„Minden elképzelhető, de még nincsen kipróbálva” – Egy zongora halála a Bartók Fesztiválon

Képgaléria megtekintése2018.07.19. - 00:25 | Leila - Fotók: Varga András

„Minden elképzelhető, de még nincsen kipróbálva” – Egy zongora halála a Bartók Fesztiválon

Balog József, generációjának egyik legkiemelkedőbb tehetségű zongoristája lépett színpadra július 18-án a Bartók Fesztiválon, a koncert második felében előadva Vidovszky László: Schroeder halála című művét. A preparált zongorára készült kompozícióban a zongoristán kívül három asszisztens segédkezett, akiknek legalább olyan virtuóz módon kellett közreműködniük az előadásban, mint az előadóművésznek.

A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál „Mesterek a színpadon" sorozatában szerdán este Balog József, a zongorakurzus vezetője adott fergeteges hangversenyt. A műsor második részében Vidovszky László: „Schroeder halála" című darabja csendült fel, majd némult el zongorán.

Az esti hangverseny címe - Egy zongora halála - elindította fantáziánkat. Hogyan fog elnémulni a zongora? Milyen eszközök, technikák vannak a zongorista kezében a zongora „megzabolázásához? Hogyan fogjuk észrevenni, hogy a zongorista játszik, a zongora pedig nem szól?  Az izgalmakat fokozta, hogy a hangverseny első része a kamarateremben volt, a második része pedig a Tibold Iván teremben.

Balog József erre az estére olyan műveket választott, amelyek forradalmi újítások egész tárházát vonultatják fel, Bartók: „14 Bagatell zongorára", vagy Vidovszky László: „Schroeder halála". Ezek a zongoradarabok keletkezésükkor a szakmai közéletet, bemutatásukkor pedig a közönséget is megosztották.

Bartókot modernségéért, atonalításáért, disszonanciáiért támadták kortársai. Az előadók pedig joggal akadtak ki egy olyan kottán, ahol a felső sorban négy kereszt, az alsóban négy bé van beírva előjegyzésnek, ahogy ezt Bartók a 10. bagatellben tette. Az összes többi bagatellben pedig semmiféle előjegyzéssel nem adott támpontot az alaphangnem felismerésére.

Bartók bagatelljei után Kodály két ismert zongoraciklusa csendült fel, az Op. 3-as számot viselő „Kilenc zongoradarab", valamint a „Hét zongoradarabból" összeállított sorozat, az Op. 11.

A hangverseny első részének harmadik zeneszerzője Lajtha László volt, akinek három műve is elhangzott. Lajtha zongoraműveinek nagy részét fiatalon, 26 éves kora előtt írta. A legelső zongoraműve az „Egy muzsikus írásaiból" címet viselő kilenc fantázia, amely szintén szerepelt a műsorban.

A hangverseny második része a Tibold Iván teremben volt. A terembe belépve tapasztalhattuk, hogy nemcsak a fülünk, de a szemünk is követheti a „zongora elnémulásának" eseményeit, ugyanis egy kivetítőn látható volt az asszisztensek tevékenykedése.

Mivel a zongora megszólaltatása nemcsak a zongorista, hanem a zongorát preparáló három segédkező számára is virtuóz feladat volt, a megszólaló hangzásban az ő szerepük is szinte egyenrangúvá vált a szólistáéval.

A „Schroeder halála" hatása és művészi ereje összetett és sokféle szempontból elemezhető. Bár az alapgondolata a kiinduló hangzás átalakítása, mégis felfedezhetjük benne az alkotói felszabadultságot.

A zeneszerző a mű történéseit így foglalja össze: A zongorista egyenletes tempóban 61 különböző skálát játszik folyamatosan 1, 2, 3... ...59, 60, 61, 60, 59... ...3, 2, 1 sorrendben, majd újrakezdi a skálázást. Eközben egy előre megadott időtáblázat szerint az asszisztensek a zongora hangjait kipreparálják. A preparációhoz háromféle anyagot használnak oly módon, hogy az első hosszú és zengő, a második rövid és száraz hangot adjon, a harmadik preparáció pedig némítsa el a hangot. A mű végét a zongora teljes elnémulása jelenti.

A mű történéseinek talán leglényegesebb eleme a hangszínek folyamatos és fokozatos átalakulása, melynek eredményeként a mű kezdete és vége között drámai erejű ellentét jön létre.

A tiszta zongorahang a 73 hangnyi terjedelem teljes kipreparálásáig először hosszabban lecsengő fémes hatású hangokká alakul. Mivel ez a folyamat fokozatos, a zongorahang és a fémes hangszín aránya állandóan változik. Ugyanez játszódik le a fémes és a kopogó hanghatások, majd a kopogó hang és a néma hangok között is.

Vidovszky számára a mű utolsó szakasza, amelyben a zongorista keze még mozog, de a zongora már néma, a csend jelképe. Azé a csendé, mely a "Minden elképzelhető. De még nincs kipróbálva" gondolatot hordozza. John Cage, a preparálás egyik első képviselője fogalmazta meg ezt először.

A hangverseny előtt feltett kérdéseinkre választ kaptunk, de újabb kérdések fogalmazódtak meg bennünk. Mikor beszélünk zajról, és mikor zenei hangról? A hangszerek megszólaltatása során mindig zenei hangok keletkeznek?

Nagyon látványos, és rendkívül érdekes hangversenyt hallottunk és láttunk. A történet érdekessége, hogy a közönség a vastapssal ebben az esetben nem tudta a folytatást elérni.

A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál programja július 20-án a karmesterkurzus hallgatóinak koncertjével folytatódik, a hangverseny címe: „Erdélytől Amerikáig: a bartóki zene útja".

Kapcsolódó írásunk:

Bartók Fesztivál: szabadon válogatott és váltogatott hangok Ittzés Gergely koncertjén

2018.07.18. - 01:30 | Leila - Fotók: Varga András

Bartók Fesztivál: szabadon válogatott és váltogatott hangok Ittzés Gergely koncertjén

A Bartók Fesztiválon évente visszatérő hagyomány, hogy a kurzusokat vezető tanárok bemutatkoznak a fesztivál közönsége előtt. 2018-ban ez a sorozat a „Mesterek a színpadon" nevet kapta, melynek részeként kedden a Tibold Iván teremben Ittzés Gergely fuvolaművész lépett fel.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás