A régi Delta című tévés műsorra még sokan emlékeznek. A hétvégi tudományos magazin sok érdekessége mellett nagyon jellegzetes volt a főcíme is, a felvillanó képkockák és a zene több generációnak is sokat jelentette - nemrégiben a Facebookon felbukkant bejegyzés, amelyben a szerző összeszedte a főcímmel kapcsolatos érdekességeket.

Szuhay-Havas Ervinnek, a Delta szerkesztőjének akkoriban volt egy másik műsora is, a Nagy pillanatok - nagy felfedezések, ennek különböző epizódjaiból szemezgették ki a Delta-főcímhez a snitteket. Persze a Nagy pillanatok - nagy felfedezések maga is olyan műsor volt, ahova a legkülönbözőbb helyekről válogatták össze a dokumentumfilmeket.

Régi Delta főcím:

A deltaszárnyú gép egy Avro 698 Vulcan VX777 prototipus az '57-es brit Farnborough International Air Show-ról. Az alacsonyan elhúzó gép egy MIG 19-es, a Szovjet Hadsereg valamelyik 50-es évek vége felé megrendezett Tushinói légiparádéjáról.

A havas hegység a Himalája az 1953-as The Conquest of Everest című dokumentumfilmből való (Edmund Hillary,Tenzig Norgay). A szánhúzó emberek az 1948-as ‘Scott Of The Antarctic' című játékfilmből valók. A visszanéző szánhúzó Bowers Hadnagy (Reginald Beckwith), Scott kapitánynak (John Mills) mondja, hogy "Aye-aye Sir"(értettem uram). A lánctalpas ami egy 1955-ös Tucker 743 Double-drive Sno-cat, és a hóviharban vontatott teher szállítmány, az 1959-es Antarctic Crossing című dokumentumfilmből valók, ami az 1955-58-as Brit-Új Zélandi, déli sarki expedíciót (Commonwealth Trans-Antarctic Expedition) mutatja be Edmund Hillary-vel és Vivian Fuchs-szal.

A vulkánkitörés a Vezúv kitörése, az űrfelvételek pedig a Rosette és a Helix nebulákat mutatják.

Az eredeti zene:

A zenét a holland Tom Dissevelt és Kid Baltan szerezte 1957-ben a Song of the Second Moon-t (A második hold dala). Ők a hatvanas évek elektronikus zenéjének úttörői voltak, speciális hangeffektusokkal tarkított számaik igazán forradalmiak voltak.  

A Delta tudományos híradó a Magyar Televízió egyik legrégebbi ismeretterjesztő műsora: 1964. január 31-én adták le az első számát a műsornak, amely "a Holdra szállás előtt indult, és a Mars-kutatás korában is tájékoztatja a nézőket". A műsor sokáig azon kevés hírforrások egyike volt, amely a "nyugati világ" tudományos eredményeit, újdonságait ismertette. A műsor az elsők között váltott színes technikára (1976-tól). 2009-ig több mint 1500 adás 40.000-nél több percét őrizte a televízió archívuma - írta a Wikipédia.

A városi legenda szerint a műsorvezető Kudlik Júlia egyszer betért egy vendéglőbe, ahol egy cigányzenekar eljátszotta neki a műsor főcímdalát brácsán, cimbalmon és hegedűn. Az tény, hogy létezik egy Delta csárdás című instrumentális dal, ami nagyjából megfelel a leírásnak."

Egy komment, ami összefoglalja, milyen érzést váltott ki gyermekként valakiből a főcím képsora és az ahhoz kapcsolódó zene:

"Így, felnőtt fejjel megnézve is ijesztő. Persze lehet, hogy csak a gyerekkori emlékek elevenednek fel. De emlékszem, ahogy feküdtem a paplan alatt, apám ült a fotelben, a szobában tök sötét volt és kezdődött a Delta... Sötét kép, majd a fehér deltaszárnyú a képbe villan, halott fénybe vonva a szobát. És elindul ez a lüktető, ismeretlen világokat idéző furcsa ritmus. Mintha egy földönkívüli űrhajó kísérleti bonckamrájában visszhangzana. Nyers borzongás. Fogalmam sincs miért, de iszonyodtam ettől a képösszeállítástól és a zenétől. De nem szóltam, mert jó volt borzongani. Mintha az ismeretlen tárult volna fel a maga sötét, félelmetes, rideg valójában. Aztán azok a havas hegyek borzasztó magasból filmezve: valahogy túl halálosnak hatott a magasság, és a kietlen hófedte táj. Aztán a menetelő emberek... Az arcukon azzal az elkeseredett ábrázattal, mintha az életükért menetelnének. Ez túl kegyetlen volt az én kis pihepuha világomban ott a paplan alatt. Azt juttatta eszembe, hogy vannak helyek a világban, ahol szenvedés van, és az emberek keményen küzdenek az életükért. Nem hoz nekik a mamájuk kakaót az ágyba, hanem a fagyhalállal és kitudja mivel küzdenek. De akár értem is jöhettek azzal a kitartó, ádáz, egyenletes meneteléssel... Jajjjj!!! A takarót itt már nem tudtam jobban a fejembe húzni. :) Aztán az a lánctalpas hójáró a képzeletemben képes volt bármin átgázolni, és letarolni. Maguk a képek azzal a homályos, rossz minőséggel valahogy hihetőek, valóságosak és félelmetesek voltak. Alig vártam hogy a szőke néni (Kudlik Júlia) megszólaljon a lágy hangján, és eloszlasson minden félelmet."