A sötétség leple alatt Dolák-Saly Róbert vélhetően magnóra felvett mondata adta meg az est alaphangulatát:

Kérem, hogy aki eddig nem tette meg, az a mobiltelefonját az „én hülye állat, hogy lehettem ilyen idióta, amiért bekapcsolva hagytam a telefonomat" felkiáltással, feltűnés nélkül kapcsolja ki.

Majd megjelent a csapat, s a rövid bemutatkozás után rögtön el is árultak egy titkot, miszerint a népszerű Beatles zenekar Celldömölkről is írt egy dalt, melynek később a Yesterday címet adta. No persze, a dal eredeti címe a „L'art pour l'art Társulat fellépése Celldömölkön, tegnap". A szerzeményt rögtön elő is adták, kissé átdolgozva, ami annyit tesz, hogy sem a szöveg, sem a dallam nem hasonlított még egy kicsit sem az eredeti verzióra. Ami kicsit sem lepett meg minket, hiába elsőszámú fegyverük a meglepetés ... illetve nem, ők nem a spanyol inkvizíció, bocsánat.

A dalt, néhány állatos vers követte, amit 'A Költő' adott elő. „Ha a nyulak nyála nyúlik, nyúlós nyálú nyulak nyeldeklik nyamnyogva nyulamlós nyálukat; nyál nyúlványt nyel a nyúl, ám nyúlós nagyon a nyál, egy köpés és megszabadul nyálterhétől a nyúl, s repül a szélben a nyál [...]" - szavalta teljesen beleélve Laár András.

A projektoros vetítés során kicsit az első osztályra emlékezhettünk vissza, ugyanis az ABC egyes hangjaihoz társítottunk mondatokat. Természetesen nem maradtunk poénok nélkül, így a „V, mint Vajon melyikünk hal meg előbb" mondat, és madaras kép láttán sokaknak fel sem tűnt Dolák-Saly Róbert apró beszólása, miszerint „Önök még nem gondolkoztak el, miért ilyen vinnyogva beszélek?".

Vetítés volt még később is - a „Jumurdzsák kalandjai az Egri Csillagok Háborújában", és a híres-hírhedt „Best Uff Winnetou" egyaránt nagy közönségsikert aratott.

Hamarosan kiderült, hogy Szászi Móni miért nem szerepelt még az est folyamán. Immáron befont hajjal, Besenyő Zigótát alakítva jelent meg a színen, és beolvasta a nyári vakációhoz írt követeléseit. Ez a lista többek között tartalmazta, hogy „Nem ragasszuk ki Zigótát a busz hátuljára, majd hazudjuk azt az ellenőrnek, hogy nála van mindegyikőnk bérlete!". A nagyfogú lány karaktere egyedi módon tudta szórakoztatni a közönséget.

Váltás következett, és a Besenyő család másik jeles tagja, Anti bácsi, a nagypapa mesélt „szeles", altáji élményeiről. Nem úti beszámolót tartott az ázsiai hegység szélviszonyairól, hanem több tucat szellentős szóviccet pukkantott el pár percbe belesűrítve.

Következő jelenetben Pethő Zsolt is feltűnt, mint az ember, aki örömében megütött valakit. Az esetről Szászi Móni faggatta.

SZM: „De miért ütötte meg azt az embert?"
PZS: „Hát, örömömben."
SZM: „Ezt nem értem, örömében?"
PZS: „Miért, maga még nem volt úgy, hogy ej de szép a szivárvány, a fényes napsütés, a virágillat, és ennek örömére megüti az első szembejövő embert?"
SZM: „Nem, még soha"
PZS: „Akkor maga nem is tud igazán örülni semminek."

Ezekután, ismét Laár András vette birtokba a színpadot, professzor-kutatót alakítva, és egy önkéntest önkényesen választva, felvezetett a színpadra. Mi sem tudjuk, hogy mit választottunk volna az igen / nem lehetőségek közül arra a kérdésre, mint „Ön elítéli-e az erőszakot, és néz-e otthon titokban pornófilmeket?". Talán jól válaszolt a néző, az „Igen"-nel inkább elítélte az erőszakot, és vállalta a pornófilm nézést, mint fordítva. A professzor narrációja szerint legfeljebb az előadás végén majd mindenki ujjal mutogathat egymásra, hogy „Ott a pornós! Ráadásul, ez nem is egy nagyváros, itt mindenki ismer mindenkit..."

Az előadást egy komplett Besenyő család fellépés zárta, melyben Besenyő VMT Pista, azaz „Besenyő a Világon Mindent Tudó Pista" elmélkedett egy nagyon fontos kérdésben, miszerint mi volt előbb, a hurka, vagy a kolbász. Margit ugratása sem maradhatott el, a védjegynek számító „Nooormális?" szót jócskán használva akadt ki feleségére Pityu, aki nem értette, mi értelme van a LábFőrtelenítésnek, hiszen Margit lába enélkül is Förtelmes.

Legeslegvégén a fülbemászó ritmusú, de a társulat himnuszaként is nevezhető „Besenyő Család Dal" szórakoztatott minket.

Besenyő Pista: - Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe'?
Margit: - Pityu, Te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.
Öreg: - Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe',
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.

Ezek a sorok maradtak végül a nézőtéren ülő vendégek fülében, majd három visszataps után erre az estére elköszöntünk az abszurd humort űző, Magyarországon egyedülállóan és jóértelemben „elmebeteg" csapattól.

(Az előadáson fotózni nem lehetett, így a tavaszi, MMIK-beli fellépés fotóit csatoltuk a galériába)