Fűzfa Balázs irodalomtörténész, tanár, író, népnevelő, az élményszerű irodalomtanítás elkötelezett harcosa, és nem utolsósorban remek előadó. Érzékletes, magas színvonalú, ám mégis könnyen érthető előadásait nemcsak „rendes" és szabadegyetemista tanítványai kedvelik, bárkit magával ragad, aki akár csak egyszer is meghallgatja. A 88. Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent két könyvének bemutatójára rengetegen eljöttek, jelenlegi és volt tanítványai, barátai, sőt, még édesapjának (aki szintén magyartanár volt) egykori diákjai Abdáról is tiszteletüket tették az eseményen. A Kifelé a ködből című kötetben Ottlik Géza műveiről találhatunk írásokat.

A könyv borítóján egy elmosódott ablakot láthatunk, a szerző saját fotója, az Iskola kápolnájában készítette. Az ablak kulcsfontosságú nemcsak az Iskola a határon című regényben, de a Budában is. Amikor a 10-11 éves gyerekek megérkeznek Kőszegre, a katonai iskolába, kiszakítva addigi életükből, távol a kedves, megszokott otthonuktól, elfogja őket a félelem. Medve kinéz az ablakon, gyönyörű táj tárul elé, egészen messzire ellátni, és akkor hirtelen elfogja a szabadság érzése, tér és idő eggyé válik, bizonyosság és bizonytalanság váltakozik egymással, a látás és az idő érzékelése egybeolvad. Fűzfa Balázs maga is átélte ezt, amikor egy konferencián az Iskola kápolnájában az ablakra pillantott. Így született a fotó.

A Budában az ablak a létezés metaforájává válik, B.B., aki festő, egy ablakot szeretne festeni. Ottlikot erőteljesen foglalkoztatja a határok átlépésének kérdése, mely a nyelv problémájában összegződik. Mindenkiben ott lapul a teljesség, ám ennek csak szűk rétegét tudjuk megérteni. A nyelv segítségével eljuthatunk egyik embertől a másikig. Az Iskola a határon akár kívülről is megtanulható, ahogy Kovács Ágnes tette a kilencvenes években. Fűzfa Balázs Kőszegre látogatott az akkori diákjaival. Az Iskola udvarán találkoztak két idősebb férfival, akik az alreálba jártak, és azon vitatkoztak, hogy melyik a Netter-kapu, és melyik a Koller-kapu. Ágnes megmondta nekik, mire a két férfi elcsodálkozott. A volt katonai alreálosok általában nem szerették az Iskola a határon-t, mert úgy vélték, semmi sincs benne úgy, ahogy valójában megtörtént. Ági válasza megváltoztatta ezt a nézetüket.

A Szavak és szóközökben beszélgetéseket, véleményeket, tűnődéseket találunk. Ha figyelmesebben szemléljük a címlapot, észrevesszük, hogy a „szóközök" szó kicsit ritkásabban szedett. Ez azért van, mert aki sokat olvas, jobban érti a világot, és arra is képes, hogy ne csak szó szerint értelmezze a szöveget, hanem a sorok mögé lásson. A borító fotóját szintén a szerző készítette, Balassi Bálint szülőhelyén, Zólyom várában. A borítóterv mindkét könyvnél Modor Réka munkája. A Szavak és szóközök 6-7 év írásait tartalmazza, alkotójuk eredetileg nem könyvbe szánta őket, szépen sorban megszülettek egymás után, aztán kibontakozott belőlük valami. A könyv első része az Agyő, Gutenberg! címet kapta.

A digitális technika fejlődésének köszönhetően most először fordult elő a történelemben, hogy egy generáció életén belül hatalmas, ugrásszerű változás jött létre. A jelrendszerváltás nem volt könnyű, papír alapúból kellett áttérni a digitálisra. Az elektronikus ügyintézés sokkal könnyebbé vált, az internet csökkenti a távolságot, segíti a kommunikációt, ezáltal lehetővé teszi, hogy több szabadidőnk legyen, ugyanakkor információk tömkelegével áraszt el minket. A Gutenberg-galaxis után tehát itt a Zuckerberg-galaxis. Ebben a kaotikus világban mégsem kell vakon botorkálnunk, a művészet segít az eligazodásban. Fűzfa Balázs kifejtette azt is, hogy Facebook egyáltalán nem mai találmány, már József Attila is utalt rá, amikor azt írta, hogy:

„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat."

Rembrandt pedig a szelfi szerelmese volt, hiszen több, mint 300 önarcképet festett magáról. A közösségi oldalak nem késztetnek elmélyült gondolkodásra, ha felteszünk egy fotót, azonnali visszajelzést kapunk, és megindul a hajsza, vajon hányan lájkolják? A Facebook nem inspirál arra, hogy elgondolkodjunk az élet nagy kérdésein, mint mondjuk a Háború és béke olvasásakor. A tudomány, a művészet és a vallás képes arra, hogy kreatív módon teremtsen. Ha élményszerűen, a hétköznapok felől közelítünk az irodalom felé, akkor talán megelőzhetjük, hogy Fűzfa Balázs rémálma valóra váljon, és 2030 után megszűnjön az irodalomtanítás az iskolákban. A fiatalabb generáció is fogékony a művészetek, az irodalom iránt, csak meg kell találni azt a módszert, platformot, amit befogadnak.

A szerző beszélt abdai kötődéséről, Radnóti Miklósról és Fifi néniről is. A bemutatót Lutor Katalin és Rozmán Kristóf tette színesebbé, az est Kata erre az alkalomra írt egy dalával (Ottlikról és az Iskola a határonról) zárult.