Csendes vizeken - A Bagossy Brothers Company szimfonikus műsora a Sportházban

Képgaléria megtekintése2019.12.05. - 04:30 | Büki László 'Harlequin'

Csendes vizeken - A Bagossy Brothers Company szimfonikus műsora a Sportházban

A magyar popzene egyik legfelkapottabb reprezentánsa, a Bagossy Brothers Company a szombathelyi AGORA-MSH-ba is elhozta a Csendes vizeken című szimfonikus műsorát. Közreműködött a Heuréka Pop Orchestra.

Mindjárt az elején szentségtörünk: nekünk ez az este nem az egymásra találásról szólt. Pedig próbáltunk barátkozni - főként a szimfonikus hangzás okán. Aktiváltuk az összes receptorunkat, kinyitottuk "lélekkamráinkat", mivel egyébként is "szimfonikról" jöttünk a Bartók Teremből: Bartókkal fülünkben. 

A színpad remek, a vizuál és a hangzás rendben, szépen, szinte diszkréten szólal meg a kísérőzenekar a háttérben, nem tolakszik bele a popslágerekbe, még akkor sem, ha azok a közismerttől eltérően lépnek le a színpadról. Egyébként is divat a szimfonik / akusztik, szinte minden menő honi popbrigád megvillant már hasonló projektet, és ebben nem kis érdeme van a Petőfi rádiónak. És valahol itt van a kutya elásva, miért mentünk el egymás mellett pacsi nélkül - mi és a BBC zenéje. Mára a Petőfi levedlette azt a bőrt, amivel 2007-ben izgalomba hozta a fiatalabb korosztályt a nagyközönség elől "rejtve maradt" zenékkel. Ez két évig tartott, az irány pedig fokozatosan tolódott a könnyen emészthető popzenék felé, toplistás előadókkal, a világ zenei fősodrát meglovagoló koncepcióval.

Valahol ennek az áramlatnak a "terméke", gyermeke a BBC is. Közérthető, nagy tömeget megszólító, mondanivalójában "konfliktusmentes", mégis egyfajta "menő életérzést" közvetítő zenekar. Mintha különleges lenne, holott inkább olyan, mint egy píszi közbeszéd. Hat a lélekre, hat az érzelmekre, de nincs benne jó értelemben vett szertelenség, kócosság vagy bármi, ami a tökéletesség illúziójától eltérő lenne. És mindehhez az összképhez a szimfonikus felállás még több fegyelmet és precizitást feltételez. De ha emlékszünk még anno Ákos Andante koncertjére, akkor ott mindez zseniálisan működött: az új zenei köntösben új / más életet éltek a dalok. Előjött egyfajta játékosság - talán épp a zenekari megszólalásban rejlő színesség miatt. Számunkra ma ezek a dalok "nem éltek". A felszínen megérintettek, de nem ivódtak belénk, bármennyire is tette szívét-lelkét a produktumba minden zenész.

Egy órán keresztül kerestünk kézfogót... Aztán mindketten visszahúztuk. Ennyi történt.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

S. Tóth Szabolcs 2019.12.06. - 00:48
Őszinte és visszafogottan kritikus, de nem biztos, hogy a zenekar a hunyó. :) Ajánlom, hallgass eredeti hangzásában Bagossyt, hátha összejön az a kézfogó. De tetszett, hogy vélemény és nem a sablonbenyalás vagy üres semmitmondás.
BLH 2019.12.06. - 11:30
Kedves Szabolcs! Köszi!