/A szeptember 23-i Villamosnapot három tematikus cikkel vezetjük fel - írásaink eredetileg 2018. szeptemberében jelentek meg/ 

A város sárga fénye - A villamos

1874-ben három, 1891-ben pedig már négy vonalon közlekedtek omnibuszok Szombathelyen. Közben a szombathelyi vasútállomás megindult vasúti csomóponttá válásának útján. Ennek következtében Vas megye székhelyén egyre nagyobb tömegközlekedés indult meg a pályaudvar felé, illetve onnan a városközpontba. 1883 és 1894 között több cég próbálkozott sikertelenül ló,- gőz, illetve villamosvasút létesítésével.

1888. február 25.-én Edelmann Sebő premontrei rendi kanonok a szombathelyi villamosvasutakról tartott előadása keretében mutatta be villamosmodelljét, amelyet az 1887. november 28.-án a budapesti nagykörúton átadott elektromos próbavasút mintájára készített. (Edelmann Sebő a későbbiekben tagja volt mind a szombathelyi, mind a soproni villamosvasutat üzemeltető részvénytársaság vezetőségének.) Mindez három hónappal az első hazai villamos forgalomba állítása után történt. A szombathelyi villamosközlekedés megteremtése a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. (VEMR) és az ikervári vízi erőmű létesítéséhez kapcsolódik. A VEMR 1894-ben kért és kapott engedélyt a kereskedelemügyi minisztertől több villamosvasúti vonalra. A személy és a teherforgalom lebonyolítására szánt villamosvasutak vágányait normál nyomtávolságúra tervezték, a tehervagonok gyorsabb szállítása érdekében.

1895-ben megalakult a VEMR, amelybe egy genfi pénzcsoport (Compaigne de l' Industrie Electrique et Mécanique) fektetett be - Batthyány Lajos közreműködésével. 1896-ben elkészült az első villamosenergiát termelő ikervári vízi erőmű. Budapest (1887), Pozsony (1895) után Magyarország 3. villamosvasúti vonalát 1897. június 4.-én Szombathelyen nyitották meg.

A MÁV Szombathelyi Üzletvezetősége mérnökének, Kliegl Józsefnek tervei alapján elkészült villamosvasút teljes pályahossza 1897-ben 2058,99 m volt. A közúti vasút egy személyforgalomra használt fővágányból és egy teherforgalmat lebonyolító mellékvágányból állt. Az egyvágányú pályát mindenütt az úttest szintjébe fektették. Központi áramfejlesztő teleppel nem rendelkezett, az áramot a VEMR ikervári és szombathelyi telephelyéről kapta. A kezdeti járműállomány 3 kocsiból állt. A járműveket a svájci Neuhausen járműgyár készítette, a részükre rendelt elektromos berendezéseket a befektető genfi cég készítette.

1898. áprilisától az utazóközönség jobb tájékoztatása érdekében a megállóhelyeken jelzőlámpákat szereltek fel. A villamosoknak a végállomásokról való elindulásokkor kigyulladtak a jelzőlámpák, jelezve, hogy már nem kell sokat várni a járművekre. A forgalomba helyezéskor  a pályaudvar és a városközpont között 6 krajcárért lehetett villamoson utazni. A homlokfalak kezdetben még nem voltak üvegezettek, így a vezetők teljes mértékben ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. A menetrendszerű forgalom 1900. április 19.-én indult meg. A főútvonal: Hollán  Ernő utca szakasza - Kiskar utca - Óperint utca - Kálvária utcán át a Szent István parkig terjedt. A villamosvasút pályahossza 2804 m-re nőtt. A menetjegy 10 fillérbe, a szakaszjegy 12 fillérbe került, a szakaszhatár a Fő tér volt.

1929-től kezdődően többször felvetették a trolibuszok beüzemelésének kérdését - mint költségkímélőbb megoldást - a villamosvonalak elöregedése miatt. Végül a vasútüzem felújítása mellett döntöttek. A felújításra végül 1941. második felében került sor: a pálya felújítása, az al-és felépítmény teljes cseréje, valamint 30 méterrel meghosszabbították a pályát az indóház déli oldaláig. 1947 májusában már reggel 5:30-kor megindult az első villamos, hogy a 6 órakor kigördülő budapesti gyorshoz összeköttetést biztosítson az utasok számára. A VEMR-t 1948. március végén államosították s a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára (RVKSZ) céghez került, annak szombathelyi üzletigazgatósága lett. 1950 április elsejével a vasútüzem kiválhatott az RVKSZ-ből és neve Szombathelyi Villamosvasúti Községi Vállalat lett. 1951-től kezdődően Szombathelyi Villamosvasút Vállalat (SZVV) néven működött tovább megszüntetéséig.

Szombathely omnibusz és villamos vonalhálózati térképe a dualizmus korában

A városi tömegközlekedésre meghatározó jelentőségű volt, az 1968. évi országos közlekedéspolitikai koncepció, amely kimondta  Budapesten és a vidéki városokban is az autóbuszközlekedés fejlesztését és az egyvágányú villamosvasúti vonalak fokozatos megszüntetését. Ez az MSZMP hosszú távú településfejlesztési koncepciójához kapcsolódik. Végrehajtásával a hazai kisforgalmú vasútvonalak és állomások mintegy 30 %-át felszámolják és a forgalmat a közútra terelik. Ezt követően a helyi kommunista politikai vezetés mindent megtett, hogy a szombathelyi lakosság által oly kedvelt villamosvasúti közlekedést felszámolja a városban. 1968. szeptember 1-én csúcsidőben 10 perces követési idővel csuklós autóbuszokat állítottak forgalomba, nagyrészt a villamosok vonalán.

Az utasok azonban nem pártoltak át a nagyobb viteldíjú járművekre, amelyben szerepet játszott az is, hogy elégedettebbek voltak a villamosvasúttal, a nyújtott szolgáltatásokkal, az alkalmazottak udvariasságával, ezzel szemben az autóbuszközlekedésre viszont nagyon sok panasz volt. A végső döfést a városi tanács 1974. évi döntése jelentette, miszerint a villamosvasúti közlekedést fél éven belül meg kell szüntetni. Ennek megfelelően 1974. augusztus 20-án este 20:40-kor bejárt az utolsó villamos, a 6-os pályaszámú motorkocsi a remízbe. Ezzel befejeződött a villamosközlekedés Szombathelyen.

Az utolsó (1974) villamos - ma a szombathelyi Smidt Múzeum udvarán

Felhasznált szakirodalom:  

• Fehér Károly: Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum.
• Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája 1750-2000. História Könyvtár. MTA Történettudományi Intézete. Budapest. 2001. 239.            
• Dr. Kalocsai Péter: Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867-1914. Vasúti Múzeumbarát Egylet, 2011.
• Dr. Kalocsai Péter: A 150 éves szombathelyi városi tömegközlekedés rövid története (1865-2015). Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület, Budapest, 2015. 5-29.
• Dr. Kalocsai Péter: A szombathelyi Villamos Közúti Vasút története 1897-től 1915-ig. Szakdolgozat

A sorozat első része:

Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon I.

2018.09.02. - 14:25 | Novák Bálint - Fotó: romaikor.hu (nézőkép)

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz - ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?