Olyan túrát ajánlunk a kalandos kedvű bringásoknak, akik nem riadnak vissza egy kis comberősítéstől, és a járt utat szívesen felcserélik a járatlannal. Akár mountain bike-kal, akár trekking bicajjal vágnak neki, a kalandtúrát inkább haladó szintű kerékpárosnak ajánljuk, bár merész kezdők is bevállalhatják a több mint 50 km-es, dombokkal tűzdelt távot, amely a Ság-hegy csúcsáig vezetett, a hegy nyugati oldalán.

Mielőtt azonban elindulnánk, néhány előkészületi dolgot meg kell ejtenünk: először is győződjünk meg róla, hogy a kerékpárunk megfelelő-e a köves, füves, aszfaltos, 20%-os emelkedővel bíró megpróbáltatásokra. Nézzük át műszakilag - különösen a féket és váltót, ugyanis erős igénybevételnek lesznek kitéve. Miután minden megfelelt az elvárásoknak, vegyünk egy mély levegőt, és pedálra fel!

1. etap - Sárvár - Sitke

A túra kezdőpontja Sárvár, innét vágunk neki a nem mindennapi bringázásnak. Eleinte könnyed, pörgős áttétet válasszunk, csak, hogy szokjuk az iramot - a 2/4-es hajtóműállással bemelegíthetünk a dombokra (bal oldali váltókart - a középső állásba toljuk, míg a láncot a 4-es fokozatba ejtjük le a jobb oldali váltókar segítségével). Az első akadályokat egyedül a közlekedési morál által szült gondok okozhatják - ledudálás, járgányunk előtti ajtókicsapás. Komoly problémát jelenthet, ha elfeledkezünk a váltó használatáról, és egyszer csak szemben találjuk magunkat a sárvári hegyközség előttünk magasló dombjaival ( a 3/4 csakis kitartóknak ajánlott, a többiek inkább válasszák a 1/1-es áttétet. Miután felküzdöttük magunkat e kis emelkedőn, megváltásként jöhet a legnagyobb áttétel, így majdnem egészen Sitkéig repülhetünk gépparipánk szárnyán.

2. etap - Sitke - Mesteri

Még mielőtt örömkönnyeket ejtenénk a kb. 18%-os lejtésű sitkei domb láttán, ne felejtsük el, hogy ezen ma még vissza is kell jönni. A Hercseg-hegyi lendülettel lazán begurulhatunk a falu szívéig, majd ugyanezzel a tempóval további is suhanunk. Sitke és Nagysimonyi között nyugodtan válthatunk egy lazább, pörgős áttétre. Errefelé az uralkodó széljárás általában a „Kemenesi szembefúvós" - bármelyik irányba mehetünk, mindig szembeszelünk lesz. Nagysimonyi után egy éles kanyar jobbra, és egy szép hosszú, egyenes, és sík szakasz vár ránk. Az út hiába aszfaltozott, úgy ráz, mint a villanyborotva. Ennek ellenére használjuk ki az utolsó szilárdburkolatú úton megtett kilométereinket, ilyenben amúgy sem nagyon lesz részünk a túra során. Mesteritől többféle út is felvezet a Ságra, evidens, hogy mi a legnehezebb terepet választottuk. A sárgakeresztes turistaútvonal nyomvonalán céloztuk meg a hegycsúcsot.

3. etap - Sárgaköves út a Ság-hegyre

Egy rövid, vöröskavicsos, murvás bemelegítő után elénk tárul a Ság-hegy, a maga nemes egyszerűségével és kegyetlenségével. Ez a nyugati oldal, a legdurvább út, ami egyenesen a kráter széléhez vezet. Létezik egyszerűbb útvonal is - a hegyet balról megkerülve a szerpentin, míg tovább haladva egy 20%-os emelkedő fogadja a kedves kerékpárost. A legjobb minőségű aszfaltot az egyenes emelkedő kínálja, a legszebb látványt a hegy oldalán végigfutó szerpentin adja, míg az - önmaguknak - bizonyítani vágyók a nyugati oldalt válasszák. Murva, kövek, betontuskók, vízelvezető csatorna, fű, homok - mindez egy kb. 19-20 %-os dőlésszöggel felspécizve. Egyszóval, kegyetlen és emberpróbáló. Mi ezt választottuk.

4. etap - A megváltásként szolgáló kráter

Amint felértünk, nézzünk vissza, hogy honnan jöttünk. Érdemes. A kráter szélén lévő megfigyelőhelyen padok, és tűzrakóhely várja a megfáradt túrázót. Itt nyugodtan pihenhetünk egy darabig, és közben gyönyörködhetünk a kráter zord szépségében. A magasba érve a látvány kárpótol a fáradtságért, körpanorámaként ráláthatunk az egész Kemenesaljára, és ha tiszta időt fogunk ki, akár még a Balaton-környéki hegyek sziluettjeit is láthatjuk. A hegy aljában rendezték be a Ság-hegyi Múzeumot, ahol megtekinthetjük a környék növény és állatvilágát, illetve a település helytörténeti gyűjteménye mellett a bortermelés eszközeit. A hegy tetején álló trianoni keresztet az első világháború mementójaként állították, a megmaradt Magyarország jelképeként.

Hazafelé - még csak most jön a java

Lefelé sincs egyszerű dolgunk - a két rossz közül a kisebbik mellett döntöttünk, és a lépcsős megoldás helyett a pincék és szőlőtőkék mellett elvezető utat választottuk. A murvás, köves talajon vigyázva visszamegyünk a hegy lábáig vezető Gyűrűs Dezső-emlékösvényen a Ság-hegyi Múzeumig, majd legurulunk azon a bizonyos egyenes emelkedőn (ami most ebből a szemszögből nézve lejtő). Ebben a helyzetben - főleg a kezdőknél - kétféle típust lehet megkülönböztetni. Van a félénk, akinél ilyenkor felpattan a csomagtartóra a majré is, hátha ketten jobban átvészelik a féket vörösre izzító kínokat (lejtőn, nagy sebesség mellett kerüljük a hirtelen fékezést, főleg az első kereket blokkolót!!), és van a bátor, akinek szeme elé csúszik a rostély, és mint őrült, ki letépte láncát, belerongyol az első árokba. Úgyhogy csak óvatosan a lejtőn, mert mint tudjuk: sokszor nincs rajta megállás... A hazafele utat is Mesteri fele vesszük, legalábbis félútig. A Nagysimonyi-Sitke nyomvonal hamar eltelik, mivel már a be-begörcsölő lábunk és már sajgóra ült hátsónk miatt elvesztettük az időérzékünket.

Az aránylag idilli tekerésnek a már említett Hercseg-hegyi emelkedő vet véget, ami bástyaként tornyosul elénk. Itt is két megoldás merülhet fel az áttételezésben: 1/1 (ez a kényelmesebb) vagy nyeregből kiállva 2/3. Mindkettő gyilkos, főleg 45 km megtétele után. Ha megmásztuk ezt a kis dombocskát, onnét már felcsillanhat a remény, hogy igen, mindjárt otthon leszünk, mivel e túrának végpontja is Sárvár lesz. Innét már laza 2/5-ben végiggurulunk a körforgalmon, majd meg sem állunk a város széléig.