Az irodalom keserédes ünnepe - 88. Ünnepi Könyvhét a főtéren
Képgaléria megtekintése2017.06.09. - 20:00 | Büki László 'Harlequin'
"Ahol irodalom van, ott irodalom van..." - áll a Lackfi-versben. Két éve még passzolt volna rá, hogy ahol könyves stand van, ott irodalom van. 2017-ben standok nélkül nyílt meg a 88. Ünnepi Könyvhét. A könyvek betűlelke mellett a miénk is vérzik, hogy a könyvhéttel "szimbiózisban élő" kis fabódék látványa (és főként tartalma!!) nélkül ünnepeljük az év legnagyobb irodalmi eseményét.
Június 9-én a Libri Könyvesbolt előtt felállított színpadon nyitotta meg Puskás Tivadar polgármester a 88. Ünnepi Könyvhét szombathelyi eseményét. A nyitóbeszéd előtt Bajomi Nagy György, a Weöres Sándor Színház színművésze Lackfi János Egy mondat című versét szavalta el.
A könyvtár nem engedte el a kezét az irodalom ünnepének: a megnyitó előtt Nagy Éva, a szombathelyi könyvhetet szervező Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatónője köszöntötte a könyvbarátokat, és felhívta a figyelmet arra, hogy két hétig szól a könyvről a könyvtár programsorozata.
"A tradíció arra kötelez minket, hogy kihozzuk a könyvünnep örömét a térre is, és felhívjuk a figyelmet az olvasás örömére, fontosságára, arra, hogy a könyv még mindig fontos az életünkben. A könyvhét elsősorban a kortárs irodalom ünnepe, és egy kicsit segít abban, hogy a nem mindig könnyen befogadható irodalom is olvasókra leljen" - hangsúlyozta Nagy Éva.
Dr. Puskás Tivadar könyvhétnyitó gondolataiban kiemelte, hogy meg kell tanítani a gyerekeket a könyvek és az olvasás szeretetére, meg kell szerettetni velük annak a semmihez sem fogható érzésnek a szépségét, ahogy könyvet veszünk a kezünkbe, ahogy lapozzuk, ahogy a lapok illatát beszippantjuk és ahogy "csendes társként" beszél hozzánk, üzen nekünk a könyv - sorain, tartalmán keresztül. Méltatta, hogy a könyvtár programjaival két héten keresztül "táplálja" az irodalmi csúcsokat bejárni vágyó kultúrafogyasztókat, és biztosítja a könyvheti ünneplést. "A könyv: gondolat ember nélkül" - zárta köszöntőbeszédét a városvezető.
A családias hangulatú megnyitót követően a Hangyaboly Népzenei Együttes és az énekelt versekkel szórakoztató Garabonciás Együttes műsora állította meg a tér járókelőit. Páran tán még az épp dedikáló írók standjához is közel merészkedtek, vagy a színpad mögötti könyvesboltban kerestek betűbetevőt a könyvheti felhozatalból. Utóbbi helyen a könyvhét emblematikus kiadványából, a Szép versekből nem kapott a bolt, Körképből bőséggel akadt még példány. Tóth Krisztina és Fodor Ákos könyvéből is mindössze egy-egy példány maradt csak, utóbbi kiadvány készletét rögvest nullára is tettük.
Keserédes könyvheti betűvetésünket Bajomi Nagy György által elszavalt verssel zárjuk, kiemelve belőle azt, amit minden olvasónknak kívánunk: "betűt eszel, iszol, az esti fénykéve alatt, a könyvek löknek álomba végre, és álmodban tovább olvasod-írod a sorokat..."
Lackfi János: Egy mondat
Hol irodalom van, ott irodalom van
a pókháló közelében a légy a falonban
mint ólompára a forgalomban,
mint adalékanyag az italomban,
mely belém épül észrevétlen,
én szólok még, de már az ő nevében.
Hol irodalom van, ott irodalom van
feketén bólingató eperfalombban,
családmeleg alomban,
hol a kedves teste
ruhájából kivetkeztetve,
hideg ellen ív papírba burkolva -
s a rétegek közt mélyebbre hatolva
mindig újabb írott kötegekre
akad kezed, mely vágyna sejtmelegre.
Hol irodalom van, ott irodalom van
kávéház szegletén, születésnapomban.
Ringat a kézikönyvek anyaméhe,
s az anyakönyvek steril tintakéke,
pörögsz vissza oda, ahol a kezdet
minden anyát és minden fiat nemzett.
Hol irodalom van, ott irodalom van
a szállj dalomban és a szólj dalomban,
papíremberek papírszívébe bökve
papírhandzsár, s mi jajgatunk örökre.
Hol irodalom van, ott irodalom van
ütve általútnál csekély halomban,
megírja szerepét a hősnek,
ki minden betűtől erősebb,
szeretteinknél is ismerősebb,
ólom-vért izzad, ha merő seb.
Hol irodalom van, ott irodalom van
harmadik, negyedik birodalomban,
emlékezésben, mely vesztett csatákat
újra gondoltat, győzelemmel áltat,
s ha a szabadság lefejezve,
fogjunk egy újabb fejezetbe,
papírra nyomják semmi bérünket,
hős, aki tüntet, hős lesz, aki büntet.
Hol irodalom van, ott irodalom van
kiderült s elmismásolt titokban,
abban, ahogy a történelem aktáját
folyóba, folyóiratba darálják,
interneten a nép elébe tárják,
adattengerbe süllyednek a gályák,
fájukat holnap papírrá darálják,
hozzákavarva holtak tunikája,
ráróva tengeri csata krónikája.
Hol irodalom van, ott irodalom van
a rohanásban, forradalomban,
katonák fején papírcsákó,
kezükben a fegyvernek látszó
összegöngyölt újság vagy óság,
mulandóság, maradandóság,
ó, irodalmi mindenhatóság!
Hol irodalom van, ott irodalom van
az öt emelet magas könyvtoronyban,
hol könyv a fal, hol köbméter a mérték,
hol vérszegény lapon sápad a vérkép,
térképek alján bakarasz a lépték,
feledve, hogy azt élő lábak lépték.
Hol irodalom van, ott irodalom van
költözködési könyvdobozhalomban,
aluljáróbeli antikváriomban,
hol könyvlapokon vízjelként derengnek
az évtizedes olvasói nedvek,
börtönkönyvtárban, megyei könyvtárban,
hervadt könyvtárosnénik illatában,
kik könyvport szívnak és könyvport lehelnek,
könyvből olvassák, könyveket könyvelnek.
S ha hinnéd, hogy van menekülni odvad,
tudd, hogy magad is csak irodalom vagy,
ott van a félrecsúszott nyakkendőben,
s az ős-okban, az elfelejtett nőben,
kinek már csak rímeire emlékszel,
kit már leírtál több, mint elégszer:
nyakán bárányganéj betűgyöngy
vakít, akár az ékszer.
Mert hol irodalom van, ott irodalom van,
előszivárog DNSből vagy honnan.
A tükörből mögüled előbújnak
a múltak s a régit adják el veled újnak,
Szindbádok a te szájaddal beszélnek,
vámpír-hősök veszik bérbe a véred,
helyettük szólsz, és ha saját szavad van,
más mosta már meg lábát a szavadban.
Hol irodalom van, ott irodalom van,
ott kedvesed szemében téma lobban,
szemed villan, mikor valaki szenved,
a ceruzát máris hegyezni kezded,
és beledöföd, épp a fájó pontba,
itt bárki szól, minden mikrofonpróba.
Ha gyerek nyaggat, adnál neki kekszet,
a gyermekszájat papírlapra jegyzed,
figyeled léptét botló öregeknek,
hátha elesnek,
mind érdekes kísérlet,
hisz író nem kap soha sérvet,
ha terheket hőseivel emeltet.
Ebédkor tányérod mellé letéve
a nyitott könyv, és nincsen soha vége,
betűt eszel, iszol, az esti fénykéve
alatt a könyvek löknek álomba végre,
és álmodban tovább olvasod-írod
a sorokat, a polcon már vár a sírod,
egy üres könyvhely, feketén világít,
míg becsúsztatják léted keménytábláit,
koporsódat, a hely kitüntet és eltüntet,
az ábécé magába nyel mindünket,
s a polcon vágyjuk szívdobogva egyre,
hátha egy olvasókéz közeledne.
Hol irodalom van, ott irodalom van
a túlvilági jutalomban,
hogy majd halálod után felfedeznek,
és Bibliaként bújják könyved ezrek,
sebaj, ha már nem éred ezt meg:
feltámadásoddal revolvereznek.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás