Hendrix és Aretha a falon - Spirituáléim címmel nyílt meg Németh Gyöngyi kiállítása a Savaria Filmszínházban

Képgaléria megtekintése2019.12.18. - 01:15 | Büki László 'Harlequin'

Hendrix és Aretha a falon - Spirituáléim címmel nyílt meg Németh Gyöngyi kiállítása a Savaria Filmszínházban

Hang, zene, víz, szín: akvarell portrék - december 17-én a moziaulában nyílt meg Németh Gyöngyi festőművész tárlata világhírű előadók portréiból. Jimi Hendrix, John Lee Hooker, Mick Jagger, Janis Joplin és Amy Winehouse akvarellje mellett Aretha Franklin adott különleges aktualitást a tárlatnak, mivel Amazing grace címmel híres gospel koncertjének filmpremierje előtt nyílt meg a kiállítás. A megnyitón közreműködött a TenSing Savariae énekegyüttes.

Németh Gyöngyi nem véletlenül választott tárlatnyitója felütéseként spirituálét, hiszen kiállításának a címe is az: Spirituáléim. Annak apropójából, hogy az elmúlt évszázadban rengeteg zenészről  jelentek meg világszerte fantasztikus képek, felvételek, zenék, amiket nagyon szeret. Gyerekkori kötődése van ezekhez a zenészekhez, akiknek portréi a moziaula falairól juttatják eszünkbe korszakos dalaikat. Akvarellel, vízfestékkel festett "puritán" képek ezek, mint szülőfalujának, Kemenesmihályfának temploma, ahova Szenteste visszatér családjával.

A tárlatnyitó gondolatok közt visszautaztunk a művésznő gyerekkorába, amiben felbukkant egy nagyhatású lelkész, Kovács Imre. Ő beszélt először arról, mi az a gospel, és még korábbról, a 17. századból a spirituáléról, arról, miért éneklik azok az afroamerikai emberek, akik hányatott, elképesztően nehéz sorsukban is dalra tudtak fakadni. "Karácsony előtt spirituáléval, gospellel készülni hozzájárulhat az ünnepi hangulathoz. Magam is meg vagyok hatódva, mert annyira tombolnak bennem a gyerekkori emlékek".

A tárlatnyitót követően a képek születéséről beszélt portálunknak a művésznő:

"Ezek a képek akvarellek. Speciális papírra készülnek, hagyományos akvarell-technikával, ami azt jelenti, hogy fedőfestéket nem használok. Kizárólag a papír eredeti fehérje adja a fehér színeket a képen. Tulajdonképpen ami világít a képen, azt ki kell hagyni. A festmények természetesen több rétegben készülnek, de a cél az volt, hogy minél kevesebb rétegből álljon össze az adott portré. Néhol két kitakarásos technikát is használtam, ami azt jelenti, hogy egy fedőanyaggal lefedtem a befesteni nem kívánt részeket. Az a legnagyobb kockázat a végén, amikor ezeket a ragyogásokat, csillogásokat, ami a kiváló zenészeknek a glóriát adja, össze kell fröcskölni. Azt, ami már kész van, amiről úgy gondolom, hogy jó, nos akkor megfogni az ecsetet és loccs. (Pollocki akvarell...? )

Hogy kiket fessek meg, az személyes indíttatás volt. Azért spirituáléim, azért az enyémek, mert nekem ők a kedvenceim, őket szeretem hallgatni, ők motiválnak. Nem egy ülésre, vagy állásra készítettem el a képeket, hanem újra és újra elővettem őket, minden képen néhány napot dolgoztam.


További terveimben két anyag szerepel. Az egyik egy absztrakt munka, amiből kiállítást szeretnék készíteni, szintén van afrikai vonatkozása. A másik pedig egy meglehetősen realista festménysorozat lesz, amivel szeretnék a következő évben majd megjelenni.

Utaltam már rá, hogy csodálatos lelkészünk volt, hogy spirituálékat énekeltünk a hittanóráin. Egyik évben Szenteste napján én voltam megbízva, hogy gitározzak, hogy alámuzsikáljak neki. Kamaszlányként nem csoda, ha berezeltem. A faluban a legények eljöttek csak azért, hogy lássák, hogyan fogunk beégni. Fogadásokat kötöttek, hogy mi nem fogunk énekelni sem spirituálékat, sem hazai rockszámokat - pl. Piramis: Ajándék - a templomban, ami zsúfoltságig tele volt. A srácok csőnadrágban, farmerben, szegecses bőrkabátban álltak hátul. Akkor a lelkész intett, hogy jöhetek a gitárral. A gitár pedig sehol.... el se vittem, annyira féltem. Integettem a fejemmel, hogy nem, nekem ez nem megy, szégyenlem magam, hogy kiálljak egy egész falu elé. Ott voltunk 500-an. A lelkész, Kovács Imre elénekelte egyedül a dalokat azon a fantasztikus orgánumán, amivel ő rendelkezett. Akkor leckét kaptam egy életre, és ezt a kiállítást most neki ajánlom."


Németh Gyöngyi festő, restaurátor és tanár, főállásban foglalkozik a művészettel. Van egy műterme Szombathelyen, ahol restaurál és fest, emellett tanít - külföldön órát ad - művészettörténetet és rajzot. 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás