokat ismerik, mert végigénekelték szépen magukban az egész koncertet, de nem volt olyan erő, amely mozgásban tartsa őket. Az új album, amely novemberben jelenik meg, már tuti, hogy egy nagy slágerrel büszkélkedhet, a „Téged nem" kezdőtémájára, ugyanis óriási ováció kerekedett, csakúgy, mint az eddigi nagy opuszokra. Sajnos a koncert végéig nem sikerült sem konkrét lábdobot, sem egészséges pergőhangzást kicsikarni, így a középtartományban duruzsolt a fülnekvaló. A zenekar láthatóan hozta a kötelezőt, de semmi egyéb, egyedül Péterfy művésznő pörgött magasabb hőfokon egy báli zenekar rutinzenész tagjánál. Rajongóknak tízpontos is lehetett akár a mutatvány, ínyenceknek a szódával elmegy kategóriába tartozott sajnos.
Put up your hand...
Mind a valamikori HC bandát, a Brainst, mind az ország egyik legpozitívabb duma-emberét, Columbo emszít nagyon régóta ismerjük, és kellőképp respektáljuk is. Felkaptuk hát a fejünket, amikor először hallottunk a fúzióról, és nem is csalódtunk - a fiatalos habitusú drumandbass-elektro-rock kellőképp jól eljátszva, gyorsvonati sebességgel és súlyossággal képes táncbombát kézbesíteni mozgásügyi receptorainkhoz. Az előttük felszólalók után túl sokat nem vártunk ezen estén házoldalkirúgás ügyében. Azonban majdnem sikerült hatalmasat csalódnunk - kellemesen. A fél házra redukálódott teremben - a hőség mindenesetre bennragadt -, már a zenekar beállásakor hallhattuk, hogy a cuccban van kraft. A láthatóan határozott hangszeresek tudták, mit akarnak, és ennek megfelelően gyorsan bekérték maguknak, ami jár a monitorládákba. Elkezdődött az est legintenzívebb, és legpozitívabb üzenetű etapja. Pergő ritmusok, raggafolyam és pluszjelek repkedtek az aula légterében. A subok sajnos nem úgy jöttek, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és a hangerőpotin még egy rovást, vagy kettőt elviseltünk volna, de élvezhető volt a műsor így is. Columbo a koncert alatt respektet küldött mindenkinek, aki csak eszébe jutott, minden dj-nek és mc-nek, másik zenekarának, az Irie Maffiának, Mc Kemonnak, az Akkezdet Phiainak, a Hősöknek, és a töredékében szombathelyi Bloose Broavaz-nak is - akik jövő szombaton az egyetemi A-Klubban lemezbemutatóznak -, kiállt a fű-legitimizáció mellett, elítélte a harácsoló nagytőkéseket, tehát tette a dolgát, hozta a formát. A jobbára fiatalkorú közönség pedig táncolt önfeledten, kurjongatott és jumpolt, és talán lázadt is kicsit. Az pedig, hogy mennyivel lehetett volna jobb ez a koncert is, csak kevesen tudjuk. Nem igazán ildomos e formában üzenetet küldözgetnünk zenekaroknak, de javasoljuk, hogy egyik koncertjükre kérjenek kölcsön masszív metálzenekaroknál bevált, igazán izmos alapokat - lásd Ampeg 8x10 bass cájgot, MesaBoogie vagy oldschool Marshall JCM fejláda kiszerelést -, úgy véljük, a hatás leírhatatlan lesz.
Amúgy ismét meg vagyunk győzve arról, hogy a zenekar teljesen korrekt, és megkerülhetetlen tényezője lett a hazai mezőnynek. Hallani olyan pletykákat, hogy az Irie-tagság ultimátumot intézett Columbóhoz, miszerint választania kellene a két csapat közt. Nos, ha valami nem könnyű döntés, akkor ez az, viszont Kemon a grenadai „szószátyár" visszaköltözött angolföldről, úgyhogy lehet találgatni, mi is fog kisülni ebből. Már ha igaz mindez.
A koncerteket túlélve azt mondjuk: soha rosszabb szezonkezdést ne lássunk és haljunk. A közönség teljesen pozitívan állt a bejutás körüli bonyodalmakhoz - megjegyezzük, szerény számításaink szerint dupla teltház is kialakulhatott volna -, ráadásul szinte minden korosztály képviseltette magát, jó volt látni, hogy ilyen szépen „megfértek" egymás mellett a nációk. Annyit kérnénk mindenkitől, akire ez vonatkozik, hogy ha már van ahhoz arca, hogy a dj-ktől számot kérjen, legyen ahhoz is, hogy a mindenkori hangmestertől is követeljen meg mindent, hogy a zenei élmény még maradandóbb legyen. Vastag gitárt, mézesbödön lábdobot, mélytengeri basszust, kaffanó pergőt - és akkor minden még jobb lesz. Végszóként, mint masszív dohányos is üdvözöljük a füstmentes Agora programot, elképzelhetetlen mi lett volna, ha mindenki ereget.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás