Egy öreg, romos és nedves házban kb. 1500 festménye van raktározva Bihari Puhl Leventének, aki Jánosházán él és dolgozik.

Hány éve élsz Jánosházán? Számít-e a földrajz?

Először 2002. február 3-án, egy verőfényes napon voltam Jánosházán, ama helyen, ahol majd 20 év múlva vette kezdetét a Levyntgard-Múzeum létrehozása. Azon a februári napon, amikor beléptem leendő feleségem épp eladás alatt lévő örökségének udvarába, a nagy, boltíves, rozsdás kapuszínen át, egy különös, Csipkerózsika álmát alvó, öreg ház és udvar tárult elém, mivel már 20 éve elhagyott, lakatlan volt. Olyan enyhe idő volt, hogy ingujjra vetkőztem.

Ágotám végigvezetett a portán, s egy belső hang szólalt meg bennem: „Te fogod ezt rendbe tenni." Nyomban el is hessegettem magamtól a gondolatot - nem sejtve, hogy pár hónap múltán már megkérem Ágota kezét, és 2003 májusában meg is kezdjük a ház- és tereprendezési munkálatokat. Ez a ház a 18. század utolsó harmadában épült, késő paraszt-barokk stílusban, s tartozott hozzá mintegy fél hektáros telek, udvarral, kerttel. Különlegesen érdekes világ fogadott azon a helyen: régi, omladozó kőfalak, olyan jelenségek, melyekkel azelőtt csak mesékben, történelemkönyvekben, romantikus filmeken találkoztam. Mindez múltat idéző, rozsdás hangulatot árasztott, gyermekkorom emlékeit elevenítve meg. Abban az időben mintegy 15 évig Siófokról jártunk oda, mivel akkor még a Balaton-parti városban laktunk. A hatalmas kertet kezdtük el művelni. Aztán 2018-ban sikerült eladnom siófoki házamat, és végleg Jánosházára költöztünk.

Balaton Bells

Vas megyének ez a része, a Kemenesalja Magyarország egyik konkrét tája, az öt, számomra legmegkapóbb vidéke között van (nem sorrendben Balaton-felvidék, Dunakanyar, Zemplén, Kőszegi hegység és Kemenesalja). A megye eme délkeleti csücskében számtalan érdekesség fogad, amely bizony erőteljes vonzerővel bír számomra. Szombathelyre gyakran utaztunk kedves barátainkhoz, mint ahogy azon a napsütötte februári napon is, Tomi fiammal épp hozzájuk igyekeztünk. Jánosházán azonban meg kellett állnom. Milyen ez a vidék? Sík, de mégsem az, hiszen gazdagon megáldott, oázisokkal fűszerezett: Somló-hegy, Ság-hegy, Kissomlyó, tele borospincékkel, kiváló borokkal, várakkal, ásványokat rejtő bányákkal, és számtalan termálvizes fürdővel. Ha felmegyek a jánosházi házunk tetejére, tiszta időben látszik a Bakony, a Tapolcai-medence tanúhegyei, a köztük felsejlő Balaton csíkjával. Nyugat felé fordulva feltűnik a Kőszegi-hegység, sőt, még az Alpok közeli csúcsai is. 50 km-es körzeten belül számos város található: Celldömölk, Sümeg, Keszthely, Tapolca, Hévíz, Devecser, Sárvár, Ajka, Pápa és Szombathely. Folyók szelik át a területet: Rába, Marcal, és számtalan patak, de egyéb belvizek, egyedi növény- és állatvilággal büszkélkedő lápok is találhatók itt. A városokban, hegyeken pedig várak, várromok, de Savaria maradványai is a közelben fekszenek. Vas megye tele van kastélyokkal is. A nap is itt megy le, és különösen arany-bronz színűre festi az alkonyati eget, mintha Gauermann tiroli festményei elevenednének meg. Győrbe utazva pedig az új M 85-86-os autópályán lovagolhatok végig, kissé Ausztriában érezvén magam - bajor őseim vérének csordogálása... Teljes rezonanciám szólal meg ezen a vasi tájon, melyet rozsdás megyeként is szoktam emlegetni. A földrajz - ami mindig is kedvencem volt - itt bizonyosan meghatározó szereppel bír.

Fontos-e adnod valamiféle kitüntetett érzést egy-egy kiállításod előtt magadnak vagy inkább az utóhatások emlékezetesek számodra?

Nem szerencsés dolog előre inni a medvének bőrére, így inkább az utóélmények maradnak meg, melyekből igen sokféle volt az elmúlt, közel 30 év alatt, mióta elkezdtem idehaza kiállítani. Minden tárlatomról statisztikát készetek, melyeknek egyik része a megnyitók és a kiállítások jellemzése. Ez az anyag lassan már könyv terjedelmű, hisz több mint 200 kiállítást foglal magában, fényképekkel illusztrálva.  

Café Miró

Mi érdekel téged leginkább a közelgő kiállításodban?

Jánosházán 3 év múlva lesz 20 éve, hogy megvetettem a lábam, és már az első időkben szemezgettem a celldömölki művelődési központ épületével, hogy ott is be kéne mutatnom alkotásaimat. Talán próbálkoztam is jelentkezni, de akkor nem volt visszhangja. Most azonban kedves, szombathelyi Ági barátom jóvoltából eljutott hírem kultúrházvezető Maja kisasszony mosolygós orcáján megbújó füleihez, és beszivárogtam egy tárlat erejéig. Volt is töprengés, hogy milyen képeket mutassak meg, és kiknek? Sajnos (vagy nem sajnos) 40 éves festészetem ideje alatt mindig meghatározó volt az értékesítés. Picasso szavaival élve: „A festő a festészetéből éljen!" Így egy kiállítás anyagát is bőségesen meghatározta mindig is az, hogy ne csak a hétköznapi pletykákhoz díszelegjenek a paravánokon műalkotásaim, és hogy ne csak kiadásokat termeljen egy-egy tárlat. Ezt a témát is sok-sok oldalas írásomban elemeztem, fejtettem ki. Ha anyagi haszon oldaláról rendezem a kiállítást, akkor kommersz festőségemet prezentálom. Ha művészeti oldalról, akkor a közönség közönyével találkozom. Persze a kommersznek titulált festményem is művészet! A kiállításokat kevés, a művészetekre fogