Hétköznapi történetekkel gyarapította közönségét Schäffer Erzsébet a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

Képgaléria megtekintése2018.06.13. - 11:15 | Rozán Eszter

Hétköznapi történetekkel gyarapította közönségét Schäffer Erzsébet a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

Óriási érdeklődés kísérte Schäffer Erzsébet előadását a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Apró történetek elevenedtek meg előttünk, melyek kicsik ugyan, mégis életünk elválaszthatatlan részét alkotják, akárcsak a játék.

Kitesz magáért az idei könyvhét, szinte alig győzünk válogatni a sok színvonalas program közül. Június 12-én Schäffer Erzsébet Pulitzer-díjas újságíró, író, publicista volt a Berzsenyi Dániel Könyvtár vendége, aki, ahogy tőle megszokhattuk, kifogyhatatlan történeteit hozta el nekünk. Már négy óra körül készülődött a vihar, az öt órás kezdésre pedig vad dühvel tombolt, az elszánt Schäffer Erzsébet rajongókat azonban nem tántorította el: teltház, pótszékek, a tetőtéri ablakokat csapkodó esőbe vegyülő vidám csivitelés fogadta a könyvtárba érkezőket. Derű, életkedv, vidámság áradt Erzsébetből, s ahogy Nagy Éva könyvtárigazgató a köszöntőjében kihangsúlyozta, az írónő mindenkihez megtalálja a titkos ajtót, és az emberek ki is nyitják, hogy megosszák vele életüket, gondolataikat.

Az est a Játsszunk szerelmet, gyermeket, családot... címet kapta. Erzsébet életében kiemelt szerepet tölt be a játék, nemcsak kellemes kikapcsolódásul szolgál, hanem segít a mindennapokban, a túlélésben. A felnőttek azonban egyre kevesebbet játszanak, vérkomolyan vesznek mindent, a játéknak nem adnak teret. Bármilyen életkorban játszhatunk, még a komoly problémák esetén is jó, ha képesek vagyunk pár lépést hátrálni, és egy kicsit játékosabban szemlélődni. Erzsébet apró történésekről mesélt nekünk, hétköznapi emberekről, saját magáról, mégis valamennyiben ott volt egyfajta felemelő érzés, hogy igen, az életnek van értelme, a legkisebb dologban is megtaláljuk a szépséget. Mert mi mással lehetne leszerelni egy dühösen kiabáló főnököt, minthogy kérünk egy falatot a kenyeréből, a buszon kellemetlenkedőt veszekedés helyett egy odamordulással is lecsillapíthatjuk, s ha késik a vonat, mivel mással tölthetnénk jobban az időt, mint az utastársainkkal való kedélyes iszogatással. Lázár Kati egyszer azt mondta, vagy igazad van, vagy boldog vagy. A közönség mély egyetértéssel fogadta ezt a kijelentést. Szükség van tehát a hétköznapi történeteinkre, ettől gyarapszik az ember.

A szereplők, a szituációk, melyekről hallottunk, bárkivel bárhol behelyettesíthetők. Az életünket többnyire szigorú szabályok irányítják, a játékban éppen az a nagyszerű, hogy kiléphetünk belőle. Bátorság kell ahhoz, hogy a farsangról a táskánkban maradt álarcot felvegyük a villamoson, majd abban töltsük az egész napot, úgy menjünk a boltba, a bankba, majd a nap végén a kocsmába. Erzsébet megtette, és nemcsak magának szerzett pár derűs órát, hanem mindazoknak, akikkel találkozott. Úgy véli, néha mindnyájunknak fel kellene tennünk egy ilyen álarcot. Erzsébet nem először látogatott el városunkba, egyszer már járt a Siker Könyvtárban. Akkor az időről beszélt, s most is fenntartja azt a véleményét, hogy mennyire hamis az a mondás, hogy az idő pénz. Az időt lehet mérni, az igaz, de semmiképpen sem pénzzel. Mennyire időálló a tibeti mondás: "Addig nem megyek tovább, amíg a lelkem utol nem éri a testemet."

Léteznek olyan emberek, akik képesek megteremteni a saját belső szabadságukat, és bárhol vannak, szabadnak érzik magukat. Erzsébet a férjét említette példaként, aki még az ágyban fekve is a szabadságot tapasztalta. Sokat játszottak a férjével, néha nem sikerült az igyekezet, mert mondjuk a hajnali kuglófsütés közben beállt Erzsébet dereka, de az emlékek örökre megmaradnak.

Somogyi Győző grafikus úgy véli, hosszú távon az ördög a vesztes, az élet emelkedett pillanataiban, a születéskor, a szerelemben, a halálkor nincs jelen, ezt Erzsébet maga is így tapasztalta. Az ember lelkének tágasságra van szüksége, ezért vásároltak férjével egy vidéki telket, ahol megtapasztalhatták a mélység és magasság gyönyörűségét. Még sokáig hallgattuk volna a humoros, olykor megható történeteket, az idő azonban gyorsan elröpült. Aki szeretne Schäffer Erzsébettől olvasni, ajánljuk a könyveit, van jó pár!

Schäffer Erzsébet művei: 

Legkedvesebb meséim - meseválogatás (Cartaphilus kiadó 1999.)

Pipacsvirágom (Cartaphilus kiadó 2000.)

Bodobács (Cartaphilus kiadó 2002.)

Egyszer volt (Sanoma kiadó 2003.)

Hol nem volt (Sanoma kiadó 2004.)

Lábujjhegyen (Sanoma kiadó 2005.)

Ómama és a főpincérek (Sanoma kiadó 2007)

Toronyiránt (Sanoma kiadó 2008)

Pókfonálon (Sanoma kiadó 2009)

A temesvári lány (Sanoma kiadó 2010)

A szőlővirág illata (Sanoma kiadó 2011)

Káprázat az élet! (Central Médiacsoport Zrt. kiadó 2012.)

Álmok kertje (Central Médiacsoport Zrt. kiadó 2013)

A kifutófiú szerelme (Central Médiacsoport Zrt. kiadó 2014)

Bodobács - Történetek útközben (bővített, új kiadás) (Central Médiacsoport Zrt. kiadó, 2015.)

Pipacsvirágom - Történetek útközben (bővített, új kiadás) (Central Médiacsoport Zrt. kiadó, 2015.)

Egyszer volt. Történetek, találkozások; Central Könyvek, Bp., 2016 (Nők lapja műhely)

Káprázat az élet! Utak és ösvények; Central Könyvek, Bp., 2016 (Nők lapja műhely)

Lábujjhegyen. Történetek útközben; Central Könyvek, Bp., 2016 (Nők lapja műhely)

Hol vagy?; Central Médiacsoport Zrt., 2017

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás