Csodát kukkolni régi fotókon – Fényérzék kiállításmegnyitó a Savaria Múzeumban

Képgaléria megtekintése2017.05.19. - 00:15 | Rozán Eszter - Fotók: Németh Tamás, Dart

Csodát kukkolni régi fotókon – Fényérzék kiállításmegnyitó a Savaria Múzeumban

Szombathely 100 éve elevenedik meg 19-20. századi fotókon a Savaria Múzeum Fényérzék sorozatának Személyes című kiállításán. Közel 90 fotográfus munkáját tekinthetjük meg, a fotók segítségével megismerhetjük a városi polgárság életét, mindennapjait, betekintést nyerhetünk a magánszféra intim pillanataiba is.

HIRDETÉS

Fényérzék címmel indított kiállítás-sorozatot a Savaria Múzeum, melynek első megnyitójára május 18-án került sor. A tárlat a Személyes címet kapta, a cél 19-20. századi szombathelyi miliő bemutatása volt személyes élményeken keresztül.

Csapláros Andrea múzeumigazgató köszöntőjében elmondta, nagy öröm, hogy a múzeumban két év után végre újra kiállítást rendezhet. A 2014-es tematikus tárlatok után a felújítási munkálatok akadályozták a programok szervezését, de most végre meglepetéssel állhatnak elő a nagyközönség előtt. A fotók önmagukért beszélnek, a sajtótájékoztatón sorra tűntek el az újságírók, a képek annyira lekötötték őket, hogy inkább azt nézték, mintsem az ismertetőt hallgatták.

A kiállítás különlegességekkel is szolgál. A Fő tér fotója eddig is meghatározó szerepet töltött be a múzeum életében, most 3D-ben láthatjuk. Érdemes a kukkolóablakokon is benézni, és megcsodálni az ott látható fotókat. Puskás Tivadar polgármester nagyon örült a kiállításnak, ahol városunk történetét láthatjuk képekben elbeszélve. A fotók visszavezetnek a múltba, régen élt embereket hoznak elénk. A tárlaton nemcsak fényképekkel, hanem régi szombathelyi fotóművészekkel is megismerkedhetünk a tablókon, többek között Kraszna-Krausz Andorral, Farkas Gézával, a Knebel családdal.

Kincses Károly fotómuzeológus arról beszélt, hogy ezek a fotók valójában mi vagyunk, a folytonosságot jelentik, a kapcsolatot a világ egészével. A fényképek bizonyítják, hogy előttünk is éltek emberek, és ránk is emlékezni fognak. Egyetlen kép azt mutatja meg, milyenek vagyunk, 100 kép egy család történetét, egy fotóművész hagyatéka pedig az adott település múltját, helytörténetét. Csak akkor tudjuk, hová megyünk, ha megértjük, honnét jöttünk. Ebben segítenek a fotók. Nem élhetünk a múlt nélkül, a múlt a jelenben való eligazodást segíti. A fotókat nézve azt érezzük, hogy tartozunk valahová.  

A kiállítás több mint 400 fényképet vonultat fel a helyi fotográfia- és várostörténet bemutatására. Egyúttal arra törekszik, hogy a művészi és dokumentatív értékű fényképek mélyebb rétegei: történelmi, személyes, emberi síkjai is feltáruljanak. A tárlat közel 90 fotográfus munkásságára fókuszálva nyújt ízelítőt a 19-20. századi Szombathely fotóművészetéből. Az 1861-ben alapított s egy évszázadon keresztül Szombathelyen működő, számos nemzetközi díjjal kitüntetett Knebel család - id. Knebel Ferenc, ifj. Knebel Ferenc, Knebel Jenő és Knebel Terézia - fényképészműhelyének hagyatékából, az Európa több pontján elismerést szerezett fotóművész, Farkas Géza felvételeiből, a világhírű Reismann János munkáiból s további neves helyi fényképészek műveiből ad válogatást.

Ezen fotográfusok munkáin keresztül láttatja Szombathely száz évet átfogó - az 1860-as évektől az 1960-as évekig ívelő, a polgárosodás és modernizáció dinamizmusától lüktető - történelmét.

A páratlanul részletgazdag fotográfiák megelevenítik a városban élő polgárok mindennapjait, kirajzolják a tér, tárgyak, testek összetett rendszerét, az anyagi kultúra, életmód, szabadidő, sport, divat, vallás, rítus komplex miliőjét. Ugyanakkor megvilágítják a megyeszékhelyen zajló társadalmi, politikai és kulturális mozgalmakat, a polgárság intellektuális, művészeti aktivitását.

Képi világukon keresztül a magánszféra intim dimenziója, a szereplők érzelmei, a tekintetekben rögzült egyszemélyes titkok is felsejlenek. A vizualitás mezejében megjelennek az élet legegyszerűbb, leghétköznapibb pillanatai, egyedi mozaikdarabok a világról, amelyeket a - naplókon, levelezéseken, visszaemlékezéseken, interjúkon, korabeli sajtóforrásokon alapuló - személyes narratíva, életrajzok, mikrotörténetek varázsolnak még élesebbé, intenzívebbé. Szöveg és kép összefonódásával újabb és újabb rétegek nyílnak meg, s e kék-mélybe merüléssel válhatnak igazán személyes élménnyé a látottak.

Kelbert Krisztina kurátor remek érzékkel válogatta és rendezte el a képeket. Kicsit hátborzongató, amikor elénk tárul a múlt, és olyan embereket látunk, akikről tudjuk, hogy már nem élnek. A fotók halhatatlanná tették őket, itt és most látjuk őket a számukra fontosnak tartott perceikben.

Térjünk be a Savaria Múzeumba, mert érdemes!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás