Kisebb tömeg gyűlt össze pénteken a múzeumkertben, hogy Orbán Róbert társaságában tegyen egy sétát a belvárosban, és megismerje azokat a helyszíneket, melyek a XVIII. században Szombathelyen élő és alkotó olaszokhoz köthetők.

A séta első állomása közvetlen a múzeumkert sarkán található Gyöngyös-híd volt, melyet Luigi Melocco és társa, Giovanni Lenarduzzi készített. Nevükhöz több épületet is köthető mind Szombathelyen, mind Magyarországon. Később Lenarduzzi visszatért Olaszországba, Melocco pedig itt telepedett le. Érdekességként megtudtuk, hogy Luigi Melocco Melocco Miklós szobrászművész nagyapjának testvére volt.

Következő állomásunk a Szent Márton templom volt, ahol megtudtuk, hogy olasz építőmesterek már az 1600-as években is dolgoztak Szombathelyen. Közülük Carlo de la Torre építőmesterről tudtunk meg többet. Carlo de la Torre a Batthyányak szolgálatában állt, és az ő nevéhez fűződik a Szent Márton templom átalakítása. Orbán Róbert beszélt arról is, hogy nem csak építőmesterek voltak az olaszok között, de tervezők, építésvezetők, kőfaragók, szobrászok, stukkátorok, klastromozók és kéményesek is.

Utunkat a Kossuth Lajos utca irányába folytattunk, közben "túravezetőnk" elmondta, hogy 1911-1913 környékén olasz cukrász is élt Szombathelyen.

A Kossuth Lajos utcában Giovanni di Gleria Zanelli olasz család két háza közül a kisebbiknél álltunk meg, melyen most Magyar László születésére emlékező tábla látható. Ám dr. Tilcsik György levéltáros munkássága alapján kiderült, hogy Magyar László ebben a házban nem születhetett, hiszen akkor még ez az épület nem volt a Zanelli család birtokában. Itt megtudtuk, hogy a Zanelli család már az 1700-as évek közepétől több generáción át Szombathelyen élt. Az bizonytalan, hogy apa fia, vagy két testvér élt itt, de azt Orbán Róbert biztosan állította, hogy egyikük materialista, míg a másik bálisként (vándor ruhakereskedő) volt bejegyezve. Később a fűszerkereskedelemmel bővítette a repertoárt, valamint 1830-as évben vették fel a városi polgárok listájára, és a környéken elsőként engedélye lett biztosítási ügynöki tevékenységekre.

Mielőtt célba vettük volna utunk utolsó állomását, kis kitérőt tettünk a Sarlós Boldogasszony-székesegyházba, ahol Mikes János püspök szobrát néztük meg, melyet Enrico Licari olasz szobrász készített.

Végül megérkeztünk a Belsikátor és a Fő tér sarkán található épülethez, mely a Fő tér legrégebbi háza. A Belsikátort az 1800-as években Zanelli-köznek nevezték. Ez a ház a Zanelli család nagyobbik háza volt, és a korábban említett Magyar László pedig itt született, édesanyja itt volt cseléd. Továbbá ebben a házban született Di Gleria János, akinek az apja Giovanni Battista di Gleria ebben a házban bérelt egy köszörűs műhelyt. Később, ahogy bővült a vállalkozása, a Rákóczi Ferenc utcában költözött. Az ő és más olaszok leszármazottjai még most is Magyarországon élnek.

A túra informatív volt és jó hangulatban telt. A következő séta május 11-én lesz, amikor a csehek nyomában járhatunk.