Egy csöppnyi Erdély Zanaton - Berecz András estje a Közösségi Házban

Képgaléria megtekintése2009.10.28. - 15:15 | Büki László 'Harlequin'

Egy csöppnyi Erdély Zanaton - Berecz András estje a Közösségi Házban

„Én úgy vótam vele, amikor láttam, hogy a gyermek kicsi, törekedtem rá, hogy elébb lefektessem, s aztán mondjak egy jó mesét. Amikor láttam, hogy a leánka 16 esztendős, igyekeztem, hogy elébb mondjak egy jó mesét, s osztán ügyesen lefektessem. Hát az asszonyná’ fiam, ott nincs mese…” Október 22-én a Zanati Közösségi Házban elgördült a függöny, a színpadon Berecz András ült egy széken, és mesélt. Szinte teltház előtt, rengeteg kisgyerek és felnőtt örömére csattantak a vérmedvés, hazugpistás, nyelvi leleménnyel átszőtt történeteket poénjai.

Berecz András egy egészen sajátos, új irányt képvisel a magyar népművészeti előadók sorában. A nemzet mesemondójaként emlegetik, de meséi nem a Benedek Elek-féle népmesei vonalat követik. Új, minden bizonnyal saját gyűjtésű népmeséket hallhatunk tőle, amiket valószínűleg olyan helyről hozott, ahol még él a mese, ahol megvan még a funkciója. Mert a népmese még mindig él! Él, s az elsődleges feladata a szórakoztatás, elsősorban ott, ahol létezik még a család. (Értsd: a család nem hibernált állapotban lévő, tévé előtt ülő embertömeg.) Az ilyen közösségben a történetmesélős, anekdotázós esték mindennaposak. S a történetből születik a mese, megspékelve nagyadag humorral, kiváló előadói teljesítménnyel, s emberséggel. Mert a mesének hatnia kell: lélekben ott kell lennünk, ahol a dolgok történnek!

Zanaton, Október 22-én, Berecznek kegyetlen nehéz dolga volt: a sok picúr gyerkőcöt az ő szórakoztató, nyelvi humorral teletűzdelt meséivel kellett lekötni. S néha bizony hiába jött elő a „múcsok nagy vérmedve", a gyerekek elvesztek a csavaros, székelyföldről származó történetek labirintusában - nemhiába, Berecz András 12 éven aluliaknak csak kivételes esetben ajánlott! De felnőttek kötelező! A magyar nyelvnek olyan oldalát ismerhettük meg általa, amit hétköznap nem hallhatunk! Személyének varázsa garancia egy nyugodt, anekdotázós székely este hangulatának megteremtéséhez.

A történetek egyszerűek: két testvér felmegy a hegyre lőni egy „múcsok nagy vérmedvét", elered az eső, berezelnek, hazamennek, s nem lőnek semmit. Egy jóember Torontál megyében készített magának egy hegedűt, s mivel szerette az italt, hamar meghalt, s egy kalapos cselből kifolyólag a mennyországba került. Semmi fölös cseleményszál összekuszálás, ennek ellenére a népies ízt kapó poénokon keresztül élvezzük a magyar nyelv humorát, és András folyamatos, közvetlen kapcsolatát a közönséggel. Önkéntelenül eszünkbe jut, hogy ilyen lehetett egy igazi székely nótafa: semmi kapkodás, van idő mindenre, ha eszébe jut valami, azt is el lehet mondani.

Fel kell állnia, mert háromnegyed óra után már látható, hogy a gyerekeknek nem elég az, ha csak ül: több mozgás kell nekik. Próbál együtt élni a közönséggel, de a gyerekzsivajtól nem „hallják egymás szavát". Mindezzel együtt sikerült neki. Ide hozta az erdélyi fonók hangulatát: szóval, mimikával, dallal sikerült hangulatot teremtenie. Mikor úgy érezte, eljött az ideje: énekelt egyet.


Az bizonyos, hogy sok szülő félreértette: Berecz András nem Halász Judit. Berecz a felnőtteké. Humora, kiállása, 12 éven alul nem ajánlott. Aki ismeri, tudja: Bereczet nem lehet élvezni, ha nem figyelünk rá. De ha figyelünk rá, képes varázsolni. Varázsolni olyan világot, ahol ésszel mindent el lehet érni, a jó jutalmat kap, a rossz büntetést, s mindezt nevetve, kacagva. Ez a mai magyar mese.

S akinek a folklórból, a székely fonóból még nem volt elege, az előadás után a Zsivány Zenekarral megtoldhatta még egy székely táncházzal is.

Aki pedig lemaradt az eseményről, annak november 17-én, a Szent Márton Ünnep alkalmából lehetősége lesz mindezt pótolni. Az AGORA-Pincegalériájában 19 órakor veszi kezdetét Berecz András "Kaptárbontás" című önálló estje! Addig is egy kis izelítő abból, mire számíthatunk:

„1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Lassan huszonöt éve. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelô, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem."

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Harle 2009.10.28. - 18:01
Berecz András szerencsére a sztrájkmentes időszakban érkezett Zanatra - vonattal -, bedobott egy kis szíverősítőt az előadás előtt, majd kinyitotta a "mesetárat". Félelmetes az a mesekincs, amit birtokol, s ha kinyitja a "kaptárat", kirajzanak a mesék, s ott fognak döngicsélni a fülünkben. November 17-én ismét!