Valamikor a hetvenes évek végén lehetett, hogy ifjúkori eszméléseimbe másfajta felismerések is keveredtek: a különféle zenei stílusoké. Ekkoriban volt, hogy először hallottam rhythm & bluest. Előbb a Rolling Stones számait, majd később Muddy Waters, Földes László (Hobó), vagy akár a Mini együttesét, és az örök kedvenc Bob Dylanét. Teljesen magával ragadott, mert a zene hangjain át közvetítette számomra mindazt a gazdag érzésvilágot, amely bennem is dúlt ez idő tájt, ahogy az sem zavart különösképpen, hogy jó részük angolul íródott, és a szövegeket nem értettem. Úgy váltam eggyé velük, és olvadtam fel a zene hullámaiban, ahogy csak a művészetben lehet: a festészet a színeivel, a táncos a mozdulataival fejezi ki azt, amit szavakkal nem tudnánk.

Azóta persze, sok év telt el, megszerettem sokféle irányzatot, de a blues örök szerelem maradt a számomra. Amikor most arra vállalkozom, hogy bemutassam olvasóinknak egyik jeles képviselőjét, nem kisebb dologba vágom a fejszémet, mint megismertetni egyik kedvenc előadómat: Ripoff Raskolnikovot.

Azzal kezdtem, mielőtt még egy hangot is hallottam volna tőle, hogy a Raskolnikov névre figyeltem fel, és csak azután kezdett érdekelni, ki is lehet ő? Az orosz irodalom nagy kedvelője vagyok, különösen Dosztojevszkijé, arra gondoltam, nyilván nem véletlen a névválasztás. Erre elmosolyodott, és elmondta, hogy valóban egy ifjúkori élményének, a Bűn és bűnhődésnek elolvasása után vette fel a főhős, Raskolnikov nevét. Éppen ez a név adta az ötletet 2005-ban egy salzburgi színház rendezőjének, hogy a színpadra szánt Dosztojevszkij műhöz Ripoff írja a zenéket, ami aztán meg is történt, bár nem volt egyszerű munka, azonban annyira jól sikerült, hogy ezen felbuzdulva 2008-ban egy Gorkij darabhoz, az Éjjeli menedékhelyhez is írt dalokat. Nevetve jegyzi meg, hogy nem is gondolta, hogy felkérésre is ilyen kreatív tud lenni, nagyon jól érezte magát a munka során.

Dalai főként a mindennapi élet dolgairól szólnak, csavargásokról, szerelmekről, csalódásokról, füstös kocsmákról, koszos utcákon kóborló, kallódó emberekről, tele érzelemmel. Amikor felvetem neki, hogy a saját dalait kicsit szomorkásnak, sőt dekadensnek érzem, megint csak elmosolyodik, és határozottan tagadja, hogy azok lennének. Dekadensek semmiképp, de könnyebb bánatos dolgokról írni, mint vidámakról.

Az 1955-ben Lutz Knoglinger néven Linzben született zenész évekig élt Angliában és Franciaországban, mielőtt Magyarországon, egy kis Vas megyei faluban, Hegyhátszentpéteren telepedett volna le. Magyarországon 1987-ben lépett fel először a triójával, majd többször egyedül is, közben kialakultak zenészbarátságai, megismerkedett és sokat játszott együtt a Palermo Boogie Gang tagjaival, a kilencvenes évek elején Pribojszki Mátyással, vele egy albumot is készítettek Room for Two címmel.

Sokat utazgatott közben, sok országban lépett fel, de mindenütt csak kevés ideig maradt, például Oroszországban, ahol nemrég járt, csak egyetlen koncertet adott. Időközben megalapította a Ripoff Raskolnikov Band-et, amelynek állandó tagjai mostanság Nagy Szabolcs billentyűs, Varga Laca basszusgitár, és Gyenge Lajos dob.

A zene világában gyakori, hogy játszanak egymás zenekaraiban, ő is rendszeresen fellép a nagysikerű Braindogssal. Nemrég készült el egy 14 dalból álló anyaga, melyen Pintér Zoltán is közreműködik hegedűn és mandolinon, és vendégzenészként Dongó (Szokolai Balázs). 

Új lemezt jelentetett meg Ripoff Raskolnikov, a Vasban élő bluesman

2018.10.13. - 00:25 | vaskarika.hu / MTI - Fotók: Ripoff Raskolnikov Facebook-oldala

Bob Dylan történetmesélő zenei hagyományait követi új lemezén Ripoff Raskolnikov. A hosszú ideje Magyarországon élő osztrák bluesgitáros, énekes, dalszerző Small World című anyagát november 3-án a Fonóban, 24-én a Muzikumban mutatja be. A sokszínű, mégis egyéni stílust kialakított zenésznek a Small World a tizenharmadik lemeze.

 

***

Magas, szikár alak, fekete, hajszálcsíkos zakóban, hajtókájába tűzve az elmaradhatatlan rózsa, fejébe húzott fekete kalap, a megjelenés, ami mára már szinte a védjegyévé vált, mozdulataiban némi fiatalos nyegleség. Ahogy velem szemben ül, lábát hanyagul keresztbe veti, könyökével az asztalra támaszkodik, én pedig elnézem vidáman, csibészesen csillogó tekintetét, szája sarkában bujkáló mosolyát, és élvezem szuggesztív személyiségét. Rögtön meg is kérdezem, miért éppen ez az öltözéke a kilencvenes évek óta?

- Így alakult, olyan, mint a vízvezetékszerelő ruhája, amit felvesz a munkához - mondja kuncogva - kicsit már unom is.

Nagyon fiatalon kezdett zenével foglalkozni. Arra a kérdésre, hogy miért ezt választotta élethivatásul, nagyon egyszerű, kézenfekvő és csibészes válasz érkezett:

- A zene kitűnő lehetőségnek bizonyult arra, hogy ne kelljen minden nap 6 órakor kelni és munkába indulni! A szabadságnak mindig nagy rajongója voltam!

Ripoffot eleinte az európai népek muzsikája, a hippimozgalmak érdekelték, egy szál gitárral járta a világot, utcazenélt, élt rövidebb-hosszabb ideig különböző országokban, és közben a stílusa is sokat változott. Játszotta a Rolling Stones, Jimmy Hendrix, vagy a nagy elődök, Muddy Waters, John Lee Hooker számait, vagy manapság Tom Waitsét, és ezen idők során megszülettek a saját nótái is. 

Amikor arról faggatom, hogy volt-e olyan ország vagy vidék, ami jobban megragadta a többinél, és hogy a zenén kívül más dolgok is érdekelték-e egy adott helyen, rövid és határozott választ kaptam:

- Főleg a zene érdekelt, sose voltam egy nagy katedrálisnéző!

Szerettem volna néhány történetet hallani tőle, róla, de rá kellett jönnöm, hogy nem az az anekdotázgatós fajta.

Hogyan születnek a dalaid, mi inspirálja a megírásukat? A szöveg vagy a dallam születik-e meg előbb?

- Nincsen fix rendszer, ami szerint a dalaim születnek. Egyszer így, egyszer úgy, és az is változó, hogy először a zene vagy a szöveg készül el.

Régóta élsz Magyarországon, és talán az sem titok, hogy egy őrségi kis faluban, Hegyhátszentpéteren is van egy kis házad, ahol szívesen tartózkodsz, ha időd engedi. A nyelvünket is szépen megtanultad. Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni?

- Nemigen volt nehéz beilleszkedni, nagy szerencsém volt az itteni, falubeli emberekkel, elfogadtak, annak ellenére, hogy mégis egy kicsit furcsa lehetek nekik. Gyerekeim nincsenek, viszont van két macskám! Hobbim sincs, mondjuk, ha eltekintünk a levegőbenézéstől - mondja nevetve. Ha meg a zenélést tekintjük hobbinak, akkor mi a foglalkozásom??

Kapcsolódó írásunk:

Ripoff-Ripon - egyszálgitáros bluesőrület a Szerda Esti Akusztikon

2016.02.25. - 01:00 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Semmi púder, semmi mellébeszélés, Ripoff Raskolnikov egyszerűen csak mesélt, közvetlen hangnemben, természetes gesztusokkal, lényegre törően. Február 24-én egy tiszteletbeli magyar bluesman énekelt régi szerelmekről, utazásokról, a mindennapok gondjairól és szépségeiről a Szerda Esti Akusztikban.