Pálinkás jónapot mindenkinek! - A jó pálinka itassa magát – kocsma-reality a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2010.01.03. - 19:45 | Egyed Betti, Büki László 'Harlequin'
(Ön)irónia, humor, keserédes valóság - mindez a jó pálinka (mellék)hatása. Mert a jó pálinka megereszti a nyelvet, feltöri a sebeket, felkorbácsolja az érzelmeket, a gúnyt groteszkké nagyítja, a viccest pedig visszájára fordítja. Mert a jó pálinka „becsúszik a leves alá”, ott lapul egy valamirevaló háziasszony konyhájában, a restiben ragad tőle az asztal, de a gén-manipulátoroknak még a nyelvét sem „kancsalja el” attól a rengeteg szakkifejezéstől. Mert a ”jó pálinka itassa magát”… A Weöres Sándor Színház kocsma-realityjét január 4-én láthatja újra a közönség!
HIRDETÉS
Kocsma-reality - hét történet hétköznapi élethelyzetekkel, átlagemberekkel, hol kardinális, hol bolhányi problémákkal. Mi a közös bennük? Minden szituációban a pálinka a „gyógyír", a folyékony „kézrátét", a lelki kirurgus - legyen az szerelmi háromszög, vagy vasúti talponálló ingerszegény miliőjében folytatott génmanipulációs eszmefuttatás, elcseszett számla feletti pará(z)s szócsata, vagy épp semmicske női pusmus, töketlen és tökös pasikról.
Az darab ötlete egyszerű, de temérdek lehetőséget rejt magában: bekapcsolt diktafonnal dokumentálni a kisember hétköznapi életét,
A színmű tobzódik a veretes magyar nyelv gyöngyszemeiben, miközben kiaknázza az egyszerű ember „erősségét", azt hogy képes önmagán nevetni.
„Ez milyen pálinka, János? Kukorica."
Olyan, mintha egy sorozatot néznénk, abból a „barátokköztös", „életképes" fajtából, mely hétköznapi szituációkból, hétköznapi emberekből meríti témáját. A jelenetek közötti összekapcsoló elem a pálinka, ami szüli a dialógusokat, azok pedig a drámát, a komédiát - vagyis a színházat. A színház pedig maga az élet. Nincsenek jelmezek, a színpad eszköztelenségét a színészi játék sokrétűsége oldja fel. A jelenetek közötti áthidaló elem pedig a zene, ami legalább annyira gulyás-breakbeat, mint amennyire pálinka-folklór. Két taktus közé ízlésesen bekúszik a Delta főcímzenéje, mi pedig röhögünk magunkban, hogy ezt biza, nem a pálesz teszi, hanem az igazi átlagizlés-ripityom nyelvöltése ez is. Oké, lehet, hogy kicsit pálinkagőzös.
A sorozat „főhőse" Csaba (Kálmánchelyi Zoltán), ő az egyetlen, aki az összes részben feltűnik elhangolt hegedűjét szorongatva. Pénzhez akar jutni, a szó azonban nem az ő asztala, folyton mosolyfakasztó, kétértelmű szituációkba csöppen. Nagyon keveset beszél, inkább a tükör szerepét tölti be, amit mások kimondanak, vagy csak megtennének, ő megcselekszi (a többieknek nem ízlik a meleg sör, de ő babrál a hűtővel, a végén ő iszik a legkevesebbet, de mégis ő lógatja félrészegen a fejét).
Nem esik nehezünkre, hogy néhány perc alatt beleéljük magunkat a történésekbe, hisz rögvest ismerős élethelyzetekben találjuk magunkat, melyek nélkülözhetetlen velejárója, már-már kötelező tartozéka a jófajta - vagy épp nyomjelzős - feles. A darabbeli szituációk, dialógusok kedvéért Koleszár Bazil Péter diktafonnal a kezében, hónapokig járta a várost, embereket állított meg, beszéltette, anekdotáztatta, megfigyelte őket, mígnem összeállt egy bőséges nyersanyag, melyet Sultz Sándor dramaturg szűkebbre szabott, majd színpadra vitt. Mindez már évekkel ezelőtt történt, a darab ősbemutatója a Merlinben volt.
Az eltelt idő ellenére a történetek ma is ugyanúgy megállják helyüket, mint annakidején. Sőt! Naponta találkozhatunk elkényeztetett úri hölgyekkel (Brigi szerepében Péter Kata), akik jó dolgukban nem tudják, hogy melyik férfit használják ki jobban - „fajfenntartozásilag" -, közben pedig feminista szövegekkel tömik a fejüket. Péter Katának azonban nagyon fekszik a szerep, élteti e hamiskás figurát, s valljuk be: hitelesen. Tele van energiával, sugárzik belőle az élet, s nem riad vissza néhány kupica felestől sem. Egy vagány, mai csajszi, aki ujjai köré csavarja a férfiakat, és ellenpólusként áll Bernadett (Senkovics Petra) kissé régimódi jellemével szemben.
Hasonlóan markáns a két „ősfigura" (Bajomi Nagy György és Orosz Róbert) játéka is, akik már annak idején Horváth Ákossal (Atis szerepében) együtt játszottak a darabban. Orosz Róbert, a meló után a vasúti talponállóban feleseket „vízmértékező" kőműves szerepében a citromba harapott néző arcára is mosolyt varázsolt. Ez a szkeccs szövegében is töményebb, mint a jelenetekben elfogyasztott összmennyiségű pálesz illata. Akit a sors egyszer is összesodort a malteroskanál és a vízmérték mesterével, az a szakmai polémián hasát fogja a röhögéstől. Sanyi mester csak hozta egymás után a dekás poharakat, a pálinkaszag már a nézőtéren is terjengett, de ő pohárról pohárra lovallta bele magát az építkezési utóparába. Pálinkával mindent meg lehet oldani, minden ügyet el lehet simítani. Még a falat is. Ismerős?
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás