Forródróton kaptam a hírt, abból értesültem a sikerről: Paulik Ákos kórusa fergetegesen szerepelt! Gratulálunk!

Köszönjük! De először is gyorsan tisztázzuk: nem Paulik Ákos kórusa, hanem a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumé. Az én dolgom a karigazgatás és a diákok is mind egyenként hozzáteszik a magukét. De ne feledkezzünk el az iskolai kórus elindítóiról (Kiss Katalin, Deáky István), akiknek igényes alapozó, építkező munkája nélkül ma nem beszélgethetnénk. És ott vannak a többi (zenész és közismereti) kollégák, az iskolavezetés, akiknek munkája, támogatása szintén benne van ebben az elismerésben.

Karnagy úr, mit műveltetek? 

Múlt pénteken, március 8-án Budapesten, a Zeneakadémia Solti-termében, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimázium szervezésében került megrendezésre az iskolatípus X. Országos Énekkari Versenye. Három kategóriában - egyneműkar, kamarakórus, nagyvegyeskar - versenyeztek a kórusok. Mi a nagyvegyeskarok (25 fő fölött) között mérettünk meg és kaptunk I. helyezést a rendező iskola kórusával megosztva.

A művek gyakorlása alatt, a próbán ért-e valami plusz, amit a kórus nem vártan produkált, és számodra is meglepetésértékű volt? 

Az előadói alkotómunka mindig váratlan helyzetek sorozata. Ez adja a szépségét. A kórussal a közös gyakorlás során felmerülő lehetőségek alakítják az interpretációt. Ettől marad élő. Ettől más és más ugyanazon együttes ugyanazon programjának két különböző időpontban történő előadása. Ezek a fiatalok pedig nagyon nyitottak és éhesek az ilyen kalandozásokra, felfedezésekre.

A verseny milyen körülményeket biztosít a kórusoknak, nektek számít-e ebből valami?

Eddig Veszprémben zajlottak a versenyek, mindig nagyon magas színvonalon, ami a rendezést illeti. Az idei volt az első pesti rendezésű és a Bartók konzi is elkövetett mindent a flott lebonyolítás érdekében. Nem lehetett panaszunk. Nagyon nagy megtiszteltetés és lehetőség a főváros zeneművészeti egyetemének csodálatos kamaratermében énekelni, az akusztika is nagyon inspiráló ott. Az sajnos az egész versenysorozatot érinti, hogy a rendező iskoláknak az adott keretek között nem igen marad lehetőségük a versenyző együttesek-diákok ellátásának (étkeztetés-szállás) megszervezésére. Szükség esetén ez is a résztvevők feladata marad. De ez objektív probléma, nem ezé a versenyé specifikusan.

Figyelsz a megmérettetésben résztvevőkre? Miben áll az erőssége a versenytársaknak?

Feltétlenül figyelek. Idén, mivel utolsó előtti fellépők voltunk, sajnos csak az utánunk következő debreceni kórus teljes programját hallottam. Engem lenyűgözött a produkciójuk, érett, jól formált előadásokat hallottam tőlük. Több eltanulni valót is hoztam a "batyuban". A rövid gálakoncerten aztán valamennyi első helyezett énekelt, így kicsit a többiek munkájára is rálátást nyertünk. Fantasztikus élmény hallani, ahogy jórészt hangszeres diákok bámulatos színvonalon megtanulnak bánni az énekhangjukkal. Azt tudom, s már több hangszeres kollégától is hallottam, hogy ez nagy előny a hangszerjátékban is, segítség a hangszeres formálásában. Hiszen minden zenélésnek mégiscsak az éneklés az alapja, kiindulópontja. Ez a kodályi örökség alfája is.

A jelenlegi kórusodat hogyan jellemeznéd?

Fantasztikus, lelkes, igényes. Öröm rájuk nézni fellépés közben, az inspiráció, motiváció abszolút kétirányúan működik. Nagy megtiszteltetés és felelősség ezek előtt a fiatalok előtt állni!

Tudja segíteni a napi iskolai rutin a kórus munkáját?

Nem panaszkodom. Ahogy korábban említettem, minden lehetséges segítséget megkapunk az iskola részéről a munkához. Elismerésben sincs hiány.

Mi az, ami nélkül nincsen versenyeredmény?

Talán az egészséges önbizalom, hogy képesek vagyunk megoldani, még akkor is, ha nehéz a feladat. Ebben mindenképp nagy a mi felelősségünk, felkészítőké: olyan programot összeállítani, ami kihívás, de nem felettébb terheli a versenyzőt. És persze a tudat, hogy minden lehetségest elkövettünk a siker érdekében. A másik talán a versenytársak elismerése, tisztelete.

Mi az, ami nélkül nincsen eredmény? 

Természetesen az első az elvégzett munka. Ez alapvetés. Aztán csoport esetében a közösségben az egymásba vetett bizalom, egymás elfogadása. Közös célokért csak így lehet tenni. Saint-Exupéry írja "Az ember földje" c. művében: szeretni egymást nem azt jelenti, egymás szemébe, hanem egy irányba nézni.

Ákos, Szombathely szeretett zenei mestere vagy, a diákok kedvelt tanára, a hallgatóság arca felragyog, amikor a színpadon énekelsz, dirigálsz. Ez tény. Elismerés övezi munkádat. Boldog vagy? 

A tények megállapításánál talán meg kéne hallgatni azokat a diákjaimat is, akik frászt kapnak, amikor meglátnak az osztályterem ajtajában! Meg azokat a kollégákat, akiknek nem ennyire pozitív a véleményük velem kapcsolatban. Mégis, ha néhány diákomnak segítségül tudtam lenni erre a gyönyörű pályára kerülésben, kedvet tudtam nekik csinálni, ha a közönséget eléri és megérinti az általam-általunk megszólaltatott zeneművek üzenete, akkor talán van értelme ennek a munkának.

A boldogságom azonban nem ilyen gyökereken alapul. Az emberi elismerés változékony. Az ezen alapuló boldogság illékony lehetne. Hitem és meggyőződésem szerint a Jézus Krisztusba vetett bizalmam állapota, az élő Istennel való kapcsolatom aktuális minősége az, ami boldogságomat meghatározza. Meg az, hogy gyönyörű, stabil családot mondhatok magaménak támogató társsal és öt csodálatos (bár néha zizi) gyerekkel. És igen, zömében boldognak mondhatom magam.

Fotóink illusztrációk, a Don Boscóban készültek a 2015-ös gálahangversenyen

Kapcsolódó írásaink:

Beköltözött az összhang a Brenner Kollégiumba - interjú Paulik Ákossal

2016.08.20. - 19:45 | Joó Ágnes

Meghívást kaptunk a Pannon Ifjúsági Zenekar augusztus 24-én, szerdán 18 órakor kezdődő kötetlenebb hangulatú bemutató főpróba hangversenyére, ami a Brenner János Kollégium Dísztermében lesz. A péntek délutáni vonóspróbán jártunk a kollégiumban, előtte Paulik Ákossal beszélgettünk.

Évadzáró gálahangversenyt adtak a zeneművészetisek a Don Boscóban

2015.06.05. - 12:00 | Büki László 'Harlequin'

A Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola zeneművészeti tagozata ének- és zenekarának évadzáró gálahangversenyére került sor 2015. június 4-én, csütörtökön a szombathelyi Don Bosco Művelődési Házban. Vezényelt Kalló Zsolt és Paulik Ákos.