Premier előtti szupertitkos buli

Az új lemez megjelenése előtt a zenekar egy privát lemezünneplő szeánszt szervezett a Hunniában, ahol a lemez közös meghallgatása mellett több kellemetlen programmal készültek. A bulin csótány jelmezben hostesskedő Francescótól (a zenekar roadja) a bejáratnál megkaptuk a saját Ricsárdgír-szeretetcsomagunkat (papírtáskában!), melyben a friss korong lapult, szövegkönyvvel, meglepetésként egy limitált Rise of The Koala sörrel, egy italkuponnal, amit csak másnap vettünk észre, így nem tudtuk beváltani és egy indokolatlannak tűnő 3D szemüveggel. Először azt hittük túl sok volt a bambi vagy elrontották a lemezborítót, aztán felkerült a varázsszemüveg, ami minden homályt eltüntetett. Ismét jár a pacsi a zenekar egyik vendégénekesének, Deák Edinának a nagyszerű 3D borítótervért.

Kissé bizarr volt Fred szintis jazz-dallamaival oldódni a tömegben és hangolódni az estére, ellenben roskadásig volt a pult, az éhes gyomroknak pedig egy low-budget svédasztallal kedveskedett a zenekar.  A lemezmeghallgatás előtt Hegedűs Levente sztárprogramozó bemutatta az új internetként beharagozott friss Ricsárdgír honlapot. Az ősgíreseknek talán még megvan az a prototípus, amit 2013-ban hoztak létre rendkívül igényes felülettel, szemet gyönyörködtető grafikai megoldásokkal. Pár percnyi böngészés után különböző neonszínekben lehetett látni a lakás falait és erős volt a félelem egy instant epilepsziára is. Az új platform nem hazudtolja meg elődjét, felépítésében sok hasonlóságot mutat: Gírtinder, zenekari playlistek, játékok, móka, kacagás, koncertfotók, cikkek stb. www.ricsardgir.com

A szellemes és szórakoztató bemutató után klippremier következett, ahol ezúttal meglepő módon valóban levetítették a beígért videót. A lemez egyik új dalához, a Smackleveshez készült egy képi anyag, ami teljes mértékben hű a zenekar eddigi mozgókép-ideológiájához. Reméljük, minél előbb közkinccsé teszik! Ezután nem volt más hátra, mint benyomni a play gombot és elszabadítani a pincében a poklot. A várva várt lemezhallgatást kiegészítette volna a Dancing Analfabéták tánccsoport előadása, amit egyedül Fred vállalt csak volna fel, akinek valószínűleg addigra már beütött a meggyes Soproni. A kellemes lemezhallgatós, szolid zsongás pokoli ámokfutással végződött TheRicsardGirls official zenekari DJ formációjának köszönhetően.

Dalról dalra

Minden nyár

A dal tökéletes választás volt jövő Fishing-himnusznak! Megspékelve egy fesztivál aftermovie klippel erősen beüt a feeling és valószínűleg nekem is feldobná az életemet, ha megvenném a Fishing bérletemet. Azért még mindig durva időzavart tud okozni, és megállok egy pillanatra átgondolni, mikor azt éneklem: „szép volt a tavalyi nyár, de az idei még szebb lesz". Sajnos idén már nem lesz több nyár, ezért ezt még jegelnünk kell egy kis ideig. Hahaha.

Let's dance

A „döglött lovas" kislemezről a legbulisabb dal, amit átdolgoztak a srácok, hogy legyen a végén egy trombitás rész. Ezt főként a közös turnénak köszönhetően Bohemian Betyars-hatásnak érzek és kifejezetten tetszetős a balkáni hangzással fűszerezett átdolgozott verzió.

Temetés

Az előzőhöz hasonlóan a Temetés is szerepelt a tavaszi EP-n. A dal már címével megtöri az eddig vidám vonalat, refrénjével azonban stabilan maxon tartja buli-hangulatot. A szöveg rendkívül lehangoló, lényegében a szerelem párkapcsolatban realizálódó depresszív, förtelmes pokoljárását fejezi ki. Még szerencse, hogy a mulatós-diszkós zenei alap javítja a közérzetet.

SzintisLaci

Talán még ott voltunk azon a koncerten, amikor először harsogott fel a por és az izzadság keverékének felhőjéből  a „SzintisLaci" rigmus. A szinti mögött lányos zavarában kínosan mosolygó Paál László valószínűleg még maga sem gondolta, hogy hamarosan sebes üstökösként jelenik meg a celebség égboltján és olyan nagy nevekhez sorakozik fel, mint Palvinbarbi vagy Ördögnóra. A közönség okozta nyomás végzetes és visszavonhatatlan bejelentésre kényszerítette Mártondanit, aki több kilónyi bulikrumpli meghámozása után először vetette fel a dalötletet egyik koncertjükön. Majd' összeomlott az internet a dal- és klippremier után! Talán a csoda fogalmával lehetne a legjobban jellemezni mind a dalt, mind a hozzá készült képi anyagot, de a legnagyobb csoda kétségkívül maga SzintisLaci.
A dal a legendássá váló szintisen túl sokkal többről szól: az évek óta verbuválódó Koala-közönség összetartozásáról, akiknek ez egyfajta köszönetnyilvánítás a zenekar részéről, „mert mi közösen vagyunk a nagycsalád... mi közösen vagyunk egy fajta". Tuti nyári sláger!

