Hattyúdal – Kaukázus és Vad Fruttik a moziban
Képgaléria megtekintése2009.12.28. - 19:30 | Vidaotone - Fotók: Csizmazia Ákos
“... vasárnap, csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi...” - csak hogy frappánsak legyünk már az elején. A fenti Vad Fruttik idézet most nem állt meg semmiképp, hisz a kitűnő zenekar vasárnap késő este nem hagyta, hogy tespedjenek a szombathelyi zeneszeretők, ugyanis a Kaukázussal és a Nils zenekarral karöltve wattosították a moziaula légterét.
Évzárás ide, Kaukázus búcsú oda, kicsit féltünk a szokatlan időpont miatt, igaz csak a látogatottsági mutatók miatt fáztunk kissé. Mint kiderült, nem volt rá okunk, sőt melegünk is akadt. Kicsit lassabban érkezett, és kicsit kevesebb is lett a nézősereg, mint előtte nap a reggae istentiszteleten, de jó négyszázan azért összejöttünk. Sajnos nemcsak a numerikus mutatókban, hanem hangulatban is alulmaradt az esemény a szombatival szemben, az okok kézenfekvőek, illetve nagyrészt elkerülhetőek lettek volna, legalábbis nagy részük. Egyszer ugye maga a vasárnap, ami a két ünnep között is csak a szombat után jön, és szombaton mulat a magyar, de persze a földlakók nagytöbbsége is ugyanígy. Ergo, másnaposan és fáradtan nem könnyű felvenni a ritmust, pláne ha nem egy fesztivál sátrából kell belevesznünk az újabb és újabb mulatságokba.
Másrészt a buli vonalvezetése sem jött ki okosba, hisz az alig ismert Nils együttes enyhén befordulós zenéje, és gigászi hangereje inkább riasztotta a nézőket a színpadtól, mintsem hogy csalogatta volna őket. A zenekar amúgy egész ügyes zenészekből áll, hallhattunk ígéretes dalokat tőlük, a hallottak alapján azonban nem tudunk reális értékelést adni róluk. Nem szóltak szépen, viszont nagyon hangosan, és ez a tendencia sajnos szinte az egész estét végigkísérte. Amit még hozzátennénk a produkciójukhoz, az mindösszesen annyi, hogy javasoljuk énekesüknek azt, hogy mint nyitóbanda fogadják el a szinte még színjózan közönségtől azt, hogy ha már megvette a belépőt, és meg is hallgatja a produktumot, hadd álljon oda ahova úri kedve tartja. Ismeretlen zenére, buli elején, Szombathelyen nem életszerű a ház oldalának kirugdalására számítani ugyanis.
Mire a mindösszesen pár év alatt a csúcsra jutó Kaukázus színpadra lépett, teltházassá vált a helyzet. Az Mr2 Petőfi által felfuttatott zenekar azok közé tartozik, akik nekünk szinte az első hallásra is a semmitmondó kategóriába tartoztak. Ez azért érdekes csak, mert az énekesen kívül ugyanezen zenészekkel felálló Magashegyi Undergroundot kimondottan szeretjük. Az évek során több alkalommal is adtunk esélyt Kardos-Horváth Jánosnak arra, hogy véleményünket megváltoztathassa. Nem sikerült neki, ellenben minden alkalommal kísérték olyan megnyilvánulások megjelenését illetve ténykedését, amik még jobban alátámasztották idegenkedő benyomásainkat. Azt mondják nehéz a zsenikkel, ha valaki pedig elhiszi azt, hogy ő a született félistenek közül való, már el is veszett a fejsze nyele. A rendszerváltó magyar underground eszmei és zenei hagyatéka olyannyira erős, hogy abból meríteni, vagy azt továbbvinni, csak kivételes embereknek ajánlott, ebben az esetben nem beszélhetünk erről. Rossz fogalommal élve, "szakmai" berkekben legendák keringenek arról, hogy miért is oszlik fel a zenekar. A találgatásoknak, és tényekkel igazolt dolgoknak sem adunk ehelyütt nyilvánosságot, elég lehet mindösszesen annyi, hogy az énekes úr, már vagy egy éve külön utazik a zenekar koncertjeire. Sokan tudják, hogy ez azért kishazánkban sőt, kisvárosunkban is élő példákkal alátámasztható jelenség. Amit pedig láttunk és hallottunk a bő másfél óra alatt, az ennek a rövid pályafutásnak, és a fentiekben leírtaknak teljesen hű lenyomata volt. Az est egyetlen olyan fellépője voltak, akik konkrétan szóltak, a közönség is felnőtt a hangerőhöz, nem volt semmiféle zavar a folyamatban. A publikum fiatalabb része teljesen magának érzi a zenekart, és ennek hangot is adtak folyamatosan. Ment a tánc, ahogy kell. Kardos doktor azonban rutinosabb szemmel és füllel kivehetően egy flegma haknival érkezett.
Azt mondják, halottról vagy jót, vagy semmit. Nos, mivel a temetés a jövő hét folyamán fog bekövetkezni, ez a halott még nem is annyira halott, úgyhogy pár dologra oda kell, hogy hassunk. Ha valaki már jelentős mennyiségű nagykoncerten vett részt, és állt már nem kevés színpadon, tudnia illene, hogy jobb esetben az, amit ő hall, az nem ugyanaz, mint amit a közönség. Mint említettük megfelelően szóltak és ezért is volt érthetetlen a koncert végén, hogy beszólt valami olyasmit, hogy az akusztikával csináljatok valamit, mert iszonyúan szól. Nos, az akusztika nem szól, hanem egy adottság, amit lehet jól kihasználni, illetve semmibe venni. A mozi ebből a szempontból nem túl szerencsés helyszín ez igaz, de mint már sokszor kiderült - előtte egy nappal is -, kitűnően tud szólni hozzáértő kezekben. Azonban az hogy az énekes nem hallja magát rendesen, az szinte csakis az ő hibája, hisz a saját monitorládáját csak ő hallja, és állíttathatja be kizárólag. A zenei alapokkal semmi bajunk sem lehetett, és nem is volt, a srácok nagyon jól zenéltek, csak csupán a fúzió nem volt jelen a színpad aurájában. Summázva, sokkal jobban örültünk volna, ha ezen az estén is Bocskor Bíborka állt volna az élükre. A zenekarnak gratulálunk, miszter Kaukázusnak béke poraira, könnyeket pedig nem ejtünk.
Eredetileg ez az este a Vad Fruttiké lett volna, a halálos ágyán fekvő Kaukázus csak jóval később került a képbe. Mindannyian jobban jártunk volna, ha marad az eredeti felállás, több szempontból is. Pont a billentyű pattogtatás kezdetekor esett be online Likó Marci énekes, egyből ébredés után, hogy véleményezze számunkra az est dolgait. Mivel hosszú évek óta munka és személyes jó kapcsolat - ez volt jóval előbb - működik közöttünk, mondhatni tartjuk a folyamatos kontaktot. Marci elmesélte, hogy szombaton Miskolcon játszottak egy kicsinyke klubban, ahol 14 sáv, zéró kompresszor, EQ, gate és effekt, illetve alapvetően egy lesajnálandó kis cucc állt a rendelkezésre. Mégis sokszorta jobban szóltak, és ezáltal a koncert hangulata is nagyságrendekkel volt nagyobb, mint ami a Cinemában kialakult. Ez pedig szerinte azon múlott, hogy az emberanyag, aki odaállt az alapcucc mellé, lelkes volt és figyelmes. Mindenben osztjuk a véleményét.
