Jackson Pollock kontra Arshile Gorky? – Ismerkedjünk meg Arshile Gorky világával

2019.08.04. - 00:20 | Rozán Eszter - Fotók: wikipedia

Jackson Pollock kontra Arshile Gorky? – Ismerkedjünk meg Arshile Gorky világával

2019. szeptember 22-ig látható a velencei Pesaro Palotában (Ca Pesaro) Arshile Gorky örmény-amerikai absztrakt expresszionista festőművész kiállítása. A 20. századi amerikai festészet kiemelkedő figurájának ez az első olaszországi tárlata. Az érdeklődők a művész 80 emblematikus munkáját tekinthetik meg, melyeket jelentős művészeti intézményektől és magángyűjtőktől vettek kölcsön.

A kiállítás széles körű retrospektív áttekintést nyújt Gorky figyelemre méltó karrierjének állomásait követve, a legkorábbi munkáitól az 1920-as éveken át, amikor Cézanne műveinek kompozíciója olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy egész művészetét áthatotta, egészen addig, míg a modern művészetek és mozgalmak területén tett autodidakta tanulmányai annyira kulminálódtak, hogy egyesülni tudtak Gorky egyedi és erőteljes víziójával.

Az absztrakt expresszionizmusról elsősorban Jackson Pollock neve jut eszünkbe, holott van egy másik nagy képviselője is: Arshile Gorky. Az örmény-amerikai festő 1904-ben született (vagy 1902-ben, netán 1903-ban, ő maga is mindig mást állított élete során) Vostanik Manoug Adoian néven az Ottomán Birodalom keleti határa mellett lévő Khorgomban, és 1948. július 21-én hunyt el Shermanban, Connecticut államban. Mark Rothko, Jackson Pollock és Willem de Kooning mellett a 20. századi amerikai festészet egyik legjobbjaként tartják számon. Az 1915-ben kezdődő Örmény Népirtás túlélőjeként a szenvedés és a veszteség élménye áthatotta az egész művészetét.

„Az absztrakció lehetővé teszi, hogy az ember a lelkével lássa mindazt, amit a fizikai szemével nem képes. Az absztrakció képes arra, hogy a kézzel foghatón túl érzékeljünk, hogy a végest végtelenné tegyük. Ez az elme felszabadítása. Berobbanás az ismeretlen területre." - írta Gorky a saját művészetéről. [1]

Arshile Gorky sokoldalú munkássága óriási jelentőséggel bírt az absztrakt expresszionizmus kialakulásában. Átvette a szürrealista festők biomorf alakjait, de nála ezek a formák szabadabbakká váltak a lírai színek és a személyes tartalom hangsúlyázásával. A színek és a formák különös megközelítésének segítségével közvetíteni tudta a befogadó felé a fájdalmas gyermekkori népirtás tapasztalatait, és a nosztalgikus érzelmeit az elveszített hazája iránt. Munkái azért is jelentősek, mert közvetlenül reflektál az 1940-es évekbeli New York kulturális és történelmi miliőjére, ahol az avantgárd művészek az Egyesült Államokból és Európából is azonos irányt követtek. Megörökíti a háború utáni periódust, amikor az egzisztencialista filozófia kerül az élre. Az egzisztencializmus az állítja, hogy az élet abszurd, ami egyben felszólítást is jelent, hogy az egyén saját maga találja meg az életének értelmét - ami Gorkynak sikerült is, szépséggé varázsolta a személyes tragédiáját.

Gorky apja 1908-ban az Egyesült Államokba emigrált, hogy megússza a katonai behívót, a családját pedig hátrahagyta Van városában. A genocídium kitörésekor Gorky orosz fennhatóság alá tartozó területre menekült az anyjával és három nővérével. A művész anyja 1919-ben éhhalált halt Yerevánban. A 16 éves fiú 1920-ban az apja után utazott az Államokba, össze is költöztek, de sosem kerültek igazán közel egymáshoz. Az új hazában a fiú új identitást keresett magának, ezért felvette az Ashile Gorky nevet, azt állítva magáról, hogy grúz nemes, sőt a híres orosz író, Maxim Gorkij rokona. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Maxim Gorkij Alekszej Makszimovics Peskov néven született, a Gorkij nevet ő is csak későbbi életszakaszában vette fel  A Gorkij oroszul keserűt jelent, utalva az író hányatott gyerekkorára. (Javaslom az olvasónak, hogy hasonlítsa össze Ashile és Maxim fotóját, ha nem is rokonok, azért némi hasonlóság felfedezhető az arcvonásaikban.)

Arshile beiratkozott a New School of Designba Bostonban, ahol hamarosan részidős instruktor lett. Hatással volt rá az impresszionizmus, bár később inkább posztimpresszionista képeket készített. 1927-ben találkozott Ethel Kremer Schwabacher absztrakt expresszionista festővel, akivel életre szóló barátságot kötött. Schwabacher volt az első életrajzírója.


Jackson Pollock a riválisának tekintette Gorkyt, a maga nyers stílusával rendszeresen ostorozta. Egyik éjjel Pollock a Jack the Oysterman's halas étteremben őrjöngött, szidott mindenkit, akit ért a Willem de Kooning (holland-amerikai absztrakt expresszionista festő) első egyéni bemutatója után rendezett partin. Volt ott valaki, akit különösen kipécézett magának, nem bírta megállni, hogy ne piszkálja folyton. Kiszúrta, amint Gorky éppen egy ceruzát hegyezett, közben dúlt-fúlt, hogy Arshile, milyen név ez!, majd közölte a nem éppen kecsegtető véleményét Gorky festményeiről. Gorky alig pislogott, szenvtelenül folytatta a ceruzahegyezést, minden egyes vágásnál közelebb emelte a kését Pollock torkához, miközben azon gondolkodott, mit válaszoljon.

- Bocsásson meg - nézett végre Pollock szemébe -, ön és én másfajta művészek vagyunk.

A New York iskola legendáriumában és az absztrakt expresszionizmus kibontakozásában sorsdöntő volt ez a pillanat, a versengő Pollock annak a Gorkynak szúrt oda, aki egy generációval idősebb volt, bizonytalan bevándorlói háttérrel, a nem asszimilálódott, szürrealista, átkozott, nem Amerikainak a képviseletében. Valaki odaszólt Pollocknak, hogy fogja be és menjen a fenébe, Pollock szitkozódva el is vonult, ám a szituáció megmaradt: az „eredeti" amerikaiak ellentéte az idegenek fertőjével szemben. Egy évvel később a még mindig savanyú ábrázatú Pollock a Life magazin címlapjára került ezzel a felirattal: Jackson Pollock Amerika legnagyobb festőművésze? Gorky addigra már halott volt. Felakasztotta magát egy fészerben. Búcsúlevelében ezt írta: „Viszontlátásra mindenkinek, akit szerettem." Vajon ezzel utat nyitott Pollock előtt?


Gorky halála a saját művészi karrierje szempontjából a lehető legrosszabbkor jött, minden esélye megvolt arra, hogy ő legyen a legnagyobb élő festőművész az Egyesült Államokban. Két évtized után, melyet a különböző stílusok megragadásával töltött, kialakította a maga kísérletező, mindent átfogó eredetiségét. Ha túléli az elkeseredettségét, sokkal magasabbra kerülhetett volna a 20. századi amerikai művészetet megújítók ranglétráján. Pollock és Gorky különböző irányban haladtak. Pollock Wyomingból érkezett keletre az amerikai regionalizmus porfelhőjéből, ízig-vérig amerikainak tartotta magát, míg Gorky örmény emigránsként szelte át az óceánt, hogy újradefiniálja önmagát. Ezt sikerült is megtennie, 1933-ban a Works Progress Administration Federal Art Project (szövetségi művészeti program) első művészeinek egyike lett, csakúgy, mint Alice Neel, Lee Krasner, Jackson Pollock, Diego Rivera és Mark Rothko.

Gorky munkái egyaránt reflektálnak a művész tragikus múltjára, melyet a genocídium során átélt, ugyanakkor kifejezik gyermekkora örmény tájainak szépségeit. Megújította az absztrakt expresszionizmust olyan címekkel, melyek kifejezett tárgyakra és helyekre utalnak, ezzel egyesítve az objektív valóságot a szubjektív érzéseivel a műveiben. Lírai absztrakciójával egy új nyelvet hozott létre. Gorky festményei különleges történelmi jelentőséggel bírnak, mert fontos összekötő kapcsot jelentenek a háború előtti modern stílus és az absztrakt expresszionizmus között.

A festőművész Corinne Michelle West volt Gorky múzsája, és feltehetően a barátnője is, de a házassági ajánlatot visszautasította. Végül Agnes Magrudert vette el, két lányuk született. 1946-ban elkezdődött a szerencsétlenségek sorozata, leégett a stúdiója, benne több képével, vastagbél daganatot diagnosztizáltak nála, Agnes beleszeretett valaki másba. 1948-ban időlegesen megbénult egy autóbalesetben bekövetkezett nyaktörés miatt, ezért nem tudott festeni, a felesége elhagyta, és magával vitte a gyerekeket is. Gorky nem tudta elviselni a csapásokat, felakasztotta magát.

Híres festményei: A művész és az anyja, Staten Island, Repülés: A Formák Evolúciója aerodinamikai korlátok között, Organization, Kert Szocsiban, Agónia.

https://en.wikipedia.org/wiki/Arshile_Gorky

https://www.theguardian.com/artanddesign/2010/feb/06/arshile-gorky-painting-william-feaver

https://www.theartstory.org/artist/gorky-arshile/artworks/#pnt_4

https://capesaro.visitmuve.it/en/mostre-en/mostre-in-corso-en/exhibition-arshile-gorky/2019/01/20267/arshile-gorky-2/


[1] https://www.theartstory.org/artist/gorky-arshile/

Új hozzászólás