Na idő, ezt add vissza - Vida Gábor írásai: Közeleg a világvége? – 2012, avagy Hollywood egyik verziója a Maya-naptárra (filmkritika)

2011.08.09. - 15:30 | Vidaotone

Na idő, ezt add vissza - Vida Gábor írásai: Közeleg a világvége? – 2012, avagy Hollywood egyik verziója a Maya-naptárra (filmkritika)

Mióta létezik a modern film, azóta szeretünk borzongani a katasztrófákat feldolgozó, vagy megálmodó mozikon. Általában, ha megnézünk egy ilyen filmet, mindamellett, hogy amíg tart többnyire végigizguljuk, már egyből a vége után meg is mosolyogjuk azokat rendszerint. Hisz például Godzilla felbukkanása nem tűnik túl reális veszélynek. Azonban a mainstream filmgyártás is egyre sűrűbben megy bele az úgymond kemény témákba. A Mátrix óta már nem ülünk le minden gyanú nélkül olyan filmek elé, melyek olyan témákat boncolgatnak, amelyek létezésünk és sorsunk mikéntjeit próbálják képernyőre vinni.

2012

Ez az évszám attól vált nevezetessé, hogy egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnő maya népcsoport több ezer évvel ezelőtt készült naptára ezen év december 21. napján véget ér. Egyes tudósok azt mondják, hogy ez lefordítva annyit jelent, hogy az emberiség utolsó napjához fog érkezni. Természetesen, ahogy illik, többen cáfolják ezt, szintén nagy tiszteletben tartott koponyák. Ami biztosra vehető, hogy a közép-amerikai nép létezését szinte csak titkok övezik. Minden publikáció, amit velük kapcsolatban fellelhetünk egy dologban ért csak egyet. Abban, hogy mai ésszel fel nem foghatóan fejlettek voltak, a naptáruk pedig, amely a mai számítógépeket megszégyenítő pontosságú, szarkasztikusan mondhatjuk azt, hogy halálbiztos. Szinte az összes vallási alapvetés úgymint a biblia, vagy akár a rastafarik kézikönyve, ha nem is direktben, de utal az armageddonra. Nostradamustól Osho-ig az önjelölt, vagy „felkent" jósok és próféták is ezt vallják.

Mit ad az ég, szinte mindenki a kétezres évek második évtizedére datálja a nagy világégést, és persze mindenki máshogy is írja le azt. A számunkra sokkoló utóbbi pár év történései azt mondatják velünk, hogy komolyan kell vennünk ezeket az üzeneteket. Aki nyitott szemmel él, láthatta azt, hogy már jó húsz éve egy olyan gazdasági válságot élünk meg, amelynek következményei felbecsülhetetlennek bizonyulhatnak. Amíg a hatalom és a média kussolt erről, azzal áltathattuk magunkat, hogy biztos megoldódik az egész és továbblépünk ezen a problémán. Akkor ijedtünk meg igazából, amikor minden fórumon nekiálltak beadagolni azt, hogy gond van. Lassan egy éve tudjuk „hivatalosan" is, hogy baj van, de azt még csak nem is sejdítjük, hogy mekkora. Nem mondják meg, lehet jobb is ez így. Lassan tíz éve a környezetvédőktől kezdve, komoly tudósokon át a nagyon sok „egyszerű" civilig, rengetegen hangoztatják azt, hogy az ítélet napja közeleg. Azt pedig, hogy a végzet milyen fegyverrel, vagy módon sújthat le ránk, még számbavenni is sok lenne.


A folyamatosan a nyilvánosság számára is világos követhető okok, a világjárványok veszélye, a globalizált piacgazdaság összeomlása és ezzel az egész földet érintő háborúskodások, a mértéktelen pazarlás okán az ökológiai egyensúly felbomlása, illetve a nemzetközi terrorizmus által hordozott veszélyek. Amiről pedig nem tudunk, vagy tudhatunk, azok lehetnek ezeknél sokkal súlyosabb dolgok is, a földre, mint égitestre - mint ahogy az összes többire -, rengeteg veszély leselkedik ugyanis. Mivel a mayák a csillagok illetve égitestek mozgásából számoltak ki mindent, ezért azt kell gondolnunk, hogy valószínűsíthetően a számításuk pusztán egy „kis" matekon és fizikán alapulhatott. Sokan vallják, hogy a dínók kipusztulásáért egy meteorbecsapódás a felelős, épp nemrégiben találtak egy krátert az indiai óceánban, amelynek átmérője ötszáz kilométer. Nem tudjuk, hogy pontosan mi is történt, azt viszont igen, hogy mint mindenben, itt is legalább kétfelé oszlanak a vélemények. Csak idő kérdése, hogy a napi kisebb-nagyobb űrhordalék helyett, valami orbitálisabb kavics érkezzen a mindenségből, igaz lehet, hogy ez csak több tízezer év múlva fog bekövetkezni. Az időt, mint napi tényezőt az emberiség a bolygók-csillagok és a föld egymáshoz viszonyított mozgásából kreálta, ezért nem mondhatjuk azt, hogy az idő olyan tényező, amelyet minden esetben magunkon felülinek kellene tartanunk. Addig működik, amíg az összes égitest azt csinálja, mint eddig, tehát kering és forog, jár a maga útján, ha valamelyik kap egy külső behatást és letér pályájáról, akkor már csak a pontos óráinkra számíthatunk. Természetesen vannak más veszélyek is, amelyek az űrből leselkedhetnek ránk, és az álomgyári megfejtők, egy szintén reálisnak mondható dologgal magyarázzák a naptár és ezzel az emberiség végét.

A film

Mivel sokan még nem láthatták a hamisítatlanul amerikai darabot, ezért csak annyit írunk le róla, amennyi elég ahhoz, hogy valakit rá, illetve biztos lesz ilyen is, lebeszéljünk a mozizásról. A megnézése előtti napon épp szóba került, és egy kedves ismerősünk ismerőse szerint, teljesen szar, mert szinte alig van szó benne a mayákról, csak egy tucatfilm, amerikai bóvli. Szerencsére nem tartozunk azok közé, akik figyelembe veszik bárki véleményét feltétel nélkül, ha megnézni vagy meghallgatni való kerül szóba. Mindazonáltal van igazság, ha nem is sok abban, amit az illető állít. A film tényleg magában hordozza az amerikai mindenekfelettiséget, arcátlan megoldásokat és heroikusságot is. Azonban sok minden mást is. Az alaptörténet, ami már az első percekben körvonalazódik teljesen kézenfekvő, pláne most a globális felmelegedés idején. Egy szokatlanul erős napkitörés - ami nemrégiben csakugyan volt pár -, felbecsülhetetlen nagyságú részecsketobzódást eredményez. A neutrin nevű, eddig fúzióba soha nem lépő részecskék, valamiért megváltoztatják eddigi álláspontjukat, és nekiállnak bratyizni mindenféle más anyagi parányokkal. A fúziók eredménye, hogy a mikrosugárzás nekiáll a föld magját felhevíteni. Innentől a minimális fizikai és földrajzi ismeretekkel rendelkezőknek világossá is kell, váljon a történet folytatása.

A film trailere:


A tektonikus lemezek mozgásba lendülnek, ami ugye földrengések, cunamik, és az egész földet átölelő gigatűzhányók kíséretében zajlik. A tűz és a víz uralma alá kerülünk. A hihetetlenül mozgalmas, majd' negyvenperces folyamatos istencsapás megjelenítése kolosszális, csilliárd pénzbe kerülhetett, és olyan túlzásokkal van a főszereplők menekülése bemutatva, amire csak az amcsik képesek. Csak a látvány miatt is érdemes megnézni a filmet. Minden tényezőt, amit csak lehet, túlfokoztak. Szerepet kap hazafias kalózrádiós - Woody Harrelson - nemzeti lobogós lakóbuszával, aki élőben adja a kezdeteket, és persze bolondnak tarják, orosz milliárdos, tibeti láma, arab olajsejk, az angol királynő, a Louvre igazgatója és egyéb nagykutyák. A fekete bőrű amerikai elnök, vezető tudósok, illetve a G8-ak vezetői már a tragédia előtt három évvel tudják a jövőnket, de ezt még a legközelebbi hozzátartozóikkal sem oszthatják meg. Aki beszélni mer, meghal. Az igazi mondanivaló pedig itt van elrejtve számunkra. Mivel az elit úgy gondolja, hogy a folyamat megállíthatatlan, ezért Tibetben - ennek a helyszínnek is üzenete van -, a Himalájában óriás-hajókat kezdenek építeni a kiváltságosok számára. Egymilliárd euró per fő a jegy ára, tehát a túlélési esélyé. Az már csak hab a tortán, hogy a folyamat felgyorsul, és sem az indiánok naptárát, sem a járműépítés tempóját nem veszi figyelembe. A tervezett járműparkból csak négy készül el, ez pedig azt jelenti, hogy négyszázezer embernek lesz esélye csak arra, hogy megmeneküljön. A szelekció egyszerű, ha be tudod magad fizetni, túléled, ha nem, akkor a földtörténet legnagyobb levesét fogod ízesíteni.


A hegyekben épülő monstrumokra, minden létező állatfajt, illetve kulturális értékek garmadáját is összegyűjtik. Vitathatatlan a bibliai utalás, csak míg Noé - a biblia szerinti minden létező ember ősapja - nem hívta meg a pénzesebb haverokat hajójára, addig itt díszes társaság gyűlik össze. Államvezetők, nagy gondolkodók, tudósok, egyszóval azok, akiket saját köreik arra alkalmasnak és érdemesnek vélnek. John Cussack és családja nem tartozik ezek közé, de persze eljutnak Tibetbe, és egy hajóra is besurrannak. Miközben milliárdok pusztulnak el szörnyű kínok közt, kitör a morális válság azok közt, akik titokban tartották addig a veszélyt ezzel esélyt sem adva senkinek. Dióhéjban ennyi, a többi színtiszta Amerika.

A tanulság nem kicsi. Mindennapjainkban hozzászokhattunk, hogy arra érdemtelen emberek hozzák meg fejünk felett a döntéseket, és ahogy manapság kinéz folyamatosan a rosszakat, értendő ez minden szegmensre szinte. Személy szerint nem csodálkoznánk kicsit sem, ha ezek a hajók a valóságban is lázasan épülnének, a milliárdosok pedig gyűjtenék össze a lét a beszállókártyára. Lehetséges azért hozták elő a válságos témát, hogy takargassák a pénzkivonást a piacokról. Az ördög nem alszik, mint tudjuk, és a nap sem.

(Az írást először 2009.11.24 01:00 időponttal jelentettük meg). 

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Spot 2011.08.09. - 21:47
Én voltam a kedves ismerős ismerőse, aki azt állította, hogy a film valószínüleg *** - habár nem láttam azóta sem - mert nem bírom azt a fajta heroikusságot, amit Gábor is említ. A cikk viszont jó és tanulságos, mint mindegyik, amit eddig olvastam... Sajnálom, hogy nem ismertem jobban, még sok közös témánk lett volna...