Félreértés ne essék, semmi személyes bajunk nincs a vasárnapi technikával, sem az üzemeltetőivel, sőt. Mindazonáltal megengedhetetlen az, hogy több száz ember szórakozása és egy, vagy több jónevű előadó renoméja múlik azon, ahogy a magyar technikusok a munkájuk mellé állnak. Mint minden az országban ez a meló sincs rendesen megcsinálva szinte sosem, legyen szó a Sziget nagyszínpadtól kezdve a legkisebb klubokig. Szemtanúi voltunk Ausztriában olyan esetnek, amikor a technikai főnök, a tízfős road-csapatból hármat, azonnali hatállyal hazaküldött, olyan vétségért, amit nálunk nem is vesznek figyelembe. Tudomásul kellene már végre venni, ha valaki valamiért fizet - hogy csak a leggusztustalanabb oldaláról közelítsünk -, akkor elvárja azt, hogy a pénzéért megkapja, ami jár neki. Ha pedig nem lenne világos, hogy mi jár egy koncerten, akkor most leírjuk, a megfelelő összegért megfelelő minőség, tehát a zenekar játssza el a műsorát, ami a plakáton meg van hirdetve, a kiszolgáló tevékenykedők pedig mindenben segítsék azt elő, hogy mindez a lehető legjobb minőségben megtörténhessen. Már többször leírtuk, de úgy látszik sosem elég: nincs olyan egy koncert alatt, hogy már jól szól, és hátradőlök, vagyis biztos van, csak ritka, mint a fehér holló. Egy lassú szám ugyanazon beállításnál teljesen máshogy szólal meg, mint egy veretős gitárerős riffelős, a fényekkel alátámasztani kell a történéseket, mélyládát semmilyen indokkal nem rakunk talajszint fölé. Ezen zenekarok, komoly munkával érték el azt, hogy ennyi ember kíváncsi rájuk, senkinek nincs jogában elrontani azt, amit ők felépítettek. Vannak mentségei vélhetően a másik oldalnak is - amit mi személy szerint tudunk, az egyik vélhetően, hogy mifelénk egymás alá mennek árban a cégek, és vélhetően az van fejben, hogy ennyi pénzért nem fogok megszakadni, és nem vállalok semmi olyat, ami a technikát veszélyeztetné. A huszonkettes csapdája ez így, és ahogy kinéz soha nem fogunk kimászni belőle. Mindezt azért kellett leírnunk, mert az átszerelés után, Marci monitora folyamatosan vagy gerjedt, vagy nem szólt, ez pedig nagyban befolyásolta a zenekar színpadi hangzását, ez pedig továbbvetült a kinti nagycuccra.
A Tánccal kezdtek, és sorjáztak a már jól ismert Frutti-darabkák. A közben szépen apadó, de még így is szépszámú közönség pedig igyekezett jól érezni magát, és a Sárga Zsiguli vagy a Nekem Senkim Sincsen alatt borzongató őrület lett úrrá a termen, de ez sem tudta megmenteni a koncertet attól a minősítéstől, ami 2001 óta példa nélküli volt eddig - legalábbis személyes tapasztalataink alapján -, nem szóltak jól. Marci mai elmondásából kiderül, hogy többször azon gondolkodott, mit csinálhatott rosszul annyira, amiért nem a megszokott módon vette a lapot a közönség, pláne mivel szinte hazai pályán zenéltek. Nem varrjuk senki nyakába sem a dolgot mondjuk azt, hogy a körülmények szerencsétlen alakulása folytán alakult ki a helyzet, és reméljük azt, hogy legközelebb nem kell ilyesmivel foglalkoznunk. Hallhattunk két új szerzeményt is tőlük, az egyik Limonádé címmel fut a másik pedig a Te is lehetnél, ami a youtube-ra egy ZP-s koncert apropóján fel is került.
Nézőszámban nem lehetnek hiányosságaink az elmúlt két nap történéseit tekintve, ezért a mérleg nyelve mindenképp a pozitív irányba mutat. Volt egy nagyon jó estünk, egy elmegy kategória, és a folytatás reméljük ismét a felszállóági reményeinket fogja alátámasztani. A moziaula hétfő estére benémul, helyette a SIC színpadáról fognak szállni a dalok az Irie Maffia az Anima Sound System és Palotai Zsolt tolmácsolásában. Kedden az Ocho Macho tölt vélhetően teltházig a Cinemában, és már szinte nincs más dolgunk, mint várni a szilvesztert. Marci, azért az a Máté Péter, az egész jó volt!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Egyébként ha már össze akarom hasonlítani az elmúlt napokban a mozi aulájában megdörrenő holmik hangzását, azt kell mondjam, hogy az utóbbi cuccon legalább hallani lehetett a hangszereket. A LB24 és JW koncerten - sajnos - ízelítőt kaphattunk a két zenekar dobosának lábmunkájából és a basszusgitárosok bőgetéséből, ugyanis a lábdobon és a basszuson kívül semmit nem lehetett megfelelően hallani. De dübörgött rendesen... Ízlések és pofonok. Én szívesebben meghallgattam volna a többi muzsikus játékát is, nem véletlenül voltak a színpadon.
Mindenesetre a fent említett nem kicsi minőségi különbséget véleményem szerint továbbra sem a más technikának köszönhettük - hiszen mindkét esetben magas színvonalú holmiról beszélünk -, hanem a zenekarok hozzáértő vagy nem hozzáértő saját belső emberének, illetve a közeljövőben nem megváltoztatható terem-akusztikának.
Nem azért írtam hogy bárkivel kötözködjek, csak zavart az a dolog, hogy helyi ellentétek miatt folyton hamis képet mutat a média tükre tisztességes emberekről. Ezt nem tudom és nem is akatom megváltoztatni, de most nyugodt a kis lelkem...
Hozzászóló
A képeket elnézve sokkal jobb fények voltak mint a LB koncerten. Bár ez lehet hogy csak a fényképészen múlott.
Ha pedig már ennyire beleakartok menni, akkor azt kell mondjam, hogy ez a "hobbi" aktív Mackie cucc, nem erre való konkrétan, színházakban táncházakban simán megállná a helyét, de ettől függetlenül respektálom, hogy igyekeznek a gazdái versenyben tartani.
Az ominózus estén, ha valaki ért hozzá kicsit is, tudta azt, hol volt a hiba. A monitorok nem éltek meg az óriási hangerő mellett, ezért csúcson voltak járatva és ez együtt jár a gerjedésveszéllyel, ehhez nem kell iskola.
Az pedig, hogy az Lb24 :D, hogy szólt vagy hogy sem stílusbeli kérdés. A reggae alapvetése, hogy follyon alánk és ringasson a basszus, ez megtörtént, és ahol én áltam ott minden tökéletesen szólt.
Köszönet a hozzászólásokért!
Bevallom nem szoktam hozzászólni az engem érintő kritikákhoz, sőt ha hasznos, akkor kifejezetten örülök is neki. Jelen esetben viszont nem tudom szó nélkül hagyni az általad leírtakat. Talán kezdeném a végén a hozzászólásoddal. Arról nem írnék, hogy más hangrendszerek hogy szólnak ezen a helyen, mivel ezt a zenekar és a közönség dolga megítélni. Talán annyit mégis, hogy vannak könnyebben hangosítható zenekarok és nehezebben, ebből adódóan nem fog minden produkció egyformán szólni. Egy dologban egyet értünk. Ezen az estén a hangerő az idő múlásával egyenesen arányosan nőtt, amire többször fel is hívtam az illetékesek figyelmét, sajnos kevés sikerrel. Azt nem tudom honnan veszed, hogy a szóban forgó Mackie hangrendszer nem képes egy 500 vagy akár 2000 fős koncertet kiszolgálni, de talán gyakrabban és kevésbé elfogult füllel kellene az általam hangosított rendezvényekre járni. Utána kellene járnod, hogy a Mackie, illetve jelen esetben az EAW és többek között George Krampera milyen célra tervezte ezt a rendszert. Az biztos, hogy egy ilyen jellegű rendszert, nagyobb hangnyomás igényű rendezvények lebonyolítására is terveznek, ami pedig nem feltétlenül egy táncház. Mielőtt komolyabban kezdtem volna foglalkozni a technika fejlesztésével, körüljártam a témát és rengeteg felszerelést meghallgattam. Megtehettem volna, hogy ekkora vagy inkább kisebb költségen egy 80-as 90-es években tervezett hangrendszert vásárolok, így kielégítem „társadalmunk” sznobériáját, ami a hangrendszer feltételezett gyártóját illeti. Hogy miért ezt választottam? Egyszerűen azért, mert jobban tetszett. Ezt több általam lebonyolított koncert, rendezvény és zenekar bizonyított is. A versenyben maradással nem tudom az én esetemben mire célzol, mivel én nem ebből élek és ebből adódik a felszerelés „hobbi” szintű, de mindenképpen a tőlünk telhető legmagasabb szintű működtetése, részemről és társaim részéről is. Ezzel előbbre is mennék és nézzük a cikkedben leírtakat. Azt teljes mértékig elutasítom, hogy én, vagy akár a kollégák nem a maximális hozzáállással állnak egy rendezvény mellé. Ahhoz hogy „mélyládát semmilyen indokkal nem rakunk a talajszint fölé” ? Ha már leírtad nem szólnék hozzá, illetve mégis: AKUSZTIKA! Egyébként amit nem láttál, a színpad alatt is voltak mélyládák. Az ár-minőség arány nálam nem lehet kérdés, mivel nálam alap, hogy amit bevállalok azt elvégzem a lehető legmagasabb színvonalon és nem spórolok sem monitoron, sem hangon sem pedig a világításon. A monitorozással talán többet kellett volna foglalkozni, de már nem akarta a zenekar (érthető módon) az időt húzni. Egyébként nem tudom, hogy neked feltűnt-e, hogy a teljes monitorrendszer át lett szerelve az átállásnál, mivel a Kaukázus zenekar másképpen használta.
Végezetül annyit, hogy többször átolvasva a cikkedet sem tudom úgy értelmezni az általad leírtakat, hogy nem az általam működtetett technika minősítéséről lenne szó. Nagyon is úgy érzem nem véletlen, hogy éppen most írtál egy ilyen jellegű cikket, és nem valamely másik technika által bonyolított rendezvényen. Ha igazán arról akartál volna írni, amit mondasz a hozzászólásodban, talán szenteltél volna annak egy külön írást, ami mindenképpen tisztességesebb lett volna részedről. A média hatalmáról, az objektív újságírásról és az író felelősségéről nem az én feladatom, hogy felvilágosítsalak. Ha valamiről nem akarok írni, akkor nem írok, illetve ha igen, akkor egyértelműen, hogy mindenki azt olvassa ki belőle, amit mondani akartál!
Tisztelettel:
Gyurácz Gyula
Sajnálom ha így látod. Írtam egy hosszabb lélegzetvételűt, de elkallódott a matrixban. Szívesen elmondom amit gondolok privátban, akár személyesen is élőben, ha kíváncsi vagy rá. Ide jelezz légyszíves: vidaotone@gmail.com
üdv!
„…országos tendenciáról beszélek, ami nem fog sajnos megváltozni ugyanúgy, mint semmi más sem idehaza.”
Ha az országos tendenciáról van szó akkor miért kellett belefűzni a cikkbe? Nem értek sokat az újságíráshoz, de a koncertkritika (vagy egy zenés est történései) talán nem a hangosítók országos „le***om tablettájáról” kéne, hogy szóljon. Tény hogy sajnos Mo-n sok helyen még mindig ez a tendencia mutatkozik. Előfordul, hogy részegek, az XLR rossz végét adják oda meg ilyen apróságok. Mindegy. Nem részletezem.
Dolgoztam már igen sok hangosító csapattal Magyarországon. Sőt; Szombathely környék majdnem összes hangosító brigádjához is volt szerencsém és sosem volt okom panaszra. Mindig meg voltam elégedve a kiszolgálással!
Előző 2 hozzászólásból kiderült számomra hogy kié volt a PA. Így meg végképp nem értem, hogy miért pont itt volt az erre szükség.
„mélyládát semmilyen indokkal nem rakunk talajszint fölé”
Miért nem? Így legalább hallani lehet a mélyláda hangját is a rezgő talajon kívül. Ahol azt szeretnék elérni, hogy kevesebb mély jusson ki a házból evvel már jócskán segítettek a dolgon. Másik: Miért is lógott egy pár Meyer szub a sziget nagyszínpadon?
Amiért ezt a mondatot is kiragadtam: Ez is tán azt mutatja hogy a csapat próbál változtatni javítani.
„A néző/hallgató szempontjából lényegtelen, hogy kinek a hibájából történik a malőr”
Ez így van! Csakhogy Szombathely „kisváros” ahol nem azt fogják mondani az emberek, hogy ***ul szólt, mert nem ért hozzá a zenekar embere, hanem látják, hogy ott van a rendezvényen ill. színpadon tekereg az ismerős környékbeli arc. Mindegy hogy JANÓ, GOMBÁS, YAMI, POÓR MARCI. Őket is látja a közönség. Most ha ezek után egy cikkben azt fejtegeti egy újságíró, hogy hmm másik nap (másik technikán) jobban szólt; Hát ez nekem is ***ul esne. Ráadásul nem tehetek róla mert nem én állok a pult mögött, hanem csak szolgáltatok.
„Mackie cucc, nem erre való”
He?? Mivan? Oké! Nekem sem a kedvencem a Mackie, de mi az, h nem arra való? Ennyi erővel beszélgethetünk arról is, hogy a Meyer meg nem Reggae-re való, mert nincs agresszív magasa és arra jobb az LA. (…mégsem szólna érte mondjuk az LB24…nemde) Szóval tessék? Ezt megint rosszmájúságnak érzem. Kevertem már az említett motyón és a Cinemát is túléltem. Nem a legjobb a hely, de lehet szépet alkotni!
„a hangerő az idő múlásával egyenesen arányosan nőtt”
..Cinemának nem tesz jót a hangerő… ezt már tapasztaltuk többen. Főleg ahol a keverőállás van ott „hangfalat már” nem is hall az ember csak teret. Valószínűleg ezért is tolták neki a zenekarok emberei. Előfordul.
Egy tapasztalat a helyről (szerintem ezt már sokan tudjuk): Ha hangos akkor sok a visszaverődés. Ha sok a visszaverődés már többet kell (természetesen) beletolni a zenészek képébe, hogy hallja magát. Mi történik? Gerjedés. RGO ha megtalálja a zenekar embere a megfelelő hangerőt tán nem is lenne itt szóban forgó téma.
Amiért úgy gondoltam, hogy írok: kicsi ez az ország, és kicsi a szakma. Egy páran szerencsére megtanultuk, hogy nem oltjuk a másikat viszont sajnos ez még mindig sokszor előfordul mindegy hogy milyen burkolt is az. Ez is olyan magyar dolog „..ami nem fog sajnos megváltozni..”.
Kérdésem miért? Mert dögöljön meg a szomszéd tehene is.
U.i. : Nem akartam evvel senkit megsérteni. Nem akartam mártírkodni, sem okoskodni. Csak igazságtalannak éreztem egy két hozzászólást!
Visszatérve a cikkhez, ez a buli hangos volt kifele, és a mozi ezt nem bírja el, nem kevésszer álltam már ott színpadon, és rendes monitor nélkül ott teljes az elveszés. Ha pedig a zenekar káoszt hall, az is fog lejönni a nagyérdeműnek. Nem akarok itt belemenni nyílvános okostojásoskodásba, nem akartam senkit bántani, én a közönség közül figyeltem, és nekem is sokan véleményezték, amit hallottak. Mindazonáltal, fenntartom, hogy ha valami nem tetszik, akkor azt mindig is meg fogom jegyezni ezentúl is, mint ahogy megtettem eddig is. A közönség nem szól, mert nem is tiudja, hogy mi történik, ha gikszer van a zenekarra verik a balhét, és persze sok esetben igazuk is van.
A másik, hogy én sosem tervezem el mit fogok írni, és pont mikor nekiültem akkor írt rám az egyik érintett fél, akire nem jellemző az ilyesmi, és a véleménye számomra mérvadó minden esetben, és ezzel befolyásolta a hangnememet valamelyest.
Az pedig, hogy megbántam, hogy elmentem erre az estére nekem elég önigazolást ad, inkább ne halljak valamit, mint hogy rossz élménnyel térjek haza. Persze volt ilyen már sok, és borítékolható, hogy lesz is még. Bízom benn azonban, hogy az én állíítólaggos részrehajlásom, és bántó szavaim által, minden szakember kicsit még többet tesz hozzá annál a zenei élményparkhoz mint eddig, és akkor már megérte, hogy páran a pokolba kívánnak most. Tisztelettel és üdvözlettel: V G.