Ami a krónikákból kimaradt - Egyház és korona: Győri püspöki fennhatóság a középkori Vas vármegyében az Árpádok idején
2018.12.09. - 11:00 | Novák Bálint
A XIII-XIV. század viharos politikai viszonyai közepette, a Dunántúl nyugati területeinek irányítása, mind az egyház, mind a királyi hatalom részéről együttműködést követelt, amelyet a tatár hadak dúlása, valamint az osztrák hercegek sorozatos betörései is megnehezítettek. A nyugati periféria területeinek egyben tartása és megfelelő irányítása érdekében, a király a Dunántúl vezetését, a térség egyházi életében vezető szerepet játszó győri püspökök fennhatósága alá helyezte. Hogyan érvényesült a püspökök hatalma egy eddig tisztán, a királyi hatalomhoz kötődő terület keretein belül? Miként, illetve milyen területekre terjesztette ki fennhatóságát a győri püspök kar?
A középkori központ (Jaurinum) a Mosoni-Duna és a Rába összefolyásánál, torkolatának keleti oldalán épült, a nemzetközi és a belső utak találkozásánál.
Mint egyházi központ Győr, Sopron, Moson, Vas megyéket, valamint Komárom megye dunántúli részét, Veszprém megye nyugati sávját és Zala megye Marcal menti sávját magában foglaló egység, élén a Győrben székelő püspökkel. Központját I. (Szent) István jelölte ki, amelynek kiválasztásában szerepet játszott a passaui (német) püspökség igényeit meghiúsítani akaró szándéka. Székesegyházát Szűz Mária tiszteletére szentelték. Az egyházmegye határait 1009 k. jelölték ki, azonban erre vonatkozó oklevél nem maradt fenn. Mindazonáltal az 1002-1009 közötti időkből több olyan oklevelet ismerünk, amelyek a környező egyházi birtokok elosztásáról rendelkeznek, így feltételezhető, hogy a győri egyházmegye határrendezése is ebben a periódusban zajlott. Főpapjai kiválasztásánál hangsúlyozták a veszélyes német szomszédságot. Első és legismertebb püspöke, a Szent István legendaírója Hartvik püspök. Utódai jelentős szerepet játszottak a középkori Vas megye alakulásának történetében.
A győri püspökök közül első, akinek kapcsolata - elsősorban - a XIII. századi okleveles gyakorlatból kimutatható, Gergely (1224-1241) volt. Valószínűleg IV. Béla bizalmas embere volt, így számos diplomáciai feladattal látta el a király. Többek között ő vezette a vas vármegyei várbirtokok rendezésének ügyeit, felülvizsgálatát. Gergely az 1241-es muhi csatában vesztette életét, ahogy erről Rogerius - a tatárjárás korának legfőbb szerzője is megemlékezik:
„Mind a Pest felé vezető széles úton menekülők között, mind a seregnél maradók között olyan nagy volt a mészárlás, annyi ezer ember pusztult el, hogy azt felbecsülni sem lehet, és hitelt sem adhatunk egykönnyen az erről elbeszélőknek a felmérhetetlen veszteség miatt. Mégis az egyháziak közül a főbbek, akik elestek: ...György győri püspök, aki erkölcseiben nemes és jártas a tudományokban..."
Rogerius: Siralmas ének. 30. caput (Ford.: Horváth János)
A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy ezen a ponton Rogerius tévesen nevezi Györgynek a csatában elesett püspököt. A tatárjárást követő zűrzavaros rendezés viszonyai között a győri püspöki szék betöltetlen maradt. Mindezt kihasználva Frigyes osztrák herceg, tőrbe csalva a királyt lefoglalta Sopron, Moson és Locsmánd megyéket, majd további várakat is elfoglalt a nyugati határvidéken, köztük a püspöki székvárost, Győrt, valamint Kőszeget is.
Mindezek után az ország újjáépítésében a győri püspökök is jelentős szerepet játszottak. Gergely utódja, Artolf (1245-1251) kinevezését a püspöki székbe, a király védelmi célokkal indokolta. Az erdélyi egyházmegye éléről, a győri püspöki széket megöröklő Artolf idejéből kevés információval rendelkezünk, ám minden bizonnyal szerepet játszott a nyugati határvédelmi rendszer újjászervezésében.
Az Artolfot követő Amádé (1254-1267) a vasvári prépostságból került a győri püspöki székbe. Szerepet játszott a királyi birtokok felülvizsgálatában. Többször megfordult Vas megyében, így két Szombathelyen kiállított oklevele is fennmaradt, valamint ő szentelte fel 1254-ben a jáki apátsági templomot.
Az ország újjászervezését követően, IV. (Kun) László (1272-1290) a királyi hatalom gyengülését hozta magával. Az ebben a közegben kinevezett Dénes győri püspöknek (1270-1285) nehéz helyzettel kellett szembe néznie, hiszen a királyi hatalmat egyre jobban háttérbe szorító tartományurak, az egyháziakat - akik a hatalmi harc eszközeivé váltak - nehéz helyzetbe kényszerítették.
Ennek következtében az egyházi intézmények és birtokaik központjai is célpontokká váltak. A Nyugat-Dunántúlon a Kőszegi család vált meghatározó politikai erővé. (Tevékenységük és az ország történetének alakulásában játszott szerepük feltárása későbbi cikkeim tárgyát képezik.)
A szombathelyi vár első említése már - a következő püspök - András (1291-1294) idejére esik, aki 1291. március 18-án kelt oklevelében egy telket adományozott bizonyos szombathelyi jobbágyoknak, akik a háborús időkben (1289-1291) nagy szolgálatot tettek neki és egyházának. 1289. tavaszán ugyanis I. Albert osztrák herceg - Kun László király tudtával - fegyveres sereggel támadt a nyugati területekre. Elfoglalta Rohoncot, Szalónakot és Németújvárt, de sorra kerültek német kézre a környék többi várai is. Ugyanezen év őszén egy újabb hadjárat keretében foglalta el Kőszeget, majd Karácsony táján Szentvid vára is a kezére került. Minden bizonnyal ekkor került veszélybe a szombathelyi vár is, amelyet az adománylevélben említett Péter mester, András egyik rokona védelmezett a püspöki birtok jobbágyaival. A III. András (1290-1301) által 1291 júniusában indított ellenhadjárat elsődleges célja a nyugati határvidék - Albert által elfoglalt - várainak visszaszerzése volt. A vállalkozás sikerrel zárult. Az 1291-ben megkötött békeszerződésben Albert visszaadta az 1289-ben elfoglalt várakat. A hadjáratban való részvételért a király András győri püspöknek adományozott egy Szombathely és Szőlős közötti földbirtokot.
Győri püspökök az Árpádok idején:
Hartvik (1097-1103)
Gergely (1224-1241)Benedek (1243-1244)
Artolf (1245-1251)
Amádé (1254-1267)
Farkas (1268-1269)
Dénes (1270-1285)
András (1291-1294Az ország nyugati területeinek gazdasági, területi és közigazgatási irányításában - a királyi hatalom mellett - szintén vezető szerepet játszó győri püspöki kar a későbbiekben is kiemelt szerepet játszott.
(Folytatjuk...)
Kapcsolódó írásunk:
2018.10.18. - 00:45 | Novák Bálint - Fotó: martinus.hu
Milyen típusú forrásokban maradt meg Savaria és miként írtak róla a korszak történetírói, nem utolsósorban pedig a későbbi korok számára milyen forrásértékkel bírt az adott történeti munka? A következőkben Savaria helynév előfordulását vizsgáljuk a XII-XIV. század közötti, Árpád-kori elbeszélő források alapján.
Új hozzászólás