November 14-én, kedden a szombathelyi Savaria Filmszínház új fotelekkel komfortossá tett kamaratermébe invitálták a mozgókép iránt rajongókat a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium mozgókép- és animáció-készítő szakos diákjai, illetve az őket tanítók; Horváth Tibor, Nagy Róbert DLA (nem a cikk szerzője - a szerk.) és Vágvölgyi András, aki est házigazdája is volt.

A mozi kamaratermében hét adaptációt láthattunk Dragomán György Vasvonók című novellájából, amelyeket Szabados Petra, Péter Vivien, Szemes Dániel, Lisztes Sába, Baranyi Janka, Németh Ingrid és Peszleg Barnabás álmodtak fénnyel vászonra. Az egyes alkotások nem mindig követték szóról-szóra az eredeti művet, de ez nem is jelentett problémát, hiszen az Országos Diákfilmszemlén egy szöveghű feldolgozás (Szabados Petra munkája) és egy az eredetitől elrugaszkodott verzió (Peszleg Barnabás kisfilmje) is különdíjat kapott.

"Nálunk a mozgókép- és animáció-készítő szakon hagyományosan van egy olyan feladat, hogy szépirodalmi szövegeket kell képpé, fotósorozattá, vagy mozgóképes videó etűddé formálni. Mivel tudtuk, hogy már évek óta készül, és valamikor a téli időszak végén, kora tavasszal be is fogják mutatni Dragomán György talán leghíresebb regényének, A fehér királynak a zömmel angol filmesek által készített adaptációját, úgy döntöttünk, hogy körülnézünk a Dragomán-szövegek rövidebb terjedelmű világában, hogy lenne-e olyan, ami eléggé kedvcsináló, és a diákok számára is megközelíthető, feldolgozható." - mesélt a projekt kezdeti fázisáról Vágvölgyi András, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium mozgóképkultúra és médiaismeret, alkalmazott fotográfia elmélet tanára.

Erre alkalmasnak a 2015-ös Oroszlánkórus című novellagyűjteményből a Vasvonó című írást választották, ami egy egyszerű szimbolikával és nyelvezettel megírt, meglehetősen depresszív darab, olyan, mint az élet a rosszabb napjainkon. A főszereplő egy 12 éves kisfiú, akiért eljön a fekete hegedűs a 13. születésnapján, hogy levizsgáztassa. Ennek a próbatételnek kétféle kimenetele lehet; győzelem esetén a fiú megkapja a fekete hegedűs hangszerét tokkal, vonóval, kudarc esetén viszont a „főgonosz" eltöri az összes csontot a kissrác kezében. A gyerek maximalista apja - aki nem mellesleg elbukott ezen a próbatételen - persze igyekszik minderre felkészíteni a srácot, ezért éjjel-nappal gyakorlásra kárhoztatja, nehezített körülmények között.

Az est meghívott vendége Dr. Fűzfa Balázs, az ELTE-SEK tanára volt, aki igyekezett megfejteni Dragomán György A fehér király című regényének nemzetközi sikerét, de a diákok filmetűdjeihez is volt egy-két szava a vetítések közti szünetekben.

Elsőként Szabados Petra Vasvonó című munkáját láthattuk, ami nem csak címében volt hű az eredeti novellához, bár a hegedülés helyett az írás volt a fő motívum. Egy pillanat alatt Dragomán György dolgozószobájában érezhettük magunk, és láttuk, hogy Petra miként képzeli el a Vasvonó keletkezését. Itt az egészestés mozifilmeket idéző képi világot helyenként homokanimációkkal törte meg, amely kellemes gyermekkori emlékeket idézett fel, ezzel enyhítve az alaptörténet nyomasztóságát.

Péter Vivien Kétén című filmje már jobban bazírozott a depresszióra és a teljesítéskényszer okozta meghasonulásra. A pörgős etűd főszereplőnője hasonló utat jár be, mint Natalie Portman a Fekete hattyúban. Az ábrázolásmód és az effektek helyenként elég nyersek, kidolgozatlanok voltak, de összhatásában egy remek munka.

Ezek után Szemes Dániel Vasvonó című verziójában a főszereplő belső vívódása kerül a történet középpontjába, ahol a léghegedűlés viszi el a prímet. Ízléses munka, remek színészi alakításokkal, zenélni minden áron, hangszerrel, de inkább anélkül is.

Lisztes Sába Vasvonója volt a következő a sorban, ami már egy vegyes animációs technológiával készült. A Halálos Iramban filmeket megszégyenítő munka játékautókkal hozza az utcai autóversenyek világát, nem kevés parodisztikus vénával, persze a futam végeredményét nem látjuk, de ez szándékos.

Baranyi Janka etűdje szintén a Vasvonó címet kapta, és egyébként meg zseniális alkotás. Emberi kezek kerülnek a fókuszba, ahogy drótok kötik őket béklyóba, ahogy próbálnak mégis játszani. Charlie Chaplin némafilmjeit és Alfred Hitchcock horrormozijait egyszerre idézte fel ez az egy perc húsz másodperc.

Németh Ingrid Lidércnyomás című munkája már egy menekülés-horrorba oltotta az eredeti sztorit, ahol a halálfélelem konstans jelen van. Külön kiemelendő, ahogyan a színész arcán végigfutó festékanimációkkal társítottak képeket a novellában megjelenő hanghatásokhoz.

Peszleg Barnabás Egyszerű szimfónia című darabja már messze elrugaszkodott Dragomán György írásától, és az egész egy könnyed, laza és humoros valami lett végül, ami bemutatja a kollégiumba száműzött diákok sorsát, vagyis az iskolás gyerekek életét egy minidiktatúrában. A katonás rend és lazuló fegyelem, egyfajta gulyáskollégiumizmust vetít elénk, mert a három főszereplőt már jól ismeri a koleszos nevelőtanár, nekik már megkülönböztetett figyelem jár. Ebben a műben egy Oscar-díjas klasszikus, Rófusz Ferenc legye is megjelent.

Az est végén Vágvölgyi Andrástól ígéretet kaptunk, hogy a mozgókép- és animáció-készítő szak YouTube csatornájára feltöltésre kerül az összes bemutatott kisfilm. Az alapmű nyomasztó hangulata ellenére ez egy jó mozis élmény volt, amiből talán lehetne rendszert csinálni, kicsit szélesebb közönségnek is.