Február 23-án, péntek kora este újabb epizódjához érkezett a Bájoló a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Ezúttal az Elefánt zenekar frontembere, Szendrői Csaba volt Boros Ferenc vendége. A hallgatóságot - mint mindig - először Nagy Éva, könyvtárigazgató köszöntötte, majd Csaba Satír című verse hangzott el.

Helyenként nagyon is komor világ tárul fel a verseiből, dalaiból, pedig a nemrég Junior Artisjus-díjjal elismert énekes-szövegíró első ránézésre nem az a romkocsmákban szomorkodó alkat, de ahogy fogalmazott, Magyarországon valahogy sosem azok a versek maradtak fenn, amikben minden happy.

Nem is az elvárások vezérlik, amikor megír egy-egy verset, vagy dalszöveget, hanem sokkal inkább az újdonságot és a kihívásokat keresi, és ez a mentalitás jellemző a zenekar tagjaira is igaz, hiszen gyakran kísérleteznek egymáshoz (látszólag) nem passzoló motívumok társításával, ami végül olyan harmonikus és szerethető dolgokhoz vezetnek, mint például a Pici nyúl.

Csaba eleinte bonyolultabb dalszövegeket írt, mostanában viszont már arra törekszik, hogy minél tömörebben fejezze ki érzéseit, ami úgy tűnik, járható út. Modern, bátor és kompromisszummentes, ami a szövegeket illeti, a modern versekbe pedig sok minden belefér: dohányzó halak, fizika, tizenhat hattyú (vajon inspirálta-e ezt Csokonai-Esterházy Tizenhét Hattyúk-ja? - a Szerk.), meg fény, ami csak így kiragadva tűnik furcsának, az összhatás zseniális és pillanatok alatt a psziché legmélyebb bugyraiban találjuk magunkat, ahol nem feltétlenül komfortos, de jó és kellően inspiratív.

A Szívlapát című antológia után már készül a saját kötet is, amely az elmúlt közel két évtized termésének legjobb verseiből válogat majd, és a tervek szerint még idén ősszel megjelenik. Addig pedig maradnak az Elefánt koncertek, amiből a könyvtárban is kaptunk némi ízelítőt, hiszen a banda másik oszlopos tagja, Tóth András gitáros volt Szendrői Csaba segítségére.

A költészet iránti érdeklődést az általános iskola utolsó évei, és a Petőfi elleni lázadás szülték, így adott ihletet az első műhöz egy fogas, ami arra jó volt, hogy rádöbbentse Csabát, hogy verset írni nem is olyan könnyű. De a kitartó munka meghozta a gyümölcsét, és ennek köszönhető az is, hogy végül az Elefánt mai tagjai Závada Péter nappalijában "alakították" meg a zenekart (a banda korábban is létezett, de a kéttagú formációt bővíteni kellett).

Összességében egy laza est volt, kellemes zenével és remek versekkel, jó sztorikkal, az emberrel, aki az egész mögött jelen van.