A matematika és az irodalom nem idegenek egymástól, kiváló példa erre Esterházy Péter, aki matematikusként végzett az ELTE-n, és szabadfoglalkozású íróként is a matematikai gondolkodás szellemében alkotott. Bognár Stefánia kortárs magyar költő szintén matematikát tanult, majd matematika-fizika-ábrázoló geometria szakos tanárként dolgozott. A Berzsenyi Dániel Főiskoláról (analízist és elemi matematikát oktatott) való nyugdíjba vonulása után jegyezte el magát az irodalommal.

Verseiben, Esterházyhoz hasonlóan, felfedezhetők a matematika jegyei. A Berzsenyi Dániel Könyvtárban a két legújabb kötetének A jelen örök és a Zenélő névjegyek bemutatójára került sor. A jelenlévőket és a szerzőt Nagy Éva, a könyvtár igazgatója köszöntötte. Az est házigazdája Urbán Gyula író, költő volt. Laudációjának az Egy csodaszép tudós asszony dicsérete címet adta. A költészet feladata a jelenségek megnevezése, az identitás kutatása.

A barlangrajzok elsősorban azt a cél szolgálták, hogy nevet adjanak az őket körülvevő dolgoknak, állatoknak. Az ősember rámutatott a szarvast ábrázoló képre, és az volt a szarvas. Ugyanígy a költő is rámutat valamire, és megnevezi azt, sőt ennél még beljebb megy, behatol egészen a tárgya mögé. Stefánia ezt teszi, megnevezi, majd behatol a dolgok rejtett mélyére, melyet költészetének egyik erényével, a pontossággal hajt végre. Műveiben megjelenik a kontrapunkt, hol közeledő, hol távolodó vallomásként.

Másik nagy erénye a kesernyés, szarkasztikus humor. A humor a bölcsesség egyik formája. Urbán Gyula Stefánia két versét olvasta fel, A söprű panaszait és a Metamorfózist, mert, mint kifejtette, a két kötetből ezek ragadták meg a legjobban. Stefánia az identitást nem a sztratoszférában keresi, mint ahogy a versből kiderül, hanem belül. Urbán azt is elmondta, hogy Bognár Stefániáról csak a szív mélyéről jövő szeretettel és elragadtatással lehet beszélni.

Bognár Stefánia először A jelen örök című kötetéről beszélt, mely a Littera Nova Kiadónál jelent meg. A kötetben négysorosokat találunk, nagy gonddal válogatott ki a szerző, mivel jóval többet írt, mint amennyi a könyvben szerepel. Egy kívülálló azt gondolná, hogy egy négysorost milyen egyszerű megírni, hiszen csak négy sorból áll, viszont pontosan ezért nehezebb, mert jól meg kell fontolni, mi kerül abba a négy sorba. A kötet címe egy filozófiai állítás, a jelen örök. A szerző egy filozófiai tankönyv korrektúrázásakor bukkant erre a kijelentésre, és elgondolkodott rajta. Egy adott pillanatban mindig csak egyfajta történés van, a múlt már megtörtént, a jövő még nincs itt, csak a jelen van itt és mindenhol, tehát örök. Az estet is az idő, vagyis a múlt- jelen-jövő tükrében építette fel. A jelen örök kötet a múlt, a Zenélő névjegy a múlt és a jelen, a jövő pedig újabb munkákkal és kötet-tervekkel van tele.

A Zenélő névjegyet az Irodalmi Rádió jelentette meg 2017-ben. Ez a kötet más jellegű, mint A jelen örök, a legváltozatosabb versformákat találhatjuk benne. A verseket a tarkaság jellemzi, ugyanakkor mégis a valóság eredet egységére utalnak. A kötetekből a szerző és Benke Éva Radnóti-díjas tanár olvastak fel.

Bognár Stefánia önvallomása:

"Ady születésnapján láttam meg a napvilágot. Talán ő adott ajándék-álmot? A vers-rajongás jött velem, de a reáliák is lényegem. A matematika lett a győztes, vele telt a munkás élet.

Egy nyugdíjas hajnalon versek jöttek értem s a lelkemet felcseréltem. Dagadt az író-asztalfiók, erről csak néhány beavatott tudott. Hosszú évekig tartott, míg önmagamat elfogadtam, unszolásra pályázgattam. Így kerültem a kiadómhoz, majd egy matematikai szakvélemény-igény kapcsán új lehetőség köszöntött rám. Egy más világ tárult elém, kitágult a látóköröm, sok új barát, sok új öröm... Tanulás, munka, tapasztalat... S a versek, aforizmák gyarapodtak ez idő alatt.

Mit akarok? Gondolkodtató vagy könnyed perceket adni, értékeket kicsikarni, megvallani a közös ember-sorsot, kimondani, mit más is érzett, de nem mondott. Régi és új barátaim közt állni még a vártán, a lét s a nemlét határán."

Élvezettel hallgattuk a verseket, egy új, mégis ismerős világot tártak elénk, melyben a komoly gondolatok mellett szerepet kapott a humor, a játékosság. Elgondolkodtatnak, megnevettetnek, a jelenen át magával ragad az örök, a halandóság mellett az örökkévalóság. A remek verseket kiváló előadás koronázta meg. Nem is lehetett volna semmi mással jobban hangolódni a húsvétra, mint a költészettel.

Nagyon

Nagyon kell valakit szeretni ahhoz,
hogy feladd önmagad,
eközben ugyanaz maradj,
hogy megtalálja benned
azt a másikat,
aki az élete
gyönyörű része,
bástyája, romhalmaza,
tévedése
és menedéke...