Raffaello, Leonardo, Michelangelo. A három név ismerősen csenghet a Tininindzsa teknősök című képregény-sorozat, de leginkább a 15-16. századi olasz művészettörténet kedvelői számára. Caravaggióról azonban sajnos nem neveztek el (még!) képregényhőst, ettől függetlenül a 17. század fordulóján, vagyis az 1590-es és 1610-es években alkotó festőművész élete és munkássága vitathatatlanul érdemes a megfilmesítésre. A Művészet templomai című ismeretterjesztő filmsorozat készítői idén az olasz mester nehéz természetét és zseniális festészetét álmodták vászonra a Caravaggio: Vérről és lélekről hangzatos címet viselő filmben, amelyet szeptember 20-tól láthat a közönség.

Kezdjük az elején: miért kihagyhatatlan a film? Mert egy újabb arcot, egy újabb emberi természetet, egy újabb életutat és számtalan - valóban - izgalmas festményt, rejtett részletet és háttértörténetet ismerhetünk meg a múltból. Ráadásul mindezt nem is kifejezetten dokumentumfilm formájában, száraz szakzsargonokkal teletűzdelve unatkozzuk át. A Caravaggio: Vérről és lélekről című film, elődjeihez hasonlóan inkább az ismeretterjesztő filmek kategóriájába tartozik, és játékfilmes elemekkel egészíti ki a szakértők által elmondottakat. Így valóban élvezetes és látványos filmélményt kapunk a művészettörténet témaköréből. Egy filmet, amely egyszerre tanít és szórakoztat, kikapcsol és elgondolkodtat, miközben rengeteg új és valós információval gazdagítja tudásunk, szélesíti látókörünk, és általa röpke 90 percre belecsöppenhetünk a Michelangelo Merisi da Caravaggio néven született olasz festőóriás elméjébe és világába.

Caravaggio: Judit lefejezi Holofernészt

Némi művészettörténeti ismerettel a hátam mögött ültem be a filmre. Tudtam, hogy a 17. század hajnalán Itáliában a reneszánsz egyre inkább a barokkba fordult, de még mielőtt ezt megtette volna, összekötő elemként teret hódított a manierizmus, illetve a naturalizmus. Tudtam, hogy Caravaggio mindkettőhöz tartozott. A manierizmus hatása érződik még olykor az alakjainak természetellenes, „modoros" beállításán, ugyanakkor inkább a naturalizmus dominál festményein, hiszen a festő elsődleges célja a valóság bemutatása volt a meghökkentően realisztikus kompozíciókkal, arckifejezésekkel és alakábrázolással. Tudtam azt is, hogy Caravaggio az utcáról szedte fel modelljeit, és azt is, hogy bár festői tehetségével a kezdeti nyomorból kilábalva sikert sikerre halmozott, bizonyos megoldásai - így a szentek túlságosan emberi, olykor koszos lábbal való ábrázolása - ellenszenvet szültek számos megrendelőjében. Tudtam, hogy nem egyszer vissza is utasították a már elkészült képét. Caravaggio ugyanis nyíltan fellázadt a korban, illetve a vallási tematikában régóta berögzült ábrázolásmódok ellen, erős személyisége ellentmondást nem tűrően vitte az új megoldások - és tragédiák - felé. Ugyanakkor a fény és árnyék kontrasztjára épülő, drámai hangulatú festészete szolgáltatta végül azt a talajt, amelyen a barokk kivirágozhatott.

Fotó: A művészet templomai Facebook-oldala

Ezekkel az ismeretekkel ültem tehát be a Caravaggio: Vérről és lélekrőlre. A film alátámasztotta ugyan a fent leírtakat, de bőven ellátott új, különösen életrajzára vonatkozó ismeretekkel is. Mindezt anélkül, hogy akár egy percig is untatott volna. Szemet gyönyörködtető látványvilága nem csak a technológia, hanem a filmes szakemberek dicsősége is, a friss tényeket is feltáró kutatómunkával, amellyel a művész életét és képeit mutatták be a film során, pedig még elevenebbé tették számomra az egykori Caravaggiót.

