Morbid klasszicizmus - Kis Róka Csaba kiállítása a Médium Galériában
Képgaléria megtekintése2009.11.22. - 18:00 | vaskarika.hu - Fotók: Dart - Videó: Kovács Gergely
A "Tettek mezeje' címmel nyílt meg Kis Róka Csaba kiállítása november 20-án, az MMIK Médium Galériájában. Művei sajátos vizuális látásmódot tükrüznek, amiknek köszönhetően képein a jelentés legalább 180 fokos fordulatot vesz akkor, amikor a befogadó számára a formák klasszicitásban gyökerező artikulációja ellentmondásba kerül a tematika által indukált koreográfiával. Néhol giccsbe hajlóan megkent „árkádiai" tájképeinek előterébe ágyazza bestiáriumának keverék, mutáns lényeit, mániákusan ismételt szakállas férfialakjait, amiket különböző gyomorforgató pozitúrákba állít be, vagy végez ki éppen.
A meghökkentő, olykor provokatív alkotásokról a művész nyilatkozott lapunknak:
Kis Róka Csaba 2007-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, de mindösszesen néhány év leforgása alatt egy teljesen koherens művészeti univerzumot épített fel magának konzekvens alkotói módszerének köszönhetően. Kis Róka egyedülálló festészetének védjegye a párját ritkító motívumrendszer, ami a mániákusan visszatérő témákon és figurákon alapszik, amik kimeríthetetlen formai variációs keretet kínálnak a művész egyszerre vizionárius és kíméletlenül realista alkotásmódja számára. Kis Róka Csaba festményeinek egyenrangú vizuális inspirációi a barokk vadászcsendéletek, a vanitasok, a rokokó pásztorképek és a különféle metal zenére telepedett szubkultúrák képi jelei, valamint a slasher horrorfilmek brutális víziói. A művész precíz akadémiai bázisú festői képzettségét bolondítja meg pszicho-patológiai érdeklődésköre által diktált gyomorforgató jeleneteivel. A Stúdió Galériában kiállított festményeik szűrőjén átpréselődnek a klasszikus zsáner-műfajok, újabban kisállat-portrék is, kietlen árkádiai tájak mellett, amelyek panelházakkal is kiegészülnek. A művész morbid klasszicizmusához szervesen hozzátartoznak olyan a kortársak számára többnyire tabuizált témák is, mint a történeti festészet, aminek jelentését szintén megpiszkálja és hivatkozza festményeinek huszár és betyár alakjaival.
Az öncélú vizuális onánia vádját Kis Róka ironikus festészeti alkotásmódjával kerüli meg. Művei sajátosan kortalan vizuális tropusokra épülnek, amiknek köszönhetően képein a jelentés legalább 180 fokos fordulatot vesz akkor, amikor a befogadó számára a formák klasszicitásban gyökerező artikulációja ellentmondásba kerül a tematika által indukált koreográfiával. Kis Róka néhol giccsbe hajlóan megkent „árkádiai" tájképeinek előterébe ágyazza bestiáriumának keverék, mutáns lényeit, mániákusan ismételt szakállas férfialakjait, amiket különböző gyomorforgató pozitúrákba állít be, vagy végez ki éppen. Kis Róka Csaba szülővárosán Székefehérváron kívül korábban már kiállított csoportos kiállítások keretében Budapesten többek között az Ernst Múzeumban, a Stúdió Galériában, a Művész Pincében és a Kogartban is. Képei külföldön is bemutatásra kerültek már Belgrádban, Swäbisch Gmündben, Bécsben és a cseh Klatovy városában is. A művész 2008 óta Derkovits Gyula ösztöndíjas, 2005-ben DAAD ösztöndíjasként tanult Georg Winter osztályában a Nürnbergi Akademie der Bildenden Künsten. |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1888 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Tudjátok mit, még ha legalább amolyan fantasy-szerű szürrealista volna, de hát ez csak valami ismételt fixáció, egy diliházra érett delikvenstől, akit az OPNI kéne kezeljen, ha még létezne. De ha még mindig azok lennének az urak, akik bezáratták azt, akkor a fazon jó eséllyel már ált. isk. tananyag lenne, s nem elrettentő célzattal ... :)
S főleg meg az nem tetszik benne, hogy a szakállas démonjai '48-as honvédtábornokora vagy hoszárokra, egyáltalában 19. századi magyar történelmi figurákra emlékeztetnek, ezt hangsúlyozza a huszárcsákó, meg a huszárkard is.
Szent egek, csak nem ilyen álruhát öltve fenyegették meg akár többször is a művész urat, rokony és/vagy nemrokony bácsik kisgyerek korában, hogy menten levágják kezét-lábát, és kibelezik, ha nem teszi meg nekik azt, amire különben olyan szépen kérik ??? :)
Tisztában vagyok vele, hogy nevezett delikvens csak egy a több ezerből, aki még csak egy fél katalóguscédula sem lesz a jövő archívumaiban, és ha valamiből, akkor ebből kéne kocsiponyva legyen, s nem másból, ha lenne még igény kocsiponyvára,
de ha már így megkérdezik, mit gondolok felőle, akkor vállalom azt az úttörő szerepet, hogy mivel eddig, 6 éven át a kiskutyafaca se minősítette ezt, hát jövők, és megteszem ezt, mint a kiskutyafacán a pattanás.
Tudod, valahol valamit kerestem a google képkeresőben, és ezt dobta ki, és tényleg ledöbbentem tőle, s nem azon, hogy már itt tartunk, mert látni ennél cifrábbakat is, hanem hogy ezt vannak, akik komoly faarccal, bólogatva és mélyértelműen borozgatva végignézik.
https://www.google.hu/search?q=torture+in+paintings&rls=com.microsoft:hu:IE-Address&oe=UTF-8&rlz=1I7GGLL_hu&redir_esc=&um=1&ie=UTF-8&hl=hu&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&ei=y92AUfC0Isi4O8K3gJgI&biw=1280&bih=694&sei=At6AUe-hE4eLtAbS-ICgDA&gws_rd=ssl#gws_rd=ssl&imgrc=_&sei=At6AUe-hE4eLtAbS-ICgDA
Valamint hathatós eszköz volt már az ellenreformáció kezében is, mikor a katolikus vértanúk szenvedéseit a reneszánsz-manierista-barokk eszköztár már jóval hatékonyabban tudta ábrázolni a középkorinál. Aztán ott vannak még a horrormúzeumok, a viasszobrok a vurstlikból, a távoli, misztikus, történelmi mészárszékekben borzongva gyönyörködni vágyó plebs számára, és a ponyva meg a bulvár minden bőven illusztrált szegmense.
(Az efféle dolgok ábrázolása mindig is abból a célból történt, hogy tömegekből érzelmeket váltson ki, és embercsoportokat embercsoportok ellen hangoljon. Ezért tűnt fel a MAGYAR TÖRTÉNELMI utalás a kannibáli figurákon, ami azt mutatja, hogy a történelmi magyarságot, a nemzeti tradíciót akarja démonizálni a festőművész úr ezzel a gesztusával, ugyi. Ehhez talán nem kell sok ész, megkockáztatom.)
Mindez ma ott tart, hogy a fennkölt, a köznép felett magát definiáló filozófus-művész PONTOSAN azon eszközökhöz és látványokhoz nyúl, amelyek a legalja köznép legalja indulatait korbácsolják, illetve megpróbál a mindennél mélyebbre leszorított ingerküszöböknek is még alányúlkálni egy kicsikét.
S hogy az IÁ valójában kiknek a támogatását élvezi, kiknek a vágyálmait valósítja meg VALÓJÁBAN, kiket kíván igazolni, és kiknek nyújt indokot a poltikai hisztéria irányításában, az egy másik kérdés, és más (hon)lapokra is tartozik. Talán ha azt is szíveskedne valaki az ihletett ecsetjének végére fogni, hát az se lenne rossz. Legfeljebb nem állítanák ki :)
S megsúgom, hogy még a ROSSZ alkotások is kiválthatnak érzelmeket, ha ez a kultúra 10.000 éves történetéből nem tűnt volna ki. Hiszen emberek állnak minden mű mögött, a saját érzéseikkel, és előttük is, szintén a saját érzéseikkel. Ha nem lennének rossz művek, akkor honnan tudnánk, mik a JÓK? :) Miből élnének a kritikusok, a hivatásos fikázók? Vagy ma már annyira 'szent' lett a "szabadság" nevében mindaz, amire kimondják, hogy "MŰVÉSZET", hogy az minden szempontból sérthetetlen?
Világhírű festő is lehet aberrált, de tán nem mind fixál ennyire, és főleg ha baja van a nemzetével, akkor azt kissé árnyaltabban csinálja. Ha már valaki elérte azt a szintet, akkor beszélhet, de számítson akkor is arra, hogy nem minden intelligens ember hever félájultan a munkássága előtt. Nem kötelező szeretnie ám a poszt-posztmodern világ tökéletesen előítéletmentes emberének még MIchelangelót sem, nem igaz? :)
"a mindennél MAGASABBRA FELTORNÁSZOTT ingerküszöböknek is még FÖLÉnyúlkálni egy kicsikét."