A tajga remetéje - Egész életét a civilizációtól távol töltötte egy orosz nő

2019.10.22. - 13:15 | M1 / hirado.hu

A tajga remetéje - Egész életét a civilizációtól távol töltötte egy orosz nő

Egész életét remeteként élte le egy asszony a szibériai tajgán - A tajga remetéje. Így nevezik azt a hetvenes évei derekán járó orosz asszonyt, aki az egész életét a civilizációtól távol töltötte. Sztálin terrorja elől elől menekült a család a vadonba.

Orosz geológusok még 1978-ban ásványok után kutattak Szibériában, amikor különös jelenséget vettek észre a vadon kellős közepén. A helikopterrel épp leszállóhelyet kerestek, amikor megpillantottak egy veteményest, és egy ahhoz tartozó kis házat. A kunyhó a Likov család otthona volt - hangzott el az M1 Világ című műsorban.

Az orosz kutatók úgy érezték, mintha egy időgéppel visszarepültek volna száz évet a múltba. Likovék fakéregből készült bocskort hordtak, kezdetleges fából faragott szerszámaik voltak, kovakővel gyújtottak tüzet is. A huszadik század második felének meghatározó eseményeiről, például

a második világháborúról soha nem is hallottak.

Kiderült, hogy a család 42 éve él az emberektől távol a tajgán. Az orosz ortodox egyház fundamentalista, úgynevezett „óhitű" irányzatához tartoztak, és a sztálini időkben üldözték őket. A családfő emiatt 1936-ban feleségével és két gyermekével a szibériai vadonba menekült. A két kisebb gyermek, Agafja és az egyik testvére már a tajgán született.

Likovék senkivel sem tartották a kapcsolatot, teljesen önellátóak voltak: halásztak, vadásztak, bogyókat, magvakat gyűjtöttek és zöldséget termesztettek. Agafja Likova elmondta, főképp burgonyát ettek, volt, hogy 150 vödörrel is sikerült szedniük a zöldségből. De voltak azonban olyan évek is, mikor tönkrement a termés, és ilyenkor éhezett a család. 1961-ben Agafja édesanyja éhen halt, mert nem evett, hogy a gyermekeinek maradjon ennivaló.


Az emberi közösséggel való kapcsolatfelvételért

nagy árat fizetett a család.

Mivel évtizedek óta elszigetelten éltek, a szervezetük nem volt elég ellenálló a fertőzőbetegségekkel szemben, és nem sokkal azután, hogy a geológusok rájuk találtak, Agafja testvérei tüdőgyulladásban meghaltak. Karp, a családfő 1988-ban vesztette életét. Agafja ezután kilenc évig egyedül élt, majd Jerofej Szedov, az egyik geológus kiköltözött mellé az erdőbe.

Az asszony élete azonban ettől nem lett könnyebb, Jerofej ugyanis fagyásbetegség miatt elvesztette az egyik lábát, így Agafja róla is gondoskodhatott. Jerofej 4 éve meghalt. Az irigylésre méltó életkedvvel és erővel megáldott asszony azóta megint egyedül él. Vizet hord, fát vág, kenyeret süt,

gondoskodik magáról és az állatairól.

Agafja, saját bevallása szerint már nem bírja olyan jól a munkát, mint fiatalon, ám, hiába hívják, nem költözik be a városba, a tajgát és a kunyhót nem hajlandó elhagyni.

Új hozzászólás