A Caravaggio-film jövendőbeli nézői tehát már-már egy játékfilmre számíthatnak: a történet főhőse a 16. századi olasz festő, akinek életét kutatók, narrátorok és színészek mesélik el születésétől a haláláig. Életútjába belehelyezve festészetének remekműveiből szemezget a film, elmeséli az alkotások születésének körülményeit és bepillantást enged az adott mű részleteibe, titkaiba, az alkotó felfogásába is. Az 1594-ben készült Jövendőmondó című képén például észrevennéd magadtól, hogy a jósnő éppen lehúzza a gyűrűt a bágyadt arcú fiú kezéről...? Nos, mint kiderült, Caravaggio sem csupán festői ihlettől vezérelve rejtette el ezt az apró motívumot a képen, hiszen jól ismerte ezt a világot, a korabeli Rómának ezt a kevésbé felszínre törő, de annál sötétebb arcát.

Caravaggio: Jövendőmondó

A legnagyobb újdonsága számomra a filmnek az alkotó életének, természetének bemutatása volt, illetve azok kihatása a mára közismertté váló festményeire. Sokat és alaposan beszélnek Caravaggio nehéz természetéről, hogy hányszor hullott porba a neve és nyerte el újra a közönség elismerését, hogy hányszor kényszerítették helyváltoztatásra, vagy éppen fenyegették meg lefejezéssel tettei miatt. Így tehát, ahogy a film is rávilágít, nem csoda, hogy a fejvesztés témaköre, az alvilági arcok és a halál, a fény és sötétség foglalkoztatta festményein is: a Medúza, a Judit és Holofernész, a Dávid Góliát fejével című képe mind ilyen, ez utóbbin ráadásul Góliát arcát a sajátjáról is mintázta. A halált is kíméletlen valósággal jeleníti meg a Sírbatétel és a Mária halála című alkotásán. A film szerint ez utóbbin Caravaggio egy vízbefulladt prostituált holttestét használta modellként Mária ábrázolásához - ezért is tűnik kicsit puffadtnak a Szűz teste. Mindezek után már a hangzatos alcím, vagyis a „Vér és lélek" már nem is tűnik szenzációhajhásznak - bár tény és való, hogy a film egyes betétjelenetei sejtetnek ilyen jellegű szándékot.

Caravaggio: Mária halála

Roberto Longhi, a legelismertebb Caravaggio-szakértő véleménye szerint a művész munkásságát szigorúan csak az életrajzával párhuzamosan lehet értelmezni, mivel minden mesterművében személyes tapasztalatai tükröződnek - írják a Caravaggio-film fülszövegében. Ez abszolút így van. Egy festmény mindig egy kiragadott történet, amelyben az ábrázolt jelenet egyesül az alkotó életével, adott hangulatával. Az alkotó életútjának egy szelete, a kornak pedig egy adott pillanata, amely által néhány ember valóban elnyeri a halhatatlanságot.

De többi tényleg maradjon titok, adja meg a válaszokat maga a film azoknak, akik kíváncsiak rá...

A művészet templomai című ismeretterjesztő filmsorozat 2012 óta mutatja be filmvásznon Itália művészetét és legjelesebb alkotóit. A sorozat eddigi részeiben 3D-ben ismerhettük meg a Vatikán Múzeumot, Firenzét és az Uffizi Képtárat, a pápai bazilikákat, a Milánói Scalát, Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című festményét, Sandro Botticellitől a Dante pokla-illusztrációt, az orosz avantgárd alkotásait, valamint Leonardo da Vinci életét és munkásságát. A sorozat legutóbbi, kilencedik része a cinquecento egyik legkiemelkedőbb festőjének, Raffaello Sanziónak állít emléket.