A cápák lesben álltak - Neoton Família koncert a Sportházban
Képgaléria megtekintése2009.10.23. - 15:30 | Büki László 'Harlequin', Antal Ádám
Szakzsargonnal élve, az arcunkba mászott a 80-as, 90-es évek popzenéje, s vele együtt a „vidám barakk” korántsem túl derűs falai között kibontakozó Neoton Família. Az azóta már „evergreen” státuszú csapat fiatalokat meghazudtoló módon vette birtokba a hatalmas színpadot, és szinte teltház előtt brillírozva fonta koszorúba a retro-rét lágyszárú növényeit. A csütörtök esti koncert egy szemernyi kívánnivalót sem hagyott maga után, még akkor sem, ha a hangosításért felelősök jelentkezhetnek nálunk egy körmösre.
HIRDETÉS
A történetet persze az 1960-es évek közepétől kellene kezdenünk, amikor a Pásztor László által életre hívott csapat Neoton néven hasított bele a beatkorszak levegőjébe. Tudta a T. Olvasó, hogy a 60-as évek végén, és a 70-es évek elején Balázs Fecó és Som Lajos is megfordult a bandában? De ugorjunk közel egy évtizedet az időben, hiszen 1977-ben a zenekar már Neoton Família néven futott, s nem kisebb s ellentmondásosabb ember, mint Erdős Péter, az akkori hanglemezkiadó igazgatója menedzselte a brigádot. Innét datálhatóak azok a slágerek, melyeket a mai napig a honi popzene örökzöldjeként emlegetünk, s melyeket a ciklikusan feltörő retróhullám jó érzékkel navigál azóta is a hallójárataink felé.
Valljuk meg, a mára Neoton Família Sztárjai néven „yo-yózó" csapat - élükön a „Párizsi lánnyal" - a Sportházba is marathoni karnevált varázsolt. A 86-os oktánszámú „nosztalgia benzinnel" feltankolt közönség pedig alapjáraton, és „húzatásra" is egyaránt jól reagált a tempót hol felpörgető, hol „latin szerenáddá" andalító zenekarra.
No, de ne fussunk ennyire előre, mert kronológiailag azért történt még egy, s más, amit érdemes bitekbe égetni. Példának okáért azt, hogy lapunktól egy kőrokker (KR) és egy dzsesszarc (JF) húzta a legrövidebb gyufát erre a bulira, ami már önmagában egy verbális rizikófaktor volt. A dzsesszarc akkor született, amikor az ős-Neoton megalakult, a kőrokker pedig a már említett oktánszámú benzinre „öregítette" születési dátumát, nehogy a bejáratnál megkínálják egy prezent pelussal. Nyilván, mindketten mást preferáltak a buliban - JF (K nélkül, azaz jazzface) a saját korosztályával pacsizott és nosztalgiázott, ami „neotonosan" valahogy így hangzott:
I(smerős): Á, Don Quijote! Hogy vagy mindig?
JF: Ne is kérdezd, Egy kis nyugalmat akarok csak...
I: Ezzel az életvitellel, így, 220 felett?
JF: Ez egy végtelen Marathon apuskám, egy Körben-járás...
I: Látom is rajtad, rendesen Yo-yóznak a szemeid.
JF: Na elmész ám... te Védőháló nélküli Hegyirabló!
I: Megyek is, mert Apám szólt...
KR inkább a gyengébb nem erőteljesebb „igenjének" parfűmillatú ígéretét látta a koncertben, de azért ő is elhajózott a nosztalgia langy vízeire:
„Sosem felejtem el, kis suhancként otthon karcoltam a leckét, miközben édesanyám a kornak megfelelően hangosan pörgette a Neoton Família dalait. Igen, a Neoton Família zenekar nótáit, azét a magyar bandáét, amely 1979-től kezdve, varázsütésre valami elképesztő sikersorozatba kezdett a volt szocialista tömbön belül, s melynek határokon átívelő zenéje mind a mai napig időtálló, mi több, hozzátartozik zenei kultúránkhoz. Dőreség is lenne egy hirtelen kézlegyintéssel eltüntetni mindazt, amit Csepregi Éva és társai átnyújtottak nekünk, hiszen 32 év távlatából még mindig szalonképes a muzsikájuk.
Anélkül, hogy elbagatellizálnánk a dolgokat, szívderítő volt a főleg középkorosztály alkotta heringparti a jócskán kettőezer főt befogadó Sportházban. Egymást követték a már klasszikusnak számító slágerek, melyek már csak szüleink emlékeiben élhetnek, és mégis szinte naprakészen csengenek a mi fülünkben is. A Michael Flatley-t megszégyenítő „csavarjuk fel a szőnyeget" mókák, mint a 'Nyár van", a „Yo-yo", a „Don Quijote", a „Santa Maria" eufórikus hangulatot hozott, de a lassabb, szívtájéki szösszenetek („Holnap hajnalig", „Egy kis nyugalmat") is telitalálatnak bizonyultak. Apró malőr, de a hangosítás nem volt a helyzet magaslatán (halk gitár, enyhén kásás sound), nem úgy, mint a kvázi reneszánszát élő Csepregi Éva, friss mozgásával és üde hangjával. Korkülönbség ide vagy oda, mi azért még mindig udvarolnánk neki, persze ha lenne erre bármiféle perspektívánk. Egyáltalán, a sokak által már eltemetett zenekar roppant szimpatikus módon odatette magát, és ha nem látnánk a barázdált arcokat, az ősz tincseket s a megkopott jegygyűrűt, bizony könnyen elhinnénk, hogy egy pelyhes állú csapat állt a deszkákon. Jóllehet a gondolat is szürreális, a lendület, a dinamizmus és legfőképpen a zene iránti alázat elvitte a pálmát, hatalmas örömet okozva ezzel a publikumnak."
Úgy tűnik, hogy a retró-réten nem egynyári növények - slágerek - nőnek, hanem örökzöldek. A Neoton Família Sztárjainak kétórás múltidézése generációktól független elismerést és boldogságdózist váltott ki mindenkiből, mi pedig egy huszáros zenei stílusváltással, s egy arra jellemző szóhasználattal respektáljuk a csütörtök este hallottakat: Yo, yo!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
fantasztikus volt a tegnapi koncert. Hihetetlenül jól érzetem magam.
Harle! Benned bíztam! Én túl messze álltam a szinpadtól, így nem tudtam közeli képeket készíteni. Láttam hogy ott vagy, így gondoltam hogy itt lesz majd bőven. Köszi.
És a Neotonnak is a tegnapi fantasztikus estét.
Edus