Boroskóla - Belga és Vad Fruttik robbanásban lehetett részünk Bükön

Képgaléria megtekintése2018.05.02. - 01:15 | NagyRobert - Fotók: Szokol Gábor

Boroskóla - Belga és Vad Fruttik robbanásban lehetett részünk Bükön

Április 30-án a klasszikust a legjobbakkal vegyítették a fürdővárosban, mi pedig letettük az agyunk a bulik non plus ultrájától. Magyarország két legeredetibb bandája egymás után lépett színpadra az Atriumban, nálunk pedig egyszerre ütött be a nirvána, a katarzis és valami földöntúli érzés.

Április 30-a valószínűleg történelmi pillanatként vonul majd be a büki (pop)történeti kiadványokba, mert két ekkora nagyágyút egymás után a közönségre ereszteni az nem kicsit zseniális húzás. A fürdővárosban pedig mertek nagyot álmodni, és Belgára Vad Fruttikat ereszteni, ez az egész pedig nagyobbat szólt, mint anno az ősrobbanás.

Ebben a felállásban teljesen lényegtelen, hogy az ember melyik csapatért rajong, mert a válasz valószínűleg az, hogy mindkettőért, vagy ha nem, akkor ezek után biztosan imádni fogja minkét formációt. A Belga zeneileg hol reggae, hol hip-hop, hol meg valami elektronikus cucc, amit csak betolunk vénásan, ahogy kell, szövegileg viszont konstans briliáns, elegáns elegye a paródiának, a társadalomkritikának, megfűszerezve nem kevés humorral, iróniával és szarkazmussal, vagyis görbe tükör és szociológiai terepmunka egyszerre. Nagyon kevés olyan banda van, akiknek a koncertjén nem csak hatalmasat bulizol, hanem szét is röhögöd az agyad, és ez ezen az estén is így volt.

Bauxit, Még5Milliárd, Tokyo és DJ Marvin megint k#rva jó volt, pedig a koncert 97 százalékát családbarát stílusban, káromkodás nélkül hozták le, aztán visszatapsolták őket a színpadra, és ekkor már előkerült Magyarország új himnusza, az Egy-két-há, és felrobbant az Atrium, mert az valami egészen elképesztő, hogy egy teltházas rendezvényen az emberek együtt üvöltik a refrént a srácokkal, és kilométerekre elhallatszik az "egy-két-há, a k#rva anyád!"...

Egy valóban rövid technikai szünet után már egész más arcát mutatta a színpad és jött a Vad Fruttik, ahol Likó Marci depressziója az elmúlt évek legjobb alter slágereit hívta életre. Nem véletlenül lett meghatározó eleme a Fruttik a magyar zenei szcénának, minden valamirevaló fesztiválon ott vannak. Az pedig talán mellékes is, hogy egy kis csibészségért nekik sem kell a szomszédba menniük, mert nem csak Üzenetet hagynak maguk után, hanem nyomot is.

Ha csak egyiküket kaptuk volna meg ezen az estén, már akkor is 110 százalékig elégedettek lehettünk volna, de ebben a dupla buliban egyszerűen minden a legapróbb részletig a helyén volt, pedig egyik banda sem veszi túlzottan komolyan magát, viszont a színpadon megvan a kellő alázat, a szövegekben és a zenékben pedig a zsenialitás. A két koncert előtt és után pedig Hegedűs László 'Hege' (AlteRába és VasMaRock) buliztatta a közönséget, de egy ilyen este után kell is  a levezetés, nem lehet csak úgy hazamenni.

Bük nemrég egy tatabányai, közművelődésről szóló konferencián került szóba, mint jó példa, mert a Gyógy-Bor Napokkal nem csak szórakoztatnak, hanem értékeket is közvetítenek, és ugyanez áll az április 30-i programfelhozatalra is. Délután májusfát állítottak, ahogy azt kell, kötéllel húzták fel a legények a sudár fát a magasba, este pedig egy tökéletes élményt adtak mindazoknak, akik jegyet váltottak erre az őrületre. Bük, hatalmas "kösziszépe"!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás