Munkácsy Color - Enyedi Zsuzsanna elektrografikai kiállítása az MMIK-ban

Képgaléria megtekintése2009.10.16. - 18:00 | Németh Júlia, Kovács Patrícia - Fotók: Dart

Munkácsy Color - Enyedi Zsuzsanna elektrografikai kiállítása az MMIK-ban

Festészet- high-tech, XXI. századi módszerrel - Enyedi Zsuzsanna elektrografikai technikával - fotomontázs számítógéppel – készült tárlatát Tóth Csaba festőművész nyitotta meg október 14-én. A kinti zord időjárás sötét tónusai tökéletesen illeszkedtek a kiállított művek színvilágához, a finoman hangolt munkákhoz.

Az MMIK Élő-Tér Galériája sok látogatót vonz kiállítóhelyként. Az intézmény rendezvényeire járókat szinte csalogatják az aktuálisan kiállított képek, amik gyorsan cserélődnek, így új művek és művészeti stílus váltják egymást rövid időközönként. Mindenképp érdemes tehát legalább kéthetente útba ejteni a galériát, ha színvonalas, a kulturális látóteret kiszélesítő tárlatra vágyunk.

,,A képzőművészet metaforikus nyelve az, ami a lélekhez szól"

Az Enyedi-kiállítás témája a labirintus-metafora köré kapcsolódik, fő jelentése az útkeresés, színvilága fekete-fehér. A tárlat címe is utal erre - Munkácsy Color -, mivel Munkácsy képei és azok színei besötétedtek a művész által alkalmazott bitumenes alap miatt. A cím másik vonatkozása az egyik képen megjelenő, a szépemlékű magyar ipar által nagy tömegben gyártott színes TV készülékre, a Munkácsy Color márkájú televízióra utal, melynek képernyőjén át egy végtelen labirintusból álló térbe juthatunk.

A color kifejezés ebben az esetben ellentétként értelmezhető, mivel a domináns színek mindenhol a szürke és a fekete, ezek okozzák a melankolikus hangulatot, ami a művek által megteremtődik, s tán nem véletlen az sem, hogy a látogatók közül többen George Orwell: 1984 című regényében lefestett világra asszociáltak. Ugyanakkor a legnépszerűbb alkotásnak a kopár, kietlen földön fehér nyári ruhában, strandpapucsban tócsákat figyelő kislány képe bizonyult. A tócsákban egy régmúlt erdő árnyéka tükröződött vissza.

Képei két csoportba sorolhatók - az egyiket a művész látványátírásnak nevezte, míg a másik egy konceptuálisabb vonalat képvisel. A munkákon helyi vonatkozású látnivalókat is beazonosíthat a néző, amelyek átlényegülve bújnak meg az alkotásokban. Szoba című sorozatának egyik képén a lakásszobából több ajtó, többféle út nyílik, míg egy másik alkotáson szürreális hatást kelt a szabadból a belső térbe nyíló ajtó és ablak, új jelentéssel felruházva a kint és bent fogalmát. A képeket elnézve olyan archaikus metaforák fogalmazódnak meg, mint a Bábel Tornya, Noé Bárkája.

Ami szintén érdekes, az a képek megalkotásának módja - az ún. elektrografikai technikával készült képeken a művészt ecset helyett a digitális képalkotásban rejlő lehetőségek segítik, melyekkel az alkotó valóságtöredékeket helyezett egymásra úgy, hogy azok végül teljesen más értelmet nyernek. A művek „nyersanyaga" a művész által készített fotók, melyek montázsszerűen egy - szürrealista elemeket sem nélkülöző - új valóságot hoznak létre a számítógépen.

A kiállítás a színeket és az alkotások hangulatát tekintve kissé talán depresszív és nyomasztó, de mindenképpen mélyen elgondolkodtató, ezért nemcsak azoknak ajánljuk, akik kifejezetten ezt az alkotásmódot kedvelik - képek mindenki számára beszédesek. Ahogy Tóth Csaba is említette, amit nem lehet szavakkal elmondani, azt megteszik a képek és a látvány - ebben rejlik a művészet lényege. A képzőművészet metaforikus nyelve a lélekhez szól. Aki megnézi a kiállítást, más emberként távozik.

A kortárs művészet az átlagember számára mindig kicsit nehezebben befogadható műfaj, mint a régi hagyományokkal rendelkező csendélet, vagy tájkép. Enyedi Zsuzsanna képeinek jelentése sem egyértelmű minden esetben, a képek címe viszont vezérfonalként konkrét gondolatokat sugall, érzéseket, sejtéseket vált ki.

A kiállítás október 28-ig tekinthető meg.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás