A colorStar az divat? - Sci-fi a moziaulában

Képgaléria megtekintése2009.11.30. - 01:35 | mirzatripsa - Fotók: Cseh Gábor

A colorStar az divat? - Sci-fi a moziaulában

Mindenki, aki sír ebben a városban, hogy mennyire haldoklik, mennyire nincsenek rendezvények, az nyissa ki a szemét, és lássa meg a szórakozás lehetőségét egy olyan estben, ahol történelem és jövő ötvöződik, ahol olyan zenekarok jönnek városunkba, mint a Fókatelep, az Ez a divat és a ColorStar! Tegnap este a moziban olyan összművészeti zene-orgia volt, hogy nagyon szomorú lehet most az, aki nem vett ebben részt.

Minden adott volt egy fullos, ambientes esthez. Adott volt egy olyan zenekar - a Fókatelep -, ami bár a Korai Öröm romjaiból épült, de jobb lett annál. Oláh Annamária csatlakozásával kapott egy olyan keserédes balkáni ízt, amitől ha akarna, se tudna az ember elszakadni. Minden tökéletesen összeállt. Hihetetlen érzéseket tud kihozni az emberből, ha a legdurvább beat-eken lágy folklór dallamok szólalnak meg. Nem úgy szólnak ezek a népdalok, ahogy egyszer már megtanultuk őket, hanem a legjelentőségteljesebb sorokat kiemelik, és azt építik bele a sokszor már belülről szétvető, nagyon mélyen feszítő ritmusokba. Behunyt szemmel nagyon messzire lehet utazni a Fókateleppel, de az sem baj, ha nyitott szemmel hallgatod. Csak hallgasd meg! Gyönyörű az, amikor az előbb említett lüktető ritmusokra arab és francia dalok szólalnak meg és slusszpoénként még a koncert végére van egy Szomorú vasárnap - Szeress Rezső! -, ami teljesen összefoglalja az egészet, amitől azt kívántuk mindannyian, hogy ne menjetek el, csak egy kicsit had' maradjon minden így.



Az Ez a divat már botrányosan jó, az este folyamán Vörös Niki személyében már a második olyan nőt láthattuk a színpadon, aki mellett igazán jó lehet zenélni. Annyira jól kommunikáltak kifelé és egymással a zenekar tagjai, hogy simán a sajátunknak tudtuk őket érezni, és minden geg működött. Minden feszültség lehullott rólunk, velük nevettünk és csak így simán megvadultunk a zenéjüktől. Ez megint egy olyan emulziója a műfajoknak, hogy kapkodhattuk a fejünket. Bent van minden trombitás, szaxofonos, jazz-es szólózás. Ez az, ami miatt megszületett az Ez a divat a kilencvenes évek végén, ők voltak az elsők talán, akik a jazz-t és az elektronikus zenét úgy tudták ötvözni, hogy hazánk egyik legnépszerűbb bulizenekarává nőtték ki magukat. Egy ilyen csapat fellépésein akkor van minden rendben, ha felcsendülnek olyan dalok, amire klippet lehet csinálni az Egyetleneim című kultikus filmből, és bebarangolhatjuk tudatunk leghátsóbb szándékait a Moonsong című számmal.



Az est fénypontjaként colorStar-ék feltették az i-re a pontot, ott nem voltak kérdések, ott végre mi lehettünk, ott nem lehettek gátlások, hogy nekünk minden hétvégén space-rock-ot kelljen hallgatnunk - még ha nem is Pink Floyd-os implementációban. Sűrűbben adódhatna arra alkalom, hogy nekünk olyan esteken kelljen részt vennünk, ahol megőrül a közönség, ha szimultán két dorombot hallhat! A colorStar egyébként tipikusan az a zenekar, akik mellet koncerten nem lehet kibírni ép ésszel, viszont otthon hallgatva ez a hatás - értelemszerűen - elveszik, főleg az új albumuk esetében. De ami itt most a legfontosabb, hogy olyan hangulat kerekedett, hogy hiába dolgoztuk végig az egész hétvégét, akkor is benne volt a lábunkban a groove, és nem vagyunk egyedül, amikor azt mondjuk: nem lehet kitérni ez elől! Élőben mindennek helye volt, a Sudden love nem hangzott hamisnak, a Forog a világ nem volt közhelyes, hanem olyan hatású, amit nem lehet sírás és nevetés nélkül hagyni. Sapadidapdadidadamm!
Végül egy nagyon fontos információ, miszerint, ha az Apostol és a colorStar egy helyen lépett volna fel, akkor Kolostor koncerten is lehettünk volna.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás