Táncélmény ír módra – Irish Dance Experience táncshow-ja az MMIK-ban
Képgaléria megtekintése2009.10.05. - 03:30 | Büki László 'Harlequin'
A kelta mítoszokból ismert Lancelot lovag bőrébe bújva nagy kedvem lett volna szombat este „elcsaklizni” és fehér paripán franciahonba repíteni Camelot várából (MMIK) a királynői szépségű, légies Ginevrát (Catherine Gallagher), aki épp Arthur király népének szteppelt a kerekasztal körül. Gyanítom, utólag mindenki jobban járt azzal, hogy kiestem ebből a szerepből, és inkább a kétórás show-tól lett visszhangos az MMIK aulája, mintsem lódobogásos időutazásomtól.
A produkciót látva már-már veretes büntetéssel felérő volt ülve maradni, és sorok írója is megtapasztalhatta, hogyan mozog, imbolyog vele a plüssülés. Ahogy a sorban elkapta valaki a ritmust, máris végighullámoztatta a „línea-tagokat". A máskülönben minden külső, zavaró hatásra hyperérzékeny kultúrmagyar pedig tűrt, mint az átkosban. Akár még popcornos zacsit is pukkanthattunk, vagy szotyihéjat is sercegtethettünk volna fogaink közt, a figyelmet az sem tudta volna elvonni. Jöhetett volna Pákó is a Drunken Sailor-rel, a színpadról olyan merlini (nem, nem a Dávid...) varázs áradt, amely még vele is helyesen mondatta volna ki az 'űrállomás' szavunkat.
A frenetikus kezdést ugyan az első felvonás közepe kissé leültette, de ez a „székfoglaló" is inkább a szünet utáni kíváncsiság felsrófolását eredményezte. Catherine zenei kíséret nélküli szólótáncai lenyűgözőek voltak, egyértelműen az előadás csúcspontjaként ívódtak a retinába. A show záróetapja pedig igazi nemes gesztus volt a művésznőtől: magyar motívumokra koreografált táncetűdje már az alapjáraton is csak noszogatásra „metakommunikáló" közönségből is vastapsot csalt ki. Ugye kedves és szerencsés nézőtársaim, kifene gondolta volna, hogy a Monti csárdásra vagy épp Brahms „Magyar táncaira" is lehet szteppelni? Lehet, és nem is akárhogyan!
Némi kis szurka-piszkát megejtenénk azért itt az írás végén: ez pedig a külsőségeknek szól. Véleményünk szerint az előadás monumentalitását dimenziókkal jobban kidomborította volna, ha nem a kissé szegényes, egyetlen kelta motívummal díszített drapéria adja a produkció hátterét, és nemcsak az alap színpadi, sárgás-fehér fények vetülnek a táncosokra. Emellett feltűnően kevés kelléket használt a produkció, talán a zászlókon kívül egyéb látványelemekkel is operálhatott volna a társulat. Ezt nem a manapság trendi, már-már kötelező zsurnaliszta-arcoskodás, hanem a látottak ismeretében tett, a produkciót látványilag is „maximalizmusba hajszoló" meglátás mondatja velünk.
Zárásként az aulában dedikálta az előadással kapcsolatban megjelent anyagait Catherine Gallagher. Amennyire elbűvölő és magávalragadó volt pár perccel ezelőtt a színpadon, legalább annyira közvetlen és megnyerő a „civil térben". Mindenféle allűr nélkül, mosolyogva adta rajongói tudtára: itt bizony ő az est királynője, és nemcsak a hajába tűzött korona miatt. A személyisége miatt is.
Szerintem mégiscsak Ginevra volt...
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás