Martinus Exclusive: a Bozsodi Quartet hangversenye a Püspöki Palotában

2017.11.23. - 09:20 | Horváth Imre - Fotók: Perger Gyula

Martinus Exclusive: a Bozsodi Quartet hangversenye a Püspöki Palotában

A Bozsodi Quartet hangversenye kedden elkápráztatta a Püspöki Palota gyönyörű termének hallgatóságát.

Perger Gyula atya imára szólító megemlékezése Konkoly István püspök haláláról már az est kezdetén rendkívülivé tette a közönség ráhangolódását a szeretet légkörének megérzésére.

A műsor ismertetését követően elfoglalta helyét a vonósnégyest alkotó négy testvér. Az első percek teltházas akusztikát megismerő hangzásai után olyan intenzív muzsikálást hallhattunk, mely szinte a vonószenekari hangzások dússágával, intenzitásával ragadta meg figyelmünket.

A teremhez illő műsort, / Haydn: G-dúr vonósnégyes op.76 Nr.1. "Erdődy" - Beethoven: F-dúr vonósnégyes op.59. Nr.1. "Rasumovsky" - Csajkovkij: D-dúr vonósnégyes op.11. Nr.1. / hallhatott az erre fogékony, érzékeny, lelkesen tapsoló közönség. Csúcsminőségű koncert volt művészi alázattal, végig óriási koncentrációval, testvéri és muzsikusi egymásra figyeléssel, lírai, szenvedélyes, humoros pillanatok, karakterek játékos egymásba fonódásával. A motívumok imitációinak a szólamokon végigfutó, teljesen egyenrangú megszólaltatásával, szinte egy húron pendülő hangszínnel adták egymásnak a pár hangú, váratlanul érkező zeneszerzői, figyelemfokozó ötletek hangjait is.

Egyénien személyes mind a négy fivér játéka, akik egy zenei folyamat, zenei fokozás felépítésekor szinte együtt lélegezve vezetik a végső csúcspontig a zenei folyamatot. Öröm nézni, milyen szeretettel teljes zenei légkörben, nem csak művészi, de testvéri felelősséggel tapasztják vonóikat a húrokra, hogy az úgy szóljon, mintha ők találhatták volna ki, komponálhatták volna meg, s játszhatták volna első kézből értelmezve e műveket, azok karakterét.

A csellószólam dús, lírai, s a váratlanul érkező, humoros megszólaltatása oly tömörséget adott a piano és forte részekben egyaránt, mely magasztossá tette az együttes hangzását. A brácsa szép hangja, s néhány szólisztikusan is kiemelkedő dallamának megszólaltatása, különösen gyönyörű élményt nyújtott. A második hegedű teljes rangú társa volt az elsőhegedű vezető szólamának. A két testvér összjátéka, dallamainak egymásba ölelkezése, frazeálása az egymásra figyelés szép pillanatait jelentették. Virtuóz, precíz játékuk meghatározta az egész est légkörét, a koncert befogadásának egyszerűbbé válását, a művek szerkezetének, dallamainak érthető követhetőségét.

Az elsőhegedű vezető, irányító, összefogó szerepe oly természetesen valósult meg, hogy mindnyájan azt érezhettük: az összjáték titka ebben az együttesben különösen figyelemreméltó. Szelíd, felhívó manírok nélkül, a mesterségbeli tudás mélységének alázatával fogja egybe társait, láttatja át az egész tétel zenei történését vezetve a hangokban rejlő zeneszerzői látomást, e remek műalkotások zenei világát.

A halk-hangos váltások kezdeteinek, végeinek kontrasztjai olyan precízen voltak összecsiszolva, ritmikai bravúros frissességgel megszólaltatva, hogy a "hosszú" koncert minden pillanata élvezetes lehetett.

A komolyzene igazi mélységei hallatszottak a Bozsodi-fivérek lelki közelségéből a hangszereken. Még most is szólnak a hangok a fülemben, pásztázódnak végig a koncert hangulatfényei mellett életre kelt tételek hangemlékei. Megnyílt egy lehetőség a Püspökvárban: a Martinus Exclusive koncertek sora, ahol a lélek újabb zenei táplálékát, kincseit kaphatja, aki befér a szép terembe. Ez a teltházas, gyönyörű muzsikálással betöltött est még sokáig él a résztvevőkben és a szervezőkben. Köszönet érte a művészeknek, s az ötlet kitalálóinak, a sorozat szerkesztőinek.

Új hozzászólás