Hogyan ünneplitek az évfordulót, mire számíthat az, aki sok-sok éven át figyelemmel követte a zenekar munkásságát?

Komondi Ádám(dob): Egy igazán színvonalas metál-ünneppel szeretnénk kedveskedni mindenkinek. Látványos színpadképpel, nagyszerű vendégekkel, pirotechnikával, meglepetésekkel. Egyszóval minden hacacáréval, ami méltó a csapat tíz esztendős múltjához.

Komondi Ákos( ének/basszer) : Igen, ilyen Halor bulira eleddig még nem volt precedens a metal történelemben, szeretnénk mind zeneileg mindpedig egy picit külsőleg is pluszt nyújtani a metalra éhes fanoknak és mindenkinek, aki éppen arra jár.

Mit kell tudni majd a vendégzenekarokról, mi alapján választjátok a bandákat?

Ádám: A szombathelyi Creeping Death-et itthon nem kell sokaknak bemutatni. Egy igazán profi Metallica-tribute bandáról van szó. A másik csapat az olasz Overtures, akik hamisítatlan power metalt nyomnak, szédületes hangszeres tudással, énekhanggal felvértezve.

Áki: Az Overtures-szel egy kiadónál vagyunk és már játszottunk is együtt... valamint még fogunk is a jövőben; a Creeping-hez pedig régi barátság köt minket.

Tíz év hosszú idő egy zenekar életében, turnéztatok már az Ossiannal, zúztatok a Pokolgéppel, melegítettetek a Kalapács előtt és persze számos teltházas önálló bulit is fel tudtok mutatni... Az elmúlt időszakban azonban több gyökeres változás is történt a csapattal, többek között az, hogy egy kis német kiadónál vagytok. Mit jelent ez? Tudnátok említeni pár dolgot ezzel kapcsolatban?

Áki: Fúúú, tényleg sok minden történt, főleg az elmúlt 1-1,5 évben, ami sokat lendített a zenekaron, és a hozzáállásunkon is.

Sikerült egy picike német kiadónál kikötnünk, aki terjeszti a lemezünket szerte Európában, de főleg Németországban. A terjesztés mellett még szervezett nekünk interjúkat, kritikákat Németország legnagyobb metal magazinjaiban (Heavy, Rockhard), valamint számos lehetőséget kaptunk, ami eddig nem adódott az együttes előtt. Sikerült többször is külföldön (Ausztria, Olaszország, Szlovákia) koncerteznünk; idén majdhogynem több koncertünk volt a határainkon kívül, mint itthon, ami hihetetlen élmény, azt gondolom már ezekért megérte küzdeni, csinálni. Mindemellett készülgetnek az új nóták is, ami megint csak változás a zenekar életében, hiszen véleményem szerint merőben más dalaink születnek mostanában, mint előtte. Egységesen úgy vélekedünk, hogy ideje lenne már valami friss lemezzel előhozakodni, rajta vagyunk a témán, mindenképpen tervezzük a közeljövőben. Konkrétumokkal egyelőre még nem szolgálhatunk, de minden bizonnyal megéri majd a hosszabb várakozást.

Felkérést kaptatok egy Running Wild tribute lemezen való szereplésre is, erről pontosan mit is kell tudni? Érdeklődők hogyan férhetnek hozzá a dalhoz?

Áki: Hát igen, erre is a kiadónk hívta fel a figyelmünket! Rettenetesen jó érzés, hogy egy hivatalos Running Wild tribute albumon szerepelhetünk. Lényegében a Running Wild is azon zenekarok közé tartozik, akik miatt hangszert ragadtunk, és akik miatt mi is metal zenét kezdtünk játszani. Számos kritikából köszönt vissza, hogy néhány nótánk enyhén Running Wild-os beütésű, ami utólag visszagondolva valóban nem véletlen, hiszen nagy hatással voltak ránk. Éppen ezért is volt hihetetlen, amikor egy olyan e-mailt kaptam, hogy - szó szerint idézek- „Örülnénk, ha a Halor zenekar szerepelne a ReUnation lemezen!"

Fantasztikus az is, hogy rengeteg, már jól ismert banda közé tudott bekerülni a Halor (és esetleg még hány más, jól ismert zenekart utasítottunk magunk mögé). Az anyag amúgy pont a napokban jelent meg, azt nem tudom, hogy Magyarországra mikor fog eljutni, de tőlünk biztosan beszerezhető lesz a cucc. Bővebb információt a mi weboldalunkon (www.halormetal.hu), vagy a hivatalos Running Wild weboldalon szerezhetnek az érdeklődők (www.running-wild.net)

A közelmúltban friss felállású lett a zenekar, a korábbi alaptag Laczó Gyuszi (gitár) elhagyta a bandát, helyette egy ifjú titán Sárközi Ádám pengeti a hathúrost. Miben nyit ez új dimenziókat a zenekar életében? Hogyan találtatok rá Ádámra?

Ádám: Ádámra egy koncerten figyeltünk fel, az akkori bandájával zúzott éppen. Már akkor éreztük, hogy valami ilyesmi gitárjáték hiányzik a zenekarból. Aztán közben Gyuszi kilépett a bandából, és egyből Ádám jutott az eszünkbe. Felhívtuk, hogy lenne-e kedve kipróbálni magát nálunk, amire ő igent mondott. Megtanult pár nótánkat, eljött egy próbára, zúztunk egyet közösen, és már más jelöltet nem is hallgattunk meg. A feszes, pontos, gyors gitárjátéka nagy lökést adott nekünk, onnantól kezdve úgy szóltunk, ahogy mindig is szerettük volna...

Áki: Nem is beszélve arról, hogy a vokálozásban is odateszi magát, így már tényleg kialakíthatjuk a kettes/hármas vokálokat, amik nagyot dobnak az élő produkción!

Nyilván akkor a dalok is sokkal himnikusabb lesznek...

Áki: Szó se róla így sokkal jobban szólunk élőben, azt gondolom egy ilyen stílusú zenekarnál nem hátrány, ha több hangsúlyt fektetünk a vokálokra.

Ha valaki spontán megkérdezné, hogy mi a legjobb a rockzenélésben, egyáltalán miért is eveztek szemben az árral egy évtizede, mi az, ami először eszetekbe jutna?

Ádám: A zenélés maga. Az a legjobb, hogy felhőtlenül a színpadon öntöd a fémet. Ha ez tetszik másoknak is, az hatalmas érzés. Az összes többi dolog, a sok élmény, sztori, pedig az életünk részévé vált. A legfontosabb a jó társaság. Az ember hiába van körülvéve jó zenészekkel, ha emberileg nincsen meg az összhang. Nálunk első az, hogy milyen emberek vagyunk, a tudás már csak ezután jön, de persze az is nagyon fontos. Így aztán könnyen gyerekek tudunk maradni, mert minden egyes koncert esemény, és olyan, mint egy régi osztálykirándulás.

Áki: Én még azt is szeretném kiemelni, hogy amellett, hogy mindenkinek megvan a saját maga élete (meló, család, robot, suli stb) egy kicsit ki tudunk kapcsolódni és -ha rövid időre is, de - el tudjuk felejteni a gondokat, és ki tudunk ereszteni... feltöltődés a koncert és feltöltődés a próba is! Arról nem is beszélve mennyire felemelő, ha valaki esetleg kinyilvánítja a tetszését is.

Játszottatok nyáron az igencsak nagynevű Kaltenbach Open-Air fesztiválon is a sógoroknál. Dióhéjban tudnátok egy kis élménybeszámolót adni az olvasóknak?

Ádám: Ütős élmény volt, az biztos. Ilyen szintű profizmussal még itthon nem találkoztunk. Olajozottan ment minden, körülbelül nyolcan lesték minden kívánságunkat a színpadi átszerelésnél. Ez egy alapvetően brutális zenéket felvonultató rendezvény, úgyhogy egy kicsit kilógtunk a sorból, de nagyon vették a zenénket, és sok rajongót sikerült szerezni ezáltal Ausztriában is. A koncert után megmártóztunk egy kicsit a színpad mögött futó jeges vizű patakban, majd a szó átvitt értelmében is eláztunk, nem szokatlan módon. Hatalmas élmény volt koccintani a Dark Tranquillity-vel is, régóta ott vannak a kedvenceink között, élőben is hatalmas figurák.(A Dark Tranquillity svéd származású zenekar, az In Flames-szel karöltve a göteborgi dallamos metal egyik úttörője- a szerk.)

Áki: A koncertünk után kimentünk a backstage-ből a színpad elé, megnézni a többi bandát, majd természetesen a jól megérdemelt sörünket fogyasztani. Később megrohantak minket a metal rajongók, olyan jeligékkel, hogy „Ti itt vagytok? Kijöttetek a backstage-ből?" majd nekiálltak fotózni, meg aláírásokat kérni. Mondanunk sem kell kabátszaggató élmény volt. Jóval később jött egy megkeresés e-mailben: az egyik srác látta, hogy egy másiknál aláírt Halor-os dobverő van és meg akarta tőle vásárolni, de ő semmi pénzért nem adta el. Természetesen postáztunk egy dobverőt a srácnak, mert rendesek vagyunk!

A zenélés mellett egyébként mivel foglalkoztok, van egyéb hobbitok?

Ádám: Mindenkinek van civil foglalkozása: Ákos közgazdász, Béla villanyszerelő, nagyobbik Ádám hivatalnok, a kisebbik Ádám még tanuló.

De lassan mindenkinek fő foglalkozása a család lesz: Bélának van két kisfia, Ákosnak egy kislánya, nagyobbik Ádámnak is hamarosan kisfia lesz. A kisebbik Ádám meg még ráér erre...

Áki: a Halor zenekar egy hatalmas nagy család lesz!!!

Van valami extrém vagy különösen vicces turné sztoritok? Kik azok a hazai zenészek, akikkel legjobban kijöttök?

Csaba Béla Gábor (gitáros): Erre a kérdésre talán nekem kellene válaszolnom, mert én vagyok a legártatlanabb srác a bandában. Persze ezek a tulajdonságok a zenekar többi tagjaira nem mondhatók el. Volt már olyan is hogy egy átmulatott vonyarcvashegyi buli után a zenekar egyik tagja (nem mondok neveket) találkozott egy csinos hölggyel, és másnap el is mentek a szombathelyi Berzsenyi Dániel könyvtárba, és ott különböző szépirodalmakat olvastak. Sőt ezek után elmertek menni, megenni egy lúdláb tortát a közeli Kismackó cukrászdába egy koffeinmentes fekete kíséretében. Nem is tudom, meddig bírom ezt a fertőt a zenekarban.

Megértem, kiakasztó lehet.

Béla: Nekem mondod? Na, a viccet félre téve, ilyen nem történt soha, nem is vetemednék ilyesmire! Persze nekem minden koncert egy külön élmény volt: amikor Paksi Endre (az Ossian zenekar frontembere- a szerk.) reggeli tornával ébresztett minket Miskolcon, és másnaposan a Barlangfürdőben riogattuk a nyugdíjas bérlettel rendelkezőket, mikor Kassára levezettem, és 8 perces pihenő után indultunk haza. A kocsinkról kiderült, hogy utánfutóval csak 80km/h-val lehet menni, mert a fölött felforr a víz, így nyár derekán csutkafűtéssel, letekert ablak mellett mindenki derékig kihajolva száguldottunk az autópályán. Hazafelé természetesen elromlott az utánfutó világítása, féklámpája, és elakadásjelzővel jöttünk haza a sötétben. A hab a tortán az volt, hogy a zenekar enyhe alkoholos szájillattal szurkolt, hogy „Béla, nyugi, hazaérünk", miközben az autó motorja olyan hangokat hallatott, mint egy rossz szenes kályha. No és a brémai koncert, ahová repülővel mehettünk, és bérelt hangszereket kaptunk, furikázni egy fekete „E" osztályú Merci állt rendelkezésünkre, amiről először azt gondoltuk, hogy ez az autónak valami tűzvédelmi besorolása. Aztán kiderült, hogy az indexburáját is csak a bontóban tudtuk volna megvásárolni hitelre. Miután nagyon meg voltunk csúszva a repülő indulása miatt, már Hamburgban megkértünk valakit, hogy vigye már vissza az autót a kölcsönzőbe. Szerintünk vissza is vihette, mert azóta nem hallottunk a kocsiról. Persze, gyenge azért a Kaposvár-Pécs bentlakásos koncert sem volt, amikor a buli után hajnali ötig bangeroltunk a vurlicer előtt a Morpheus és Wisdom zenekarok nagy megrökönyödésére. Nem tudták, hogy kisiparban is lehet űzni ezt a sportot. Gyorsan taxiba is szálltunk, és utaztunk 20 métert a kaposvári mozi és a vasutas szállás között. Talán több ezer forintot is fizethetem a taxira, mert másnap egy vasam sem maradt. (Bár lehet, hogy már rég elittam, és nem is én fizettem). További italozásaimat dr. Ádám szponzorálta. A legnagyobb sztárok és a Halor között itt az a különbség, hogy nem mi vertük szét a szállodát, hanem bő fél óra alvás után minket vert partvissal ki a takarító néni a MÁV szállásról, hogy takarodjatok innen büdös kölykök.

Kemény a takarító nénik élete...

Béla: Az bizony! Képzeld el, miközben a takarító néni izgágán hadovált a takarítóeszközeivel, dr. Ádám ébredezni kezdett. Hozzá kell tennem, hogy mi az első emeleti lakosztályban voltunk, a toalett pedig a földszinten, ezért dr. Ádám egy közétkeztetési üvegkancsóba végezte az éjjel kisdolgát, és megindult vele kifelé. Én, amikor azt a Tokaji Furmint színűt megláttam, egyből rá is kérdeztem: „Van borod?" Mondanom sem kell, hogy azóta ez szállóige lett a zenekarban. Nem volt mit tenni, fogmosás nélkül indultunk tovább Pécsre. Útközben megálltunk az Orfűi-tónál, hogy elvégezzük a tisztálkodási teendőket. Itt hozzáteszem: a habtestek fürdőzése és bármelyik koncert eseménye nyomon követhető a zenekar weboldalán. http://www.halormetal.hu/letoltesek/letoltesek.html

Amíg Pécsre nem értünk, kétfajta italt fogyasztottunk a kocsmákban. Az egyiket szomjúság, a másodikat pedig józanság ellen. Tudni kell, hogy mi józanul azért eléggé harapunk egymásra. Miután újra megfelelő a level, mindig megbocsátunk egymásnak. Mi a bandában onnan tudjuk, hogy erős buli lesz az adott helyszínen, ha valakinek előtte nagyon kell barátkozni a mellékhelyiséggel. Mivel Pécsen mind a négyen egymást váltottuk a Művelődési ház vécéjében, lekaszaboltuk az embereket a színpad előtt egy kommersz vodka kíséretében. Erre maradt keret....

Ha már a fürdőzésnél tartunk nem ez volt az első és utolsó Halor pancsi. A Rómeó táborban is buli után a színpadról ugrottunk fejest a medencébe. Két napig csak matán feküdtünk a fűben, és szólt a metál.

A második Rómeó táborban meg majdnem meggyilkoltam a Gyuszi gitárosunkat, aki egy csinos kis hölggyel négylevelűt kerestek az autó mögött a fűben. Én vad tolatásba kezdtem, és miután a tolatólámpa kigyulladt, úgy reppentek fel a kocsi mögül, mint fácánok az őszi vadászatkor a bokorból.

Mik minden idők legjobb lemezei, miket hallgattok mostanában?

Ádám: Rengeteg a kedvenc, az Iron Maident sosem unom meg, mostanában Dark Tranquillity, Nevermore, Killswitch Engage, Andi Deris-féle Helloween, szóval elég vegyes, minden jöhet!

Áki: A „klasszikus" zenekarok mindig megmaradnak kedvencnek (Iron Maiden, Helloween), de emellé mindig jönnek újabbak... Nekem most a Killswitch Engage friss albuma szól mindennap a fülembe, néha vegyítve egy kis In Flames-szel, meg Dark Tranquillity-vel!

Rajongóként mi volt életetek legjobb koncertje?

Ádám: Egyértelműen az Iron Maiden bulik, voltam vagy négyen... De egy-két Gamma Ray, Stratovarius, Slayer buli is nagyon mellbevágó tudott lenni...

Áki: Nekem a legutóbbi Iron Maiden buli tetszett (A Matter of Life and Death turnéja)... Németországban csíptem el őket és az In Flames volt az előzenekar. Akkor láttam az In Flames-et először, és ők is nagy kedvenceim (ahogy már említettem is), szóval nagyon király volt, hogy mindkettejüket egy napon láthattam!

Ákitól kérdezném, hogy sokaknak teljesen evidens, ha látnak egy énekes-gitáros (most: énekes-basszert), ám biztosan nem könnyű együtt abszolválni a kettőt.....Hogy alakult ez ki Nálad, mire kell ilyenkor figyelni, ha két feladatod is van a zenekarban?

Áki: Már több, mint tíz éve basszusgitározok és az énekléssel is már vagy egy évtizede próbálkozom, szóval ennyi idő alatt bajos lenne, ha nagyon kellene koncentrálni bármelyikre is. Nagyképűséget félretéve inkább az énekre kell koncentrálnom, a basszusgitárt sokkal jobban tudom kezelni, az évek során ez szépen kialakul az emberben.

Mit üzentek a Vaskarika.hu olvasóinak?

Gyertek el a tíz éves jubileumi metálőrületre, 2009 december 12-én a Cinema Caféban várunk mindenkit! Lesz meglepi bőven!

A zenekarról itt írtunk:

• Csáphenger a teraszon - a Halor, a Leaf Storm és a Bloodkingdom koncertje
• Üdv a pokolban - Halor-koncert a sárvári AZK-ban