Nehéz olyan pontot találni az élet történelmében, amire ne lehetne utólag mondani, hogy „olyan idők voltak". Valamiért az élet mégis túlélte ezeket, pedig a dinoszaurusztól Hitlerig elég széles skálán mozogtak az „olyan idők".

Manapság viszont olyan időket élünk, mikor abnormálisnak számít, ha valaki normális. Abnormális, ha valaki anyának, apának vallja magát, ahelyett, hogy „normálisan" szülő1. szülő2. felmagasztaló elnevezéssel megelégedne. Abnormális, ha valaki beletörődik, hogy a természet és a genetika olyan külsővel áldotta meg amilyennel, mert az a 'normális', ha valaki már 24 évesen 4 milliót költ botoxra, mint Patrick Mast, aki amúgy nemileg semlegesnek vallja magát, hisz az a „normális", meg az is, hogy szeretne úgy kinézni, mint egy kifejezéstelen arcú baba. Mi is lehetne ennél „normálisabb" vágya az embernek 24 évesen?

Abnormális, aki felháborodik egy agresszív kisebbség diktatúráján a többséggel szemben, mert az a „normális", ha agyvérzést követő állapotban leledző, félresikerült elméletek képviselői megmondják a többségnek a miheztartás szabályait. Hát igen, manapság olyan időket élünk, hogy ha észbe nem kap a nagy többség, az "abnormális fajta", akkor nagyon hamar genderizált „normális" massza válik belőle, és majd találgathatja, hogy melyik WC-be is menjen be, és ha már bement, az nem sérti-e netán valamely csoport elidegeníthetetlen jogát a nyugodt sz@...shoz? Szóval „normális" dolog ez a gender.

Ami valahol a szociológia, és a pszichológia határán mozgó elmélet, ami tudományos módszerekkel vizsgálja a biológiai nemeken kívüli nemi lehetőségeket, mint pl. a társadalmi nem létét. Bár egyre hangosabban és erőteljesebben vallja magát tudománynak, de attól, hogy valamit tudományos módszerekkel vizsgálunk, maga a vizsgálat tárgya még nem válik tudománnyá, és remélhetőleg marad is elmélet, mert "abnormálisan" nem nehéz belátni, hogy kár volna a tudomány szintjére emelni valamit, amiből semmi jó nem származik. Azt ugye "abnormális" hozzáállással nehéz belátni, hogy a gendernyelvészet szerint, ha a nők elsajátítják az úgynevezett „férfinyelvet", akkor társadalmi szerepük is megváltozik. Ma nem tiltja semmi a nőknek, hogy kib@..ott sokat káromkodjanak, de valahogy az "abnormálisabbja" ezt mégsem tartja kifejezetten elérendő célnak, csak hogy módosuljon a társadalmi szerepe.

Vajon a genetika, és az evolúció miért csak két nem létezését tartotta szükségesnek, ahhoz, hogy az élet megjelenjen és fennmaradjon? Lehet, hogy azért, mert az evolúció pazarló létére mégis csak takarékos, és ami elég, annál mégsem kell több? Van egy abnormálisan rossz hírem a genderhívőknek: csak két nem létezik, kettő, és nem több. Vannak élőlények, amik kényszerhelyzetben tudnak egyik, vagy másik nem szerepébe bújni, de sohasem egyszerre a kettőbe, hanem vagy egyikbe, vagy másikba. Hogy miért? Mert elég! (a genderből aztán főképp).

Kapcsolódó írásaink:

Aszexualitás: Ne hamarkodd el a beskatulyázást

2014.07.23. - 00:30 | vaskarika.hu / Ford: Rozán Eszter

Nemrégen egy 20 éves hölggyel beszélgettem, aki elárulta nekem, hogy azt hiszi, aszexuális. A barátnőitől eltérően sosem volt fiúbarátja, és valójában nem is érdeklődik irántuk. Felfedezte az AVEN -t (Asexual Visibility & Educational Network), vagyis egy aszexuális közösség honlapját, mely az aszexualitással kapcsolatos felvilágosítással és ismeretterjesztéssel foglalkozik, és úgy gondolja, talán ez lehet az ő problémája is.

Tinik az ágyban - „A legbátrabb szex-generáció"

2013.01.25. - 14:15 | Szűcs Paula - Fotók: life.hu

A cikk címe egy angol dokumentumfilm sorozat címe is egyben, melyben az angol fiatalok nem mindennapi szexuális szokásait mutatja be. A fiatalok bármiféle szégyenkezés, és abszolút tabuk nélkül mutatják be, hogyan is zajlanak az ilyen „összejövetelek". A legbátrabb szexgeneráció címet a 15-17 éves korosztály érdemelte ki. Fiúk-lányokkal, fiúk-fiúkkal, lányok-lányokkal vagy mindannyian együtt. Nincsenek szabályok, sem tabuk.