23. Bloomsday: Virág Lipót nevétől lett porcukros a főtér
Képgaléria megtekintése2017.06.17. - 00:30 | Büki László 'Harlequin'
A Joyce-szobortól a Ferences-kertig pecsételődött az utcakőre Leopold Bloom neve június 16-án. Előtte - a beszédeket követően - a Joyce-i századelős miliőben készült fotó a közélet szereplőiről, és az írek nemzeti itala, a Guinness is legördült a napmelegtől száraz torkokon. Többször is! A Bloomsday mindig teret ad a kortárs képzőművészet valamely formájának. Idén Maszkok címmel az ELTE SEK Művészeti Intézetének hallgatói állították ki alkotásaikat a főtéren.
Különleges irodalmi emléket dolgoz fel a Bloomsday Szombathelyen. A rendezvény azon az irodalmi tényen alapul, hogy James Joyce Ulysses című - egyetlen napon (1904. június 16.) játszódó - regényének mitikus főhőse, Leopold Bloom (Virág Lipót) reklámügynök, dublini kispolgár szombathelyi származásúnak vallja magát. A helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt a városban, a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család.
E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal. (Az Ulysses Triesztben íródott.) Ezen alapszik az immár hagyománnyá vált ünnep. Ennek a gondolatnak a jegyében indult útjára a szombathelyi Bloomsday. A kortárs fesztiválok szinte minden művészeti ágát felvonultató rendezvény hagyományosan idén is kapcsolódik az ír kultúrához.
Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levő események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc múlva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet. A regény utolsó fejezete például két mondat. Az egyik tizenkilenc és fél lap, a másik huszonegy és fél. Egyetlen vessző, gondolatjel, pontosvessző, felkiáltójel nélkül...
Az eseménye megnyitóján Pat Kelly, Írország nagykövete elmondta, hogy a regény cselekményének napja június 16-a, a Bloomsday a világ számos pontján vált olyan ünneppé, amelyhez egyre színvonalasabb kulturális programok is kapcsolódnak. Különleges fesztiválok ezek, amelyen a boldog mindennapokat ünneplik meg, úgy, ahogyan azt saját szemüvegén keresztül Joyce is láthatta.
Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője köszöntőjében ugyancsak az ír és a magyar nép közötti barátságot emelte ki. Szavai szerint jól érzékelhető a hasonlóság, ami az írek és magyarok között van mentalitásban, hangulatban, viselkedésben és kultúrában.
A Bloomsday megnyitóján a századelő a K.u.K. hangulatát megidéző korabeli ruhákban szombathelyi középiskolás diákok adtak elő ír táncokat, a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar ír zenét fújt, amire a The Crazy Rouges ír kocsmazenekar, és a blues szombathelyi legendája, Zsoldos "Báró" együttese, a Báró és a Blues Step erősített rá.
Idén sem maradhatott el a Bloomsday látványossága, a pecsételés: a Leopold Bloom felirat ezúttal is porcukor formájában került a főtérre, és az egyes rendezvények helyszíneit összekötő útvonalra. Az első pecsételést Pat Kelly és Hende Csaba közösen végezte el.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Külön köszönet a diáktáncos fotósorozatért - ők valóban "önkéntesek", nem profi táncosok, viszont tüneményesen bevállalósak. Lehet (sőt biztosra vehető), hogy nem olvasták az alapművet, az Ulyssest, viszont "benne voltak az időben", kis kikancsintással...
A fotósorozat végén a Joyce fekete-fehér "kinézünk az időbe" nagyon jó...