Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon I.
2022.09.21. - 14:15 | Novák Bálint - Fotó: romaikor.hu (nézőkép)

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz – ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?
/A szeptember 23-i Villamosnapot három tematikus cikkel vezetjük fel - írásaink eredetileg 2018. szeptemberében jelentek meg/
Szombathely, a nyugati gőzösök csomópontja
Szombathely. Vas vármegye székhelye. 1900-ban 24 751 fős lakosságával a Dunántúlon az 5. helyen állt. Lakossága 1910-ban már meghaladta a 30 000 főt, sőt 1990-ben már megközelítette a 86 000 főt, amely a részben taglalt, infrastrukturális, illetve urbanizációs fejlődésnek köszönhető. Sopronhoz hasonlóan Szombathely is az ország azon részén feküdt, amely Budapest helyett inkább Bécs vonzáskörzetéhez tartozott. A határhoz közel fekvő városra kedvezően hatott az Ausztriával kötött vámszövetség, amelynek következtében a városból könnyebben és olcsóbban lehetett beszállítani a belső vámhatár eltörlését követően az osztrák tartományokba.
A település gyárainak bemutatásakor sokféle üzemet lehet felsorolni: bőr, bútor, cement, cukor, gép, gyufa, illetve az 1871-ben alapított Magyar Királyi Államvasutak Szombathelyi Műhelye 1910-ben - amely ekkor már 500 főt foglalkoztatott - 260 mozdony, 500 személykocsi, 4000 tehervagon, különböző vasúti eszközök javításáról gondoskodott és a szombathelyi üzletvezetőség munkájában segédkezett. Mindezeket az adatokat, azért soroltam fel, hogy láthatóvá váljon a XIX-XX. századi Szombathely vasúti, illetve közigazgatási-gazdasági csomópontként való jelentősége, fejlődése.
Széchenyi István már 1836-ban javasolta egy Bécs-Trieszt vasútvonal felállítását Sopronon és Szombathelyen át. Ez később úgy valósult meg, hogy a Magyar Államvasutak Győr-Graz és a déli vasút Bécs-Nagykanizsa-Pagerhof-i vasútvonala Szombathelyen metszette egymást. Tehát az első vasútvonal, amely Szombathelyt is érintette 1865-ben nyílt meg a Sopron-Nagykanizsa vasútvonalon. Éhen Gyula, a város egykori polgármestere (1895-1902) ezen sínpár jelentőségéről így ír:
„A déli vasút megnyitása folytán Szombathely városa már felette sokat nyert kereskedelmi jelentőségében."
1865 és 1894 között a város vasúti csomóponttá vált, 11 irányban szétágazó hálózattal. A megye területén összesen 643 km vasút épült, amely természetesen a megyeszékhely fejlődésére hatott kedvezően. A tömegközlekedés megteremtésében azonban lényeges tényező az adott település térbeli kiterjedése is. A vasutak megépítése előtt Szombathely kiterjedése még nem indokolta a helyi tömegközlekedés megszervezését, ám problémát jelentett, hogy az 1865-ben megnyitott pályaudvar több, mint 1,5 km-re feküdt a városközponttól, amely már jelentős indok volt a helyi tömegközlekedés felállítása mellett.
Jelen cikksorozatomban a dualista Szombathely közlekedésének első képviselőit szeretném górcső alá venni, amelyek közül az omnibuszok koptatták először Savaria utcáit.
A villamos előtt - az omnibuszok
A vasúti közlekedés megindulása előtt postakocsik, bérkocsik, illetve omnibuszok álltak az utazni vágyok rendelkezésére. Már az 1848-49-es forradalom előtt jártak omnibuszok Szombathelyről Bécsbe, Pestre, Sopronba, és Nagykanizsára, ám vasúti közlekedés megindulásával ezek a közlekedési formák részben megszűntek. A Vasmegyei Lapok 1868. októberében írta:
„Szombathelyről több irányba járnak ilyen társas-kocsik"
Fotó: Mészáros Vivien
Szombathely 1865. szeptember 21.-én kapcsolódott be a vasúti vérkeringésbe. A Szombathelyi Városi Tanács 1865. augusztus 19.-én alapos mérlegelés után Schübel Albertnek adott engedélyt a vasútállomás és a főpiac között - ahol az általa bérelt Zöldfa szálló is működött - omnibusz (vagyis társaskocsi) üzemeltetésére. A viteldíj 10 krajcár volt, melyen a helyi piacon 5 db tojást lehetett venni 1868. októberében. A helyi sajtó egyik 1974. évi számából kiderül, hogy Szombathely három szállodája és a pályaudvar között közlekedtek társaskocsik.
1891 szintén jelentős dátum a szombathelyi infrastruktúra történetében, hiszen ekkor indult meg az első olyan omnibuszjárat, amely már nem a pályaudvarhoz közlekedett, hanem a városon belüli közlekedést bonyolította le. Ez egy Stadler Béla nevű bérkocsi-tulajdonos nevéhez köthető. Ezen az útvonalon szintén 10 krajcár volt a viteldíj.
1903-ban a Vasvármegye hasábjain arról írtak, hogy a város új szállodája (Kovács Szálló) és a pályaudvar között is közlekedtek omnibuszok. A városi tanács először az 1872. december 21.-én kiadott rendeletében szabályozta a társaskocsik közlekedését. Eszerint az omnibusz-tulajdonosoknak minden vonat indulásához és érkezéséhez kellett társaskocsit igazítaniuk. Naponta 11 személyvonat közlekedett (indult és érkezett a szombathelyi pályaudvarra).
A városközpont és a pályaudvar között közlekedő omnibuszokon a viteldíj már 15 krajcár, éjjel 20 krajcár volt. A 10 éven aluli gyermekeknek ezen díjak felét kellett fizetni. A rendelkezésre álló források szerint az omnibuszok 8-14 személyesek, egyszintesek és kétfogatúak voltak. A társaskocsiknak nem jelöltek ki külön megállóhelyeket, hanem menet közben bárki megállíthatta őket, ha le,- illetve felszállni szeretett volna. (1901. december 2-án történt az első tömegközlekedési baleset Szombathelyen. Egy omnibusz fordult be egy villamoskocsi elé és a két jármű összeütközött, amelynek következtében az omnibusz felborult.)
Dr. Kalocsai Péter előadása a szombathelyi tömegközlekedés másfél évszázadából a TIT-ben - Fotó: Nagy Zoltán
Az omnibuszok alkonya az 1905. utáni években kezdett elharapódzni. A közvetlen villamosvasúti közlekedésre hivatkozva 1904-1907 között több hirdetés jelent meg az omnibuszok eladásáról. Végül 1907-ben adták át helyüket a villamosoknak. Thirring Gusztáv 1908. évi statisztikájában a társaskocsit használó városok sorában Szombathely már nem szerepel.
Felhasznált szakirodalom:
Fehér Károly: Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum
Dr. Kalocsai Péter: Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867-1914. Vasúti Múzeumbarát Egylet, 2011.
Dr. Kalocsai Péter: A 150 éves szombathelyi városi tömegközlekedés rövid története (1865-2015). Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület, Budapest, 2015.
Dr. Kalocsai Péter: A szombathelyi Villamos Közúti Vasút története 1897-től 1915-ig. Szakdolgozat
Kapcsolódó írásunk:
„Éjjel az omnibusz tetején..." - 150 éves a szombathelyi városi tömegközlekedés
2015.09.23. - 00:15 | Mészáros Vivien - Fotó: Mészáros Vivien, Nagy Zoltán

Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás