Megjelent a magyar fotótörténet hiánypótló kiadványa

2018.11.30. - 07:15 | vaskarika.hu / MTI - Fotók: Látóhatár Kiadó

Megjelent a magyar fotótörténet hiánypótló kiadványa

Vajon hányan tudják, hogy magyar volt a világ egyik első hadifényképésze, és hogy a színes kép készítéséig már a XIX. században eljutott egy erdélyi fotográfus is? Hiánypótló könyv született a magyar fotósok életéről és életművéről. A magyar fotó című kötet a kezdetektől, az első dagerrotípia elkészültétől a neoavantgárd korszakon át egészen 1989-ig mutatja be a magyar fotográfia történetének legfontosabb életműveit. Azokét is, akik bámulatos tehetségükkel és lenyűgöző teljesítményükkel itthon szereztek maguknak hírnevet, és azokét is, akik a nagyvilág más tájain. Péntek Orsolya A magyar fotó 1840-1989 című kötete a Látóhatár Kiadó gondozásában jelent meg.

Péntek Orsolya képzőművész, író kötete a fényképezés kezdeteitől a rendszerváltásig vezet végig, bemutatva a magyar fényképészek életét és életművét.

A szerző az MTI-nek elmondta, hogy a kiadó felkérése készítette el a kötetet, amelyet hiánypótlónak nevezett. "Sok könyvet kiadtak már a szakintézmények, viszont ezek mind egy-egy életművet vagy egy-egy konkrét fotótörténeti szakaszt dolgoznak fel, ilyen összefoglaló típusú mű eddig még nem született" - mondta.

Kifejtette, hogy nem fedezett fel új hagyatékokat vagy új fényképeket, hanem a magyar vonatkozású eredményeket foglalta össze. "Egy történeti ívet próbáltam megkonstruálni az ismert adatokból, a kultúrtörténeti kontextusokat is figyelembe véve a magyar fotográfiának egy összegző történeti művét akartam létrehozni" - hangsúlyozta.

Újdonság a kötetben a női fotográfusok életművének a beemelése, amely a nagyközönség előtt szinte ismeretlen téma. Emellett annak a Kinszki Imrének az életműve is bekerült a kötetbe, aki eddig a fotótörténetet feldolgozó írásokban a fotózás határmezsgyéjén mozgott - magyarázta.

A hiánypótló, több mint 344 oldalas könyv 301 fotót tartalmaz, képjegyzék és névjegyzék is segíti az eligazodást, a gazdag képanyag révén pedig akár lapozgatható képes albumként is megállja a helyét.

A szerző az első fejezetekben a korabeli portréfotósoktól és Szathmári Pap Károlytól, a román királyok szolgálatában alkotó magyar fényképésztől, Klösz Györgytől, az egyesülő magyar főváros egyik első fényképészétől, valamint az erdélyi Veress Ferenctől és a századforduló budapesti társadalmát megörökítő Mai Manótól Székely Aladáron, a nyugatosok fényképészén és Balogh Rudolfon, a magyaros fényképezés atyjának életművén keresztül jut el az olvasó az emigrációban világhírűvé váló magyar fényképészekig, Kertészig, Capáig, Brassaiig és Munkácsiig.

A Magyarországon maradt fotósok közül külön fejezet szól Pécsi Józsefről, a magyar reklámfotózás atyjáról és Angelóról is.

A szerző külön fejezetet szentel a Bauhausban működő Moholy-Nagy Lászlónak és Kepes Györgynek is, és kiemelt figyelmet fordít a fotográfus nők által létrehozott hagyatékra: Máté Olga, a szociofotós Kálmán Kata és az emigrációban külföldi elismertséget szerző olyan alkotók, mint Besnyő Éva, Ergy Landau vagy Ylla is bekerültek a kötetbe.

A könyv az 1989-es évvel zárul, az utolsó feldolgozott időszak a neoavantgárd korszaka, amelyben több, még ma is aktív magyar fotóművész kezdte a pályát.

Ebben a kötetben nemcsak a magyar fotográfia története, de a magyar kultúrtörténet százötven éve is kibontakozik, hiszen a fényképészek élete és életműve számtalan ponton érintkezik az egyéb művészeti ágakat képviselő alkotókéval - írták a tájékoztatóban.

A kötetben fellelhető fényképek 150 esztendő lenyomatai, ám ennél jóval többet adnak: érzelmileg is hatnak és esztétikai élményt nyújtanak. Megmutatják, honnan indult és milyen utat járt be másfél évszázad alatt Magyarországon a fotográfia, hogyan jutott el az eleinte csupán dokumentálni kívánó fényképészet az új vizuális művészeti ág megszületéséig.  

Új hozzászólás