Táncélmény ír módra – Irish Dance Experience táncshow-ja az MMIK-ban

Képgaléria megtekintése2009.10.05. - 03:30 | Büki László 'Harlequin'

Táncélmény ír módra – Irish Dance Experience táncshow-ja az MMIK-ban

A kelta mítoszokból ismert Lancelot lovag bőrébe bújva nagy kedvem lett volna szombat este „elcsaklizni” és fehér paripán franciahonba repíteni Camelot várából (MMIK) a királynői szépségű, légies Ginevrát (Catherine Gallagher), aki épp Arthur király népének szteppelt a kerekasztal körül. Gyanítom, utólag mindenki jobban járt azzal, hogy kiestem ebből a szerepből, és inkább a kétórás show-tól lett visszhangos az MMIK aulája, mintsem lódobogásos időutazásomtól.

HIRDETÉS
A lódobogás helyett sokkal inkább a lábdobogás eufémikus szószólója lesz az est hangulatát magánviselő recenzió, ugyanis két órán keresztül a már említett Catherine Gallagher vezette Irish Dance Experience sztepptánc-showja idézte fel a kelta mondavilág rítusait. Invenciózus, lendületes koreográfiákban elevenedett meg előttünk az ír táncok - jig, reel - vérbő virtusa, melyet az olykor nyers erővel légbehasító élőzene fokozott extatikus élménnyé.

A produkciót látva már-már veretes büntetéssel felérő volt ülve maradni, és sorok írója is megtapasztalhatta, hogyan mozog, imbolyog vele a plüssülés. Ahogy a sorban elkapta valaki a ritmust, máris végighullámoztatta a „línea-tagokat". A máskülönben minden külső, zavaró hatásra hyperérzékeny kultúrmagyar pedig tűrt, mint az átkosban. Akár még popcornos zacsit is pukkanthattunk, vagy szotyihéjat is sercegtethettünk volna fogaink közt, a figyelmet az sem tudta volna elvonni. Jöhetett volna Pákó is a Drunken Sailor-rel, a színpadról olyan merlini (nem, nem a Dávid...) varázs áradt, amely még vele is helyesen mondatta volna ki az 'űrállomás' szavunkat.

A frenetikus kezdést ugyan az első felvonás közepe kissé leültette, de ez a „székfoglaló" is inkább a szünet utáni kíváncsiság felsrófolását eredményezte. Catherine zenei kíséret nélküli szólótáncai lenyűgözőek voltak, egyértelműen az előadás csúcspontjaként ívódtak a retinába. A show záróetapja pedig igazi nemes gesztus volt a művésznőtől: magyar motívumokra koreografált táncetűdje már az alapjáraton is csak noszogatásra „metakommunikáló" közönségből is vastapsot csalt ki. Ugye kedves és szerencsés nézőtársaim, kifene gondolta volna, hogy a Monti csárdásra vagy épp Brahms „Magyar táncaira" is lehet szteppelni? Lehet, és nem is akárhogyan!

Némi kis szurka-piszkát megejtenénk azért itt az írás végén: ez pedig a külsőségeknek szól. Véleményünk szerint az előadás monumentalitását dimenziókkal jobban kidomborította volna, ha nem a kissé szegényes, egyetlen kelta motívummal díszített drapéria adja a produkció hátterét, és nemcsak az alap színpadi, sárgás-fehér fények vetülnek a táncosokra. Emellett feltűnően kevés kelléket használt a produkció, talán a zászlókon kívül egyéb látványelemekkel is operálhatott volna a társulat. Ezt nem a manapság trendi, már-már kötelező zsurnaliszta-arcoskodás, hanem a látottak ismeretében tett, a produkciót látványilag is „maximalizmusba hajszoló" meglátás mondatja velünk.

Zárásként az aulában dedikálta az előadással kapcsolatban megjelent anyagait Catherine Gallagher. Amennyire elbűvölő és magávalragadó volt pár perccel ezelőtt a színpadon, legalább annyira közvetlen és megnyerő a „civil térben". Mindenféle allűr nélkül, mosolyogva adta rajongói tudtára: itt bizony ő az est királynője, és nemcsak a hajába tűzött korona miatt. A személyisége miatt is.
Szerintem mégiscsak Ginevra volt...

A The Irish Dance Experience egy a maga nemében teljesen egyedülálló és különleges produkció - lélegzetelállító szólókkal és szenzációs élőzenei kísérettel - nem is csoda, hogy eddig minden fellépés óriási sikert aratott a nézők körében.

A táncshow különleges színfolt az ír tánc és a táncművészet világában, amelyet frenetikus zene kísér, ezzel is gyönyörködtetve a közönséget. Catherine Gallagher dinamikus, szenzációs és lélegzetelállító szólókat táncol. Az ír táncnak e színpadi változatában elképzeléseiket invenciózus koreográfiában valósítják meg, nem ragaszkodnak a kelta történelem megkoreografálásához, nem egy konkrét történetet ölelnek fel, sokkal inkább az ír mentalitás, életfelfogás bemutatására helyezik a hangsúlyt, betekintést engedve az ír tánc káprázatos világába. Dinamizmust, életkedvet, örömet szereznek, miközben a néző - a lendületes, vérpezsdítő zene hatására - maga is legszívesebben a tánctérre ugrana.

Az ír táncnak két típusa van: az egyiket könnyű cipővel táncolják, és balett-elemek vannak benne, míg a másikhoz nehéz cipőt használnak, amely a sarkán és a fejrészén üvegszállal van megerősítve. A szombat esti show kilencven százalékában nehéz cipőt alkalmaztak a táncosok, ami tovább nehezítette az amúgy sem egyszerű táncmunkájukat.

Az Irish Dance Experience Show kicsit más, mint a világhírű Michael Flatley-é - ha lehet ezt mondani, közelebb áll a magyar közönség szívéhez. A fantáziával teli és eredeti show-műsor ugyanis magyar motívumokat is tartalmaz, amelyben a tánc és a zene együttese igazi műalkotássá áll össze. Jól mutatja ezt már címe is: experience, azaz élmény. Ez az, amit a lehető legjobb hatásfokkal kaphat a közönség a fellépések alkalmával.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás