A kultúra a hagyaték - Müller Péter Sziámi AndFriends és Hetedik Ég koncert a Végállomásban
Képgaléria megtekintése2019.10.07. - 08:15 | Misel
"Ott álltunk a tömegben, a lassan államosított magánéletünkkel, vágytunk a saját kicsi, kicsiszolt kövünk után. Elgondolkozhattunk, hogy mi a jobb, hogy sodródni kell-e, hiszen egy Bétaville, ahol élünk..." - Immár hagyományosnak mondható szombathelyi klubbuliját tartotta a Végállomásban a Müller Péter Sziámi AndFriends. Vendégük a Hetedig Ég - Eleven Hold Tribute Band volt.
Szombat este hová is megy az ember lánya? Csakis a Végállomás Klubba, sehova máshova. Azon kevés helyek egyike, ahol még élő zenét lehet hallani, és nem is akármilyet! Erre az estére pedig két olyan zenekart hívtak Hentiék, akiknél garantálni lehetett a sikert, aminthogy telt ház is volt.
A Hetedik Ég és a Müller Péter Sziámi AndFriends lépett fel a Szombathelyi Szüret uralta hévégén... Mindketten az alternatív zenei irányzat képviselői, jobb híján ide kell sorolnunk minden olyan előadást, ahol a tartalom meghaladja az egybites gondolkodást, és nem a tömegigény kielégítését szolgálja. Amivel nem azt akarom mondani, hogy baj lenne a buli zenekarokkal, faktorokból és sztárcsinálókból kiesett, egynótás énekesekkel, csak éppen jóval kevesebb az igényes zenét játszó banda. De lehet ám, hogy ez sem igaz, egyszerűen kevesebb teret kapnak a médiában, nem ők szólnak a rádiók adásaiban, és ha nem lennének ilyen helyek, mint a Végállomás, az A38 hajó, vagy pl. az AlteRába Fesztivál, ennyiszer sem hallhatnánk őket.
Az estét a Hetedig Ég zenekar indította. Ők egy tribute zenekar, a régi Eleven Hold első három albumának számait adják elő. A Hetedig Ég 2014 nyarától állt össze lelkes vasvári fiatalokból, akiknek sikerült megnyerniük az Eleven Holdból kivált, és már évek óta önálló költői estjeivel fellépő Zselenszky/Nap Tamást énekesnek. A kitűnő zenésztársak: Horváth Ottó, Kiss Thor Gábor, Kondics Tünde, Palik József, Poócza András. A dalok szövegírója és előadója Nap, aki leginkább költő. Önálló verseskötete is jelent meg, Szívrák címmel. A most előadott dalokat huszonévesen írta, a legfinomabb líra, tele bánattal, szerelemmel, némi kis dekadenciával, vagy éppen haraggal, áthatva a fiatalság felfokozott érzésvilágával. Nem egyszerűen időtállók a versei, hanem valamiképp idő felettiek. Megénekelve őket új hangsúlyt kapnak a szerző szenzitív előadásában. Ha kritikai észrevétel akarnék tenni a hangosításra, annyit megjegyeznék, hogy a zene jól szólt ugyan, de valamiért az énekes nem. Azok, akik tudták a szövegeket, persze, énekelték, de a többiek számára elveszett, amit nagyon sajnáltam. Annak, aki ott volt, és annak, aki ezután szereti meg őket (mert így lesz, ha meghallgatja!), azt javasolnám, hogy olvasgassa külön is a dalszövegeket! Az előadott dalok közül néhány: Fekete fehér, Majdnem, Még egyszer utoljára, Emberek botokkal, Mutass fel engem, Sehol, az egyik kedvencem a Fél százalék, vagy a záró dal, a másik kedvenc: Az a néhány tegnapi perc. Nagyon meghitt hangulatú előadás volt, Tamás kedves közvetlensége, személyes varázsa nem maradt hatás nélkül. Reméljük, hogy gyakrabban hallhatjuk őket! Jól el tudnám képzelni egy kisebb helyen, akusztikus formában előadva.
Ha lírával és érzelmekkel kezdtük az estét, akkor, ebben az „igen, igen kemény világ"-ban hamar visszakerültünk a valóságba Müller Péterék által, hogy elgondolkozzunk, „hogy lehet így élni?"A Müller Péter Sziámi AndFriends visszatérő vendége a Végállónak, és mindig nagyon sikeres koncerteket adnak. A tegnapi estén az őket kísérő, mindig jelen lévő törzsközönségen kívül is sokan eljöttek, és nyugodtan állíthatom, hogy a zsúfolásig megtöltött teremben még soha nem tapasztaltam ilyen lelkesedést. Együtt énekeltük, hogy, bár nem tudjuk, mért jó, de „szeretni még" kell, készültünk a visszavágóra, vagy éppen a kultúra téziseit vettük sorra, hogy leszögezzük: a kultúra a hagyaték. Ott álltunk a tömegben, a lassan államosított magánéletünkkel, vágytunk a saját kicsi, kicsiszolt kövünk után. Elgondolkozhattunk, hogy mi a jobb, hogy sodródni kell-e, hiszen egy Bétaville, ahol élünk, ugráltunk, és tele torokból kiabáltuk, hogy „Vigyetek
el innen, vigyetek el". Az sem baj, ha valami „Nem jön be", mert „százból ha egyszer jó, az már nagyon jó", és egyébként pedig, „Mi már leszoktunk róla, nem élünk semmivel". Ezen az igen forró hangulatú, és időnként interaktív esten csak nagyon nehezen köszöntünk el a zenekartól, természetesen a régi, Európa Kiadó nótával: a Bon bon si bon-nal.
Éjfél is lehetett már, mire lassan, társaságokba verődve oszladozni kezdett a tömeg. Odakinn esni kezdett az eső, és a bentről hozott lelkes hangulatban, nevetve futottunk a járdán. Csodás este volt!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás