Bizonyára létezik a pénznek az a mennyisége, amelyet ép ésszel már fel sem lehet fogni.
Mondjuk például annyi, amikor a felgyülemlő bankók sorra kinövik a sporttáskákat, a gardróbot, aztán a garázst és a repülőgép hangárt is, és egy poros kisvárosi bankban külön páncélozott termet kell nyitni kizárólag azért, hogy biztonságban lehessen tudni ezt a kimondhatatlan összeget.

Nos, ez az összeg már pedig létezett, és mielőtt arra gyanakodnánk, hogy egy arab olajmágnás vagy egy kínai multimilliárdos kínlódott a fenti kérdésekkel, rögtön szögezzük le, hogy a pénz kezelője és tulajdonosa amerikai volt, és Barry Sealnek hívták. A jóképű vagány férfi pilótaként kezdte pályafutását, ígéretes karrier előtt állt, de hiába keresett viszonylag jól egy utasszállító cégnél, volt az a pénz, ami még jól jött.

A repülés és a repülőgép, valamint a napszemüveg még mindig jól áll Tom Cruise-nak   

Még akkor is, ha az nem kifejezetten törvényes úton, szivarcsempészetből folyt be Barry kasszájába. A CIA piti kis csempésznek látta a jó képességű pilótát, és igazán szemet hunyt az ügy felett, hiszen jobb sorsra szánta a fiatal férfit. Szállítóként alkalmazta Barryt, olyan közép-amerikai országokba repdesett egy hihetetlenül csinos kis jószág fedélzetén, amelyekkel az Egyesült Államoknak ilyen-olyan úton dolga akadt. Mint például Nicaragua vagy Honduras. Barrynek nem akadt (volna) más dolga, mint leszállítani a pénzt az adott országba annak, aki információkkal látta el. Pilótánk tehát, ahogy CIA felettese, Schafer nevezte, valójában a hazáját szolgálta, ebbéli pozíciójában épp ezért hősnek számított.

Az üzlet mindaddig jól is ment, amíg egy napon a kolumbiai drogkartell három jeles képviselője meg nem találja hősünket. Az ajánlatuk pedig visszautasíthatatlan, hiszen a drogcsempészettel Barry Seal annyit kereshetett egy úton, mint mondjuk talán egy év alatt. Persze erről a magánakcióról nem kellett tudnia a CIA-nak, az útba belefért egy kis kanyar, Barry pedig néhány hónap alatt igen kelendő drogcsempész lett.

De a kocka újból fordult, a CIA idővel fegyvert szállíttatott vele a hondurasi kontráknak, majd pedig ottani civileket csempészett az USA-ba katonai kiképzésre. Seal veszettül veszélyes életet élt, de valószínűleg minden percét imádta. Minden, amit tett illegális volt, de miután nagy részét (talán leszámítva a drog csempészetet) hol a CIA, hol a Fehér Ház támogatta - amíg lehetett, a jófiúk névsorában szerepelt a neve. Mindeközben mérhetetlen vagyonra tett szert, talán tényleg nem túlzás azt mondani, hogy amerre járt, ott dollárfelhőben úszott minden.

Azért elég sokszor befűtöttek Sealnek

Valóságos, de hihető történet?

Barry Seal története korántsem fikció. A film producere, Doug Davison 2012-ben filmötleteket keresett, ekkor találkozott a még viszonylag ismeretlen forgatókönyvíróval, Gary Spinellivel. Ő mesélte el Seal történetét, aki a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig bődületes számú bűncselekményt követett el, és mindet megúszta - ami ma már lehetetlen lenne. Davison és Spinelli fél évre beleásta magát Seal múltjába. Amint egyre több összefüggésre bukkantak, kiderült, hogy a férfi milyen bonyolultan folyt bele az amerikai kormány különféle hadműveleteibe, akárcsak a kolumbiai és a medellini kábítószerkartellekkel fenntartott kapcsolatokba. Ami a lényeg: Sealnek hatalmas szerepe volt abban a botrányban, amely beárnyékolta Ronald Reagan nyolcéves elnöki hatalmát.

A megtörtént eseteket, a film rendezője roppant kellemes, már-már kedves humorral meséli el, helyenként olyan filmes eszközöket alkalmazva, amitől akár vígjátéknak is gondolhatnánk az akciófilmet. A jóképű, vagány pilóta, aki mindenkit kicselezve, persze piszkos munkákkal rongyosra keresi magát és családjának, barátainak, majd a kisvárosnak is, ahol élt olyan életszínvonalat biztosítva, amiről addig senki nem álmodott... Hogy igazi hőstörténet lenne ez? Talán csak úgy, ahogy Hollywood képes hőst gyártani egy amúgy botrányhősből. Persze kedvelhető figura a Tom Crusie alakította sokszor értetlenkedő Barry, még inkább a jó eszű, családjáért harcoló felesége Lucy figurája (Sarah Wright), és hát a Barry alkalmazottai, a pilóták is különös jópofa figurák, szóval akár kellemes is lehetne az amúgy elég hosszú 114 perc.

Tom Cruise és Sarah Wright

De a film közepén, egy dramaturgiai törés miatt az ember valamiképp elveszíti a fonalat. Pedig a rendező alkalmasint még el is ismételteti főhősünkkel, hogy ki ki ellen, ki kinek szállít fegyvert a milyen pénzből, az összefüggések mégis elsikkadnak. Vagy kevésbé lesznek fontosak. Mert már valahol az lüktet az ember fejében, hogy ilyesmit tényleg nem lehet megúszni. Hogy nem lehet látszólag jópofa vagányként úgy belesodródni politikába és egyéb mocskos ügyekbe, hogy annak egyszer ne lenne borzasztó nagy ára. S ha jól figyelünk a film elején, viszonylag könnyen összeáll a kép, hogy mi történik majd Barry Seallel egy este. De addig azért elég jól szórakozunk. Amihez nagyban hozzájárul Rékasi Károly és Balsai Móni remek szinkronja. Na jó, és Tom Cruise se játszik olyan rosszul...