Nézz egy kicsit Magadba! Mikor beszélgettél utoljára a testvéreddel? Mikor kívántál utoljára személyesen boldog születésnapot egy barátodnak?Az iWiW-es ismerőseid közül hány embernek tudod, hogy mi a leghőbb vágya, és hogy legutóbb mi nyomta a szívét?Nos, így hány ember maradna a listádon?

Áramszünet. Csodák-csodája, nem telt el két perc, és a számítógépteremben az addigi klaviatúrakopogás zaját emberi hangok váltották fel. Először ideges, később hisztérikus, majd végül barátkozó, nevetgélő hangok. Lám, nem csak MSN-en keresztül tudunk egymással kommunikálni.

,,El vagyok zárva a külvilágtól! Rosszul vagyok!"

Az iménti mondatok egy mobilját otthonfelejtő egyén szájából hangzottak el. Pszichológusok már rég rájöttek: a parányi szerkezet elvesztése vagy otthon felejtése számos egyénnél komoly szorongást, lelki traumát válthat ki, amely abból a szörnyű tudatból ered, amit egyfajta kommunikációs ingeréhségnek nevezünk; avagy nem vagyunk elérhetőek, mi sem érünk el mást; ez napjainkban szinte egy valóságos tragédiával ér fel...

Egy kis időutazás. Nem is kell messze mennünk. Elgondolkodtál már azon, hogy mivel töltötted volna a szabadidődet 30-40 évvel ezelőtt?Gondolj bele!Se mobil, se iWiW, se MSN. Borzasztó lenne, ugye?Pedig szüleink, nagyszüleink tökéletesen megvoltak az újabb technikai csodák nélkül is. Talán még boldogabbak is voltak. Előfordulhat, hogy többet beszélgettek, szorosabb barátságokat kötöttek a modern technika vívmányai nélkül.

Elég egy kis áramszünet, térerőhiány, és máris zuhanunk vissza legalább húsz évet. Gépfüggőkké degradáljuk magunkat, holott képesek vagyunk közvetlen, géptől mentes kommunikációra is. Próbálj meg két e-mail között a családtagjaiddal is beszélgetni, születésnapján személyesen felköszönteni a legjobb haverodat, és néha...vegyél a kezedbe egy igazi, lapozható kis okosságot. Hofi is megmondta: néha ,,kell egy kis áramszünet!"

Boros Ildikó

NYME-SEK