Éliás - Mendelssohn oratorikus műve a Bartók Teremben (videóval)
Képgaléria megtekintése2019.10.27. - 13:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Október 26-án Mendelssohn drámai jellegű oratóriumát, az Éliást hallhatta a zenei különlegességekre fogékony közönség a Savaria Szimfonikus Zenekar, a varasdi székesegyház "Chorus Angelicus" énekkara és a VIA Varaždin kórus előadásában, szólistákkal kiegészülve. Vezényelt Anđelko Igrec.
Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) oratóriumát 1846-ban mutatták be a Birminghami Fesztiválon. A kifejezetten drámai jellegű oratórium az ószövetségi próféta alakját és küzdelmes sorsát példázatszerűen mutatja be. Számos formai jegyében a nagy barokk oratóriumok hatásáról tanúskodik, zenéje azonban a romantika első nagy hullámának méltó képviselője.
A műnek sok újszerű vonása is akad, mint például a nyitányt megelőző bariton-recitativo. Az Éliás napjainkban játszott formájának bemutatójára 1847. április 16-án került sor.
Az oratórium két nagy részből áll. Az első négy fontos esemény köré szerveződik: a próféta megjövendöli az országos szárazságot, meggyógyítja egy özvegyasszony haldokló fiát, megöleti Baal papjait, végül könyörgésével megnyitja az ég csatornáit. A második Éliás megvádolásának, menekülésének és mennybemenetelének története.
A szorosan a próféta személye köré rendezett cselekmény a megzenésítést is meghatározta: a művet az első ütemektől kezdve Éliás basszus szólama uralja /Matija Meić/, mellette csupán a (händeli mintára a tömeget, népet megszemélyesítő) kórus - a varasdi székesegyház "Chorus Angelicus" énekkara és a VIA Varaždin kórus - jut jelentősebb feladathoz, hiszen a történet egyik főszereplője maga a nép.
Az Éliás romantikus mű, szélsőséges, szenvedélyes a zene, hiszen folyamatosan a túlélés a tét. Ahhoz képest, hogy van-e eső vagy nincs (azaz lesz-e termés, vagy éhen fognak veszni), igazán másodlagos a nép számára, hogy kit imádnak - ha kell, akár több isten előtt is hódolnak. Minden kiszolgáltatott helyzetükből következik, ezért hajlamosak engedelmeskedni az uralkodó és a próféták utasításainak is.
A kórus nemcsak a népet képviseli, de betölti a narrátor szerepét is, a párbeszédekben meg nem jelenített részeket meséli el nekünk, és emellett még bölcselkedő korálokat is énekel. A szövegek többsége a Bibliából átemelt idézet, nem is mindig van szoros kapcsolat az egymás után felhangzó részek között.
Az Éliás nem opera, hanem oratórium, nincs egyetlen következetesen végigvezetett cselekményszál, a töredékesség benyomását kelti, bár végig Éliás próféta életének főbb eseményei és annak tanulságai jelennek meg benne. A prófétában láthatunk akár egy mai embert is, akinek vannak világjobbító céljai, csak sajnos ehhez mások közreműködése kell, akik viszont nem ismerik fel az igazságát, nem követik és így a nagy küzdésben itt-ott mégis kétségbeesik, és szinte érezzük, hogy magának bizonygatja, hogy az Úr mellett érdemes kitartani, mert "hozzám való hűséged nem szűnik meg". (utolsó megszólalása a darabban)
A világ/az emberiség/egy nép, de akár egyetlen ember megváltoztatása a legjobb szándékkal is kétséges - borítékolhatóan reménytelen - vállalkozás, főleg programszerűen, rövid idő alatt, valamiféle ideológia mentén egészen biztosan, és aki ilyesmivel próbálkozik, ezzel a ténnyel óhatatlanul szembesül előbb vagy utóbb.
A mű születése óta eltelt némi idő, és ez alatt az is bebizonyosodott, hogy a nagy (és jónak tűnő) eszmék nevében is elég sok gazemberséget elkövettek, tömegeket gyilkoltak le. Ebből a szempontból az Éliás történet sem kivétel, hiszen a próféta a legkisebb megingás nélkül, a saját igaza biztos tudatában gyilkoltatja le a pogány papokat. Meglehetősen ellenszenves megoldás ez, befolyása alatt tartja a népet, és ideiglenes hatalmi pozícióját felhasználva felbujtja őket, ami után menekülnie kell.
Ha cselekedeteit alaposan megnézzük, ez a próféta inkább egy erősen elvakult emberre hasonlít, aki elveinek rabja, nem válik szerethetővé, de éppen azért, mert nem merül fel benne egyszer sem kétely, hogy igaza van, és rendületlenül ki kell tartania az Úr mellett, a csodálatunkat mégis kiváltja, és érdeklődéssel figyeljük, hogy mi történik vele a két és fél óra során. Különösen úgy, hogy kiváló zenei színvonalú produkciót kaptunk a Savaria Szimfonikus Zenekartól, a varasdi székesegyház "Chorus Angelicus" énekkarától és a VIA Varaždin kórustól, a szólisták remeklése mellett.
Közreműködött:
Margareta Klobučar - szoprán, Sonja Runje - mezzoszoprán, Németh Bálint - tenor, Matija Meić - basszus, Felix Beilein - fiú
A varasdi székesegyház "Chorus Angelicus" énekkara, VIA Varaždin kórus, Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényelt: Anđelko Igrec
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1884 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások