Tízezerért elveszlek – Szép Ernő: Vőlegény című komédiája a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2017.09.29. - 17:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Pénz, szerelem, hazugság, önmagunk és mások áltatása, kitörés a kispolgári nincstelenségből – Szép Ernő: Vőlegény című komédiája az őszi évad első darabja a Weöres Sándor Színházban. Pénz és szerelem örök harcban állnak egymással, s gyakran a pénz a fontosabb, ha boldogulni akarunk az életben, de vajon le tudja-e győzni a szerelem?
A pénz és a szerelem életünk két legfontosabb mozgatórugója, tartja a mondás. Így van ez Szép Ernő: Vőlegény című komédiájában is, melyet az őszi évad első darabjaként láthat a közönség a Weöres Sándor Színházban. A színpadon egy 1920-as évekbeli pesti kispolgári lakás tárul elénk, a Csuszik család otthona. A családtagok szokásos hétköznapi életüket élik, minden mozgásban van, vibrál, a maguk módján próbálnak megbirkózni a nincstelenséggel, Mariska (Alberti Zsófi) babákat készít, Zoli (Jámbor Nándor) címírást vállal, Duci (Edvi Henrietta), a kissé elhanyagolt testvér is dolgozik, míg az életvidám Kornélia (Gonda Kata) egy gazdag férjben látja a megoldást.
Az izgalom akkor hág igazán a tetőfokára, amikor Gyengusné (Németh Judit) bejelenti, hogy Rudi, a fogász (Orosz Róbert) még aznap délután meglátogatja őket. Egy vőlegényért mindent el kell követni, el kell vele hitetni, hogy Csuszik Kornél(ia) megfelelő parti. Gyorsan átrendezik a lakást, süteményért kell menni, abroszt kérnek kölcsön, pénzt kunyerálnak, Jókai-kötetekkel díszítik a polcot, mert hát a műveltség is fontos, a lényeg, hogy Fox Rudolf elhiggye, a Csuszik család rendezett kispolgári életet él. A fenn az ernyő, nincsen kas módszer azonban nem válik be, a lebukás elkerülhetetlen. A kiégett, régi erkölcsöket éltető, kicsit szórakozott, brosst imádó anya (Vlahovics Edit) elégeti a kölcsönkapott terítőt, a papa (Mertz Tibor) megpróbálja eljátszani a példás hivatalnokot és családapát, de önkéntelenül előbújik a valódi énje.
Csuszik Zsiga valójában - nomen est omen - egy lecsúszott ember, akit korábban korrupció miatt bocsátottak el a munkahelyéről, most a szerencsejátékban keresi a boldogulást. A lódításban elsőrangú, sokszor már maga is elhiszi, amit kitalál. A hivatalnok szerep azonban nem neki való, a többiek hiába próbálják másra terelni a szót, a lóverseny csak-csak előbukkan a sebtében összehozott uzsonnán. S mi a helyzet a fogásszal? Ő sem az, akinek látszik, egyáltalán nem egy gazdag férjjelölt, sokkal inkább az éjszakai szórakozóhelyek egyik kedvelt alakja, aki megfelelő házasság révén szeretne kimászni az anyagi gondjaiból. Ugyanúgy másnak mutatja magát, mint a Csuszik család, apja (Endrődy Krisztián) ebben remek partnere, tudja, hogyan kell eljátszani a szenvedő pácienst, ha szükség van rá.
A második felvonás helyszíne Rudi rendelője, nemcsak Csuszik papa látogatja meg a fogászt, hanem Kornélia is. Az elkeseredett lány végső kétségbeesésében határozza el, hogy rábeszéli a férfit, vegye el pénz nélkül is. Fox Rudi sajátosan reagál, nagyszerű jelenetek következnek, szerepet kap benne harag, düh, hisztéria, öngyilkossággal való fenyegetőzés. Valóban olyan szerelmes Kornélia, ahogy állítja?
Az utolsó felvonás ismét Csuszikék otthona, mintegy keretbe foglalva a darabot, a kocka azonban megfordult, az erőviszonyok megváltoznak, Kornélia már nem az a férj után sóvárgó szende lány, mint aki volt. Néhány kritikus úgy gondolja, hogy Szép Ernő 1922-ben írt színműve napjainkban már egyáltalán nem aktuális, kár újra elővenni. Egy tény, 1910 óta több, mint száz év telt el, a pénz azonban most is nagy úr, s nem egy lány próbálja megtalálni a boldogulását egy gazdag partner oldalán, s ha az betöltötte szerepét, jöhet a következő. Vagy talán az álnokság, saját magunk többnek mutatása, mint akik vagyunk, nem korunk jellemzője? A technikai eszközök minden bizonnyal megváltoztak, kopogós írógép helyett számítógépet használunk, gramofon helyett a hangszóróink bömbölnek, a lányok ma már többet mutatnak magukból, de az emberi érzelmek változatlanok.
Szép Ernő 1884-ben született Huszton, nemcsak színpadi műveket írt, hanem verseket, regényeket, elbeszéléseket is, a Nyugat és az Est munkatársaként dolgozott, termékeny szerző volt, aki jól ismerte a kabarék világát. A Vőlegényt 1919-ben Bécsben kezdte el írni, az ősbemutatót 1922-ben Budapesten, a Vígszínházban tartották. A közönségnek nem tetszett a darab, a kritika is kipécézte, a Vőlegény ugyanis jóval több, mint könnyed szórakoztató komédia, rámutat a hazugságainkra, a mindennapi gyengeségeinkre, görbe tükröt tart elénk, vajon meddig vagyunk képesek elmenni a képmutatásban. A groteszk, a finoman maró gúny nem felelt meg az akkori közönség ízlésének, ezért pár előadás után a darab süllyesztőbe került. 1969-ben a Színművészeti Főiskola tanárai újra rátaláltak a Vőlegényre, és Szirtes Tamás rendezésében sikeresen színpadra is vitték. 1982-ben filmet forgattak belőle Esztergályos Cecíliával, Agárdy Gáborral, Psota Irénnel és Tahi Tóth Lászlóval a főszerepben, Vámos László rendezésében.
Keserédes, humorral gazdagon átitatott vígjáték a Vőlegény, időnként mégis belénk mar a szereplők kilátástalan sorsa miatt érzett részvét. Gonda Kata és Orosz Róbert kettőse igazi bravúr, időnként nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most szeressük vagy gyűlöljük őket. Kornél valóban csak egy hisztis kis nő, aki semmitől sem riad vissza, hogy a fogászt megszerezze, vagy az élet által megviselt teremtés, aki foggal-körömmel kapaszkodik az utolsó lehetőségbe? Fox Rudolf tényleg olyan link alak, vagy ő is csak a túlélésért küzd? Csuszik Zsigát sem tudjuk elítélni, Mertz Tibor olyan szeretetre méltóan alakítja a szójátékaival felvágó Zsiga figuráját (gentlemanlike!!), Vlahovics Editben a kissé szenilis, dühkitörésre hajlamos, de családjáért aggódó anya jelenik meg előttünk. Mohácsi János rendezése eltalálta az 1910-es évek hangulatát úgy, hogy a mai kor embere is önmagára ismer benne. Kiváló szófordulatok, bohózatszerű jelenetek teszik színessé a játékot, és nem hagyhatjuk ki a zenészeket sem: Kovács Mártont, Hotzi Pétert és Peltzer Gézát. A kezdeti nehézségek után a Vőlegény napjainkra népszerű darabbá vált, Szombathelyen is megvan minden esélye a sikerre.
Szereplők:
Papa/Mertz Tibor
Anya/Vlahovics Edit
Kornél/Gonda Kata
Mariska/Alberti Zsófi
Duci/Edvi Henrietta
Zoli/Jámbor Nándor
Rudi, fogász/Orosz Róbert
Fater/Endrődy Krisztián
Gyengusné, mozizongorista/Németh Judit
Nusi/Wessely Zsófia Anna
Sári/Dunai Júlia
Pimpi, karmester, Nusi férje/Kenderes Csaba
Lala, hetedik gimnazista/Matusek Attila
Pendzsi, székely szolgáló/Ostyola Zsuzsa
Édes Baba, néma szereplő/Horváth Ákos
Zenekar:
Kovács Márton, Hotzi Péter, Peltzer Géza
Dramaturg: Mohácsi István
Zene: Kovács Márton
Korrepetitor: Falusi Anikó
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Remete Kriszta
Ügyelő: Móri Csaba
Súgó: Jenei Ági
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Mohácsi János
Bemutató: 2017. szeptember 29. 18 óra, Nagyszínpad
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás