Misel: De mi is ez a díj?

Gál Gábor: Az LGT rendkívüli tehetségű gitárosának, Barta Tamásnak emlékét már alig őrzik az újabb nemzedékek. Józsa Gábor szegedi ötvös-szobrászművész egy finom mívű plakett elkészítésével akart emléket állítani a zenésznek, amiből aztán barátjának, Sipos Tamásnak, a Fortuna együttes hajdani dobosának az az ötlete támadt, hogy alapítsanak egy díjat is. Ezt kaptam meg idén én az eddigi munkásságomért, és hajdani példaképem, Barta Tamás emlékének ápolásáért.

Amíg ezeket meséli, kezembe adja a gyönyörű bronz plakettet, rajta mindkettejük neve. Nagyon szép - mondom, aztán, míg kényelmesen befészkelem magam a fotelbe, a kezdetekről kezdem el faggatni.

Hogyan is volt az, hogy gitározni szerettél volna? Mikor kaptad az első gitárodat? Én már így ismertelek meg, a hallgatag, kedves fiút a fanyar humorával, akiről tudtam, hogy otthon zenélget.

Tíz évesen. Akkoriban sokat hallgattam és nagyon megtetszett az LGT együttes első lemeze, azon is az első dal, amelyben olyan rendkívüli gyönyörűséggel szólalt meg a gitár, hogy akkor eldöntöttem, hogy zenével szeretnék foglalkozni. Természetesen, már akkor is ismertem neves külföldi előadókat, nagy hatással volt rám pl. a Led zeppelin, vagy Hendrix.

És mikor döntötted el, hogy nem csak otthon tanulgatsz, hanem tanárhoz fordulsz, magyarul, hogy már komolyan veszed a gitározást?

Tizenhat éves koromban. Apámtól kaptam az első hangszeremet, és gyakran a lépcsőházba ültem ki pengetni. A véletlen úgy hozta, hogy abban a házban lakott a neves P. Mobil együttes technikusa, aki hallva a próbálkozásaimat, beajánlott Bencsik Sándorhoz, aki aztán a tanárom lett. Már körülbelül fél éve jártam hozzá, amikor meghívott a koncertjükre. Csodálkoztam, mert nem is tudtam addig, hogy együttesben játszik, azt hittem, hogy ő csak egy zenetanár. A Metró klubban volt a koncert, és én akkor tudtam meg, hogy ez a P. Mobil együttes, amely már akkor egy elég ismert zenekar volt, és hogy a tanárom ennek a szólógitárosa.

Tehát akkor döbbentél rá, hogy te a P. Mobil gitárosától tanultál addig ?  

Igen. Aztán elkezdtem koncertekre járni. Nagyon jó kis zenekar volt, azóta is nagyon sokan játsszák a dalaikat.

Persze, az egyik legjobb hazai gitárosról beszélünk! - vetem közbe. A nyolcvanas évek elejéről, amikor szerintem, hihetetlenül pezsgő és sokszínű volt a zenei élet, kitűnő, egymástól karakteresen eltérő zenekarok voltak, sokféle irányzat, az altertól a bluesig, rockig, de emlékszem, hogy én például jártam jazzre, Cseh Tamásra, Dinnyésre, East koncertekre, amellett, hogy elvakult Hobó rajongó voltam, és sokat voltam P. Mobilon is. Tulajdonképpen, életem első koncertje is az övék volt, én is kb. 16 lehettem. De folytassuk veled!

Bencsik után megismerkedtem Póka Egonnal, a Hobó Blues Band együttes basszusgitáros- zeneszerzőjével, Felkayval, a Skorpió együttesből, és a nagyszerű Tátrai Tiborral.

Gál Gábor a tavalyi Gyógy-Bor Napokon

Takács Tamással hogyan és mikor kerültél kapcsolatba, illetve mikor alakult úgy, hogy együttesalapításra gondoltatok ?

Én, mint fiatal srác, a nyári szünetekben roadként dolgoztam együtteseknél. Két zenekarnál is adódott lehetőség: az egyik a Karthago, a másik a KFT. Megkérdezték, melyiket választom, és én a Karthagót választottam, mert közelebb állt hozzám a zenei stílusuk. Elmentem az első próbájukra, és ott találkoztam először Tamással.

De még mindig nem tudom, hogy lettetek ti közös zenekarban? Vagy a Karthago együttes felbomlása vezetett ehhez?

Nem, mi már akkor eldöntöttük ezt Tamással, egy 1980-as Karthago turnén, egy érsekújvári szállodában. Azt mondtuk, hogy ha egyszer lehetőségünk nyílik rá, csinálunk egy bandát. És 1989-ben ez meg is történt, ez lett a Dirty Blues Band.

Milyen volt az alkotói folyamat? Ki írta a szövegeket, ki szerezte a zenét?

Azzal kezdtük, hogy megtanultunk húsz-huszonöt klasszikus bluest, és ezeket mindenhol játszottuk. Tomi dobolt, és körülbelül egy év után kezdtük a saját ötleteket kidolgozni. A dalok csapatmunkában készültek, de általában Tomi írta a szövegeket.

1991-ben jelent meg az első nagylemezünk, Dirty I, 1993-ban a Dirty II, majd 1995-ben már Takács Tamás Dirty Blues Band néven a Húzom az igát. 1996-ban az Élő blues, az Indulok tovább, Megöl a vágy, 2000-ben egy Best of, 2003-ban egy saját, önálló lemezem Egyedül címmel, 2009-ben már Takács Tamás Blues Band néven az Ébredj fel, 2016-ban pedig az Úton lemezünk. Közben, a szólólemezem elkészítése után, 2005-ban megalapítottam egy saját együttest, Budapest Acoustic Band néven, melynek tagjai rajtam kívül Móra Erzsébet és Sipeki Zoltán voltak. Szerettem volna egy kicsit romantikusabb, populárisabb műfajban is kipróbálni magam. Jellegéből adódóan főként klubokban lépünk fel, és ott láthatod az aranylemezünket is - mutat a falra.

Nem mellesleg olyan sikeres volt a Dirty - szúrom közbe - hogy 1995-ben, amikor a Rolling Stones Magyarországon koncertezett, titeket választottak ki előzenekarként!

Így van, nagy megtiszteltetés volt!

Ha jól figyeltem a pályafutásodat, két filmzene elkészítése is a nevedhez fűződik.

Igen, egyik a Miskolc című film, a másik pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye filmje. Felkérést kaptam, és nagyon szívesen elkészítettem.

Kicsit átrohantunk azon a dolgon, hogy önálló albummal jelentkeztél. Hogy születtek ezek a dalok ?

Nagyon sok ötletem van, és könnyen tudok írni rövid, romantikusabb, érzelmesebb dalokat, és ezeket gyűjtöttem egybe ezen a lemezen.

Hogyan látod, hogy milyen a rockzene jövője? Megmarad vagy el fog tűnni ez a műfaj? Mert míg a 80-as években egyfajta lázadást jelentett a konvenciók  ellen, a társadalmi rendszerekkel szemben, vagy fontos kérdéseket boncolgatott, addig a mai dalok magánéleti rinyálásnak tűnnek csupán, és a rockot, mint zenei műfajt is eltűnni látom. Helyébe alternatív zenekarok vannak, igaz, közülük sok nagyon jó.

Nem fog eltűnni, szerintem. A közönségben ugyanúgy megtalálható a fiatalabb generáció, ahogy a tanítványok között is van mindenféle korú. Nem követem a mai zenekarokat, de biztosan vannak, akik továbbviszik a hagyományokat. Én saját magamra figyelek, a belső fejlődésre.

Most, amíg beszélgettünk és te gitároztál nekem, meglepett kicsit, hogy latin dallamokat hallottam, tengerzúgást, mediterrán nyarakat idézőeket. Ez lenne az új irány a jövőre?

Nem, illetve mind a kettőt szeretem, mindig is kedveltem.

Mik a terveid, várhatunk-e tőled valami meglepetést?

Most alakul az új zenekarom, a Gál Gábor BT, vagyis baráti társaság, de egyben ez Barta Tamás monogramja is, és a saját dalok mellett LGT dalokat is szeretnénk játszani. De ami nagyon fontos, hogy billentyűs nélkül, mert Pressert nem lehet pótolni.

És lesz énekes?

Lesz, de hogy ki, az egyelőre titok!

Mikorra várható a debütálása ennek a formációnak?

Körülbelül egy hónap múlva.

A hely megvan már, ahol bemutatkoznátok?

Hát, a legjobb az lenne, ha nálatok tudnánk bemutatkozni ! - mondja nevetve. Ebben az évben lenne 70 éves Barta Tomi, ezért idén szeretnénk ezzel emléket állítani neki.

Akkor sok sikert kívánok a továbbiakban is, még egyszer gratulálok a díjhoz, és abban a reményben zárom a beszélgetésünket, hogy mielőbb láthatom, hallgathatom a Gál Gábor BT koncertjét, és még sok szép dallal lepsz meg bennünket!