A Vas megyei fotográfia nincs feldolgozva, ahogy a dunántúli és a magyarországi sem! - ütötte fel fotótörténeti előadását Torjay Valter művészettörténész. A szombathelyi fotográfiáról semmiféle írásos összefoglalás nem született, pedig kiváló fotográfusai voltak a városnak. Ahogy Torjay fogalmazott: Szombathely fotónagyhatalom volt, az 1860-1930-ig terjedő korszakban legalább 3 vagy 4 zseniális, világszínvonalú fotóművész működött tartósan a városban.

A fotográfia kezdetei az 1820-as évekre tehetők, egy francia felfedezőnek köszönhetően. Ezek gyenge minőségű fotók voltak, hosszú ideig kellett exponálni, így szinte élvezhetetlenek lettek a képek. Azonban egy-két csendélet mégis kitűnt közülük. Majd Louis Daguerre feltalálta a dagerrotípiát, és ez volt az első képrögzítési eljárás, ami valóban élvezhető képet adott. Mivel az elején elég hosszú volt a felvételi idő, így csukott szemes portrékat készítettek. Mai értelemben nem volt sokszorosítható, ezért gyakorlatilag minden megmaradt dagerrotípia fotó egyedi műtárgy. Ezt követően terjedtek el a szép sárgásbarna képek.

A vasi fotográfia meghatározó alakjai voltak a Knébel család tagjai. Az ikervári születésű Knébel Ferenc nagy fotósdinasztia alapítója lett a későbbiekben. A kiegyezés környékén került Szombathelyre, és nagyon jól érzékelte, hogy a fotográfiában van a jövő. Magyarország vidéki fotográfusainak legnagyobbja volt, az 1860-as 70-es években egész Európában sorra nyerte a díjakat.

A fotográfiában ebben az időszakban jelentek meg a stúdiókban a hátterek és a kellékek. Ezek egyre szaporodtak, ezáltal nagyon szép környezetet lehet kialakítani a fotózáshoz. A fotográfusok kénytelenek voltak a szép bútordarabokat Budapestről beszerezni, illetve Bécsből vagy Grazból megrendelni. 

A 60-as években általában a teljes alakos fénykép volt a divatos, vagy csak ismert arcképet készítettek, majd divatba jött a félalakos mellkép. Knébel Ferencnek egészen kivételes fotográfusi képességei voltak, sikerült mindig elkapnia a pillanatot, a mosolyt, mert abban az időben ezt nehéz volt megörökíteni. Megjelentek ekkor már a szabadtéri felvételek is, de nem sikerülnek még olyan jól, mint a műtermiek.

80-as években nagy változásokon megy át a fotográfia. Addig is népszerű volt, de megjelennek az amatőr fotósok. Knébel továbbra is Szombathely vezető fotósa, és belekóstol a mesterségbe fia, Knébel Jenő is. Ebben az időben a természetimitálás jön divatba a műtermekben, azaz szabadtéri érzetet igyekeznek kelteni. Megjelennek a poénos fotók is, a berendezési tárgyak sokszor bizonyítékok, hol is készült a kép, és meghatározzák a kort is. 

Knébel Ferenc amellett, hogy közismerten forrásértékű ősfelvételeket készített Szombathely épületeiről és teréről, alapvető megélhetési forrása természetesen a portréfotózás volt. Annak ellenére, hogy az elmúlt több mint fél évszázad nem segítette elő a családdal kapcsolatos emlékek fennmaradását, mégis tömegével maradtak meg fotográfiák működésük minden korszakából.