Új helyszínen várja az érdeklődőket a Genius Savariensis Szabadegyetem őszi szemesztere, az Evangélikus Egyház Közösségi termében (Szombathely, Körmendi u. 2.). Az október a posztmodernnel kezdődött, Fűzfa Balázs előadását hallhattuk, Hogyan olvassunk posztmodern verseket? címmel.

Nem egyszerű meghatározni a posztmodern definícióját, amikor az MTA Irodalomtudományi Bizottsága összegyűlt, hogy a „Spenót", vagyis a régi, szocialista realizmussal teletűzdelt Magyar irodalom története című hatkötetes mű helyett egy új, szintén hat kötetből álló sorozat elkészítéséről beszéljenek, az ötórás együttlétből három és fél óra azzal telt el, hogy megvitassák, mi a posztmodern és mi a szintetikus modernség.

Két irányzat létezik:

1. Az egyik szerint a posztmodern egyfajta beszédmód, mely időtől független

2 A másik szerint a posztmodern az 1960-as években kezdődött Dél-Amerikában Jorge Luis Borgesszel, Gabriel García Márquezzel és Mario Vargas Llosával.

A magyarországi kezdet Esterházy Péter nevéhez kötődik, az 1979-ben megírt Termelési regényhez, viszont mivel Esterházy azt mondta, hogy „mindannyian Ottlik zakójából bújtunk ki", Ottlik 1959-ben megjelent Iskola a határon című regénye is a posztmodern előfutárának tekinthető. Meghatározó mű Mészöly Miklós Az atléta halála című regénye is.

A posztmodern líra Tandori Dezsővel indult, a Töredék Hamletnek című versével.

A klasszikus műfajokat általában jól be tudjuk határolni, míg a posztmodernek nincs ilyen egyértelmű megítélése.  

Ha meglátunk egy posztmodern verset, általában megrettenünk, mert megszűnik az ismerősség, szokatlan, durva szavakkal, olykor vulgaritással találkozunk. A posztmodern költő szándékosan követ el hibákat, így fokozza a grammatikai vagy poétikai feszültséget. Az olvasók ezért idegenkedve fogadják az ilyen költeményeket, a napilapok, folyóiratok se szívesen foglalkoznak vele. Ha jobban belegondolunk, Bartók zenéje is hasonló, felráz és darabokra szed, akár a posztmodern.

A verseknek nincs eleje, közepe, vége, nyugtalanítanak, sokrétegűek, költészeti mítoszokkal dolgoznak, múltbeli eseményekre, irányzatokra reflektálnak, olykor a bánat, feszesség jelenik meg bennük. A szavak gyakran nem állnak össze értelmes mondatokká, inkább hangulatot hordoznak, racionálisan nem megérthetők. Más költők az emelkedettséget profanizálják, vagy oda nem illő gesztusokat helyeznek el, ezért aztán nem is a szöveg válik fontossá, hanem a gesztus.

Ezeket a költeményeket nem szívesen küldenénk el kedvesünknek, ellentétben a klasszikus szerelemes versekkel.

Ez például egy posztmodern vers:

Christian Morgenstern: Hal éji éneke

ˉ
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘
ˉ

Fordította: Szabó Lőrinc 

Tőzsér Árpád Kis Testamentum című verse szellemi végrendelet, melyben klasszikusokat idéz. Találunk utalásokat Kosztolányira, József Attilára, Orbán Ottóra, Adyra, Berzsenyire. Maga a mű egy létösszegzés, a címe isten kontextusba helyezi  a szöveget Villon nyomán.

Tőzsér Árpád: Kis Testamentum

                                   Csaplár Vilmos Istennel vagy nélküle című könyvébe

Az ablakom alatt égi balett:
fák spiccelnek föl az alkonyi pírba.
Evilági transzcendencia lett
a táj. Mimodráma, máslétbe írva.

Már rég nem ok és okozat a kint s bent,
kidobott tévé hunyja a szemét,
a kukában törött kamera - mindent
beföd rühünk: az autonóm szemét.

Végződném, mint tegnap is - este van,
de előttem a net könyve kinyitva:
Fölös az ember a földön - e tant
már egy bionikus kompjúter írta.            

A Wille zur Macht imígy folytatódik:
a technika az akarat maga.
Így ért be hát az evolúció itt:
megöl bennünket szenzorok hada.
Mutatják, ahogy szép szubsztanciánk
foszladozik - felszín alatt a mást,
azt, ahogyan a ciklikus világ
kiforogja a soros rothadást.

Az idős Ezra Pound kis trafikot kért,
vén lelkem, ím, már ennél is szerényebb:
nem kérek e kortól csak fürge hóhért:
végződjek ki és végződjem be, végleg.

Ajánlás

Óceánt köpülni indultam egykor,
szörfözök most a net hullámain:
hátha csak kör zárul, s jön új gyerekkor!? -
Holt vizeken istenek árnya ing.

Bóna András: A rettenet napjai 

Hétfő.

Kedd.

Szerda.

Csütörtök.

Péntek.

Szombat.

Vasárnap.

Bóna András versében a hét napjait látjuk újraértelmezett kontextusban. 

Az előadás végén Fűzfa Balázs azt javasolta, hogy tegyük félre a berögzült elvárásainkat, és próbáljuk meg nyitott szemmel kalandozni a költészet eme birodalmában.