Azonistúl

Az Éva otthon után újra szabad utat kapott egy „pappévás" őrjöngés. Amilyen rövid és egyszerű, annyira velős és sokatmondó. A dal végig feszültség alatt tart, sugárzik a düh, felvillan a félelem. Egy naturalisztikus keretben hullámzanak az érzések, melyek egy szürreális disznóvágás véres pillanatában csúcsosodnak ki.

Smackleves

A zártkörű bulin elsőre teljesen beszippantott a dal és a klip egyaránt. Lényegében Mártondani elreppelni nekünk, hogy neked mi és hogy neki (vagy nekem?) mi: „neked a Padthaiwok nekem a smackleves, neked szálas tea nekem filteres, neked egy salsatánc nekem egy punkpogó, neked a jegy.hu nekem a Viagogo." Az original gangsta stílusban nyomuló TheRicsardGirls bigék a videóban remekül adják a powert a zenéhez. Reméljük, hogy minél hamarabb közkinccsé teszik a felvételt!

My horse

A My horse is going to die korongot ihlető countrydal, ami két sorból áll és melynek főszereplője egy haldokló ló. Szerencse, hogy a CD melléklet tartalmazza a dalszövegeket és végre megvilágosodtam, mit énekel pontosan Flóra.

Bulikrumpli

Akárcsak SzintisLacinak, a bulikrumplinak is érett már egy saját dal. Ha eddig hiányoltuk volna a dalokból a zenekarra jellemző aktuális, közvéleményformáló témák megjelenését, akkor ebben a dalban sűrítve megkapjuk. Erős áthallást villantanak fel sorok, melyek az aktuálpolitikai, társadalmi vagy a klímát érintő történésekre reflektálnak, avagy a ló néz, a csikó lát vagy olvadó gleccseren twerkelek. Az elmúlt években több kilónyi bulikrumplit hámoztunk már meg együtt a srácokkal és reméljük jövőre is nálunk lesz a kedvenc partiburgonyánk.

Na persze

A Hazudjanak méltó párja ez a pörgős punk dal, ami egy borzalmas emberről szól, aki valahol mégis csak egy ember. (Na persze!)

Szabad világ

Egy igazi dühös freedom dal! „Szabad szöveg, szabad zene, itt szabad mindenbe szarni bele. Szabad világ, szabad szerelem, szabadság van, de nincs kegyelem." Ebben a dalban található ez egyik legjobb két sor az egész életműből: „Mi zavar a tudatlanság vagy a közöny? Nem tudom, de nem is érdekel."A dalban szerepel egy Sziámi parafrázis, ami az Apokalipszis (itt és most) szellemes rímpárját kölcsönzi a 'Seduxen - te dugsz nem" összecsengésében.

Tipikus én

A Dzusngel könyvéből beemelt Otthonom című dallal a gyönyörű, selymes énekhangú kislány csodálatosan megidézi a mese miliőjét. A törés a történet továbbgondolásával következik be, ami lényegében a Disney-álmok valóságban realizált képe. A mesében szereplő kislány egy olyan ideális jövőképről álmodozik, melyben megjelennek a berögzült hagyományos nemi szerepek. Na, ekkor jelenik meg Éva, aki továbbra is keményen hozza a feminista vonalat és brutálisan visszájára fordítja a kislánykori ábrándképet. A mondanivaló mellett a dal hangulata is nyomasztó. Elborult napokon szerintem ne hallgassátok. Nekem tegnap munkából hazafelé jövet minden életkedvem elszállt miközben hallgattam.
Érdemes lenne elgondolkodni egy színpadi koreográfián, ahol az első részt Mártondani elbalettozná (lásd: E.T., a földönkívüli koreográfia), majd színre lépne Éva, hogy egy közös zenekari pogóvá lázítsa a hangulatot, végül pedig mindenki meghal. Szerintem tök jól hangzik!

A pap

Ha már lóhalál, temetés, akkor kell egy pap is. Az intróra elkezdtem dúdolni a Scorpionstól a Wind of Change-t, aztán jött az István, a király, majd beütött a Vidám Vasárnap is. Zseniális! Az új lemezen ez a dal a legnagyobb poén.

A Ricsárdgír megingathatatlanul a hazai underground zene superheroja

Ami leginkább megragadó, hogy a zenekar teljesen hű maradt saját koncepciójához dalszerzés tekintetében: egyszerre van kedvem táncolni és megölni magam. Stílust illetően nagyon szerteágazó, kísérletező zenei anyagot raktak össze: rockopera, country, punk, szintidiszkó, rap stb. nem csak látszólag eltérő elegyéből áll A koala felemelkedése. Összességében nálam abszolút 10/10 az értékelése. A Rise of the Koala bizonyítja, hogy a Ricsárdgír megingathatatlanul a hazai underground zene superheroja.

Az idei évben még két fellépése lesz a zenekarnak, Debrecenben és Miskolcon, de ezek messze vannak, szóval inkább gyertek január 4-én az Akváriumba. Addig valószínűleg el tudják játszani élőben is az új dalokat. Nyári fakultatív programként pedig a 2020-as Alterába Fesztivált ajánljuk, melynek harmadik napján (július 16.) a zenekar nyitja a Nagyszínpadot. Nincs is annál jobb, mint csütörtök délutáni nyári hőségben hámozni a bulikrumplit. Koala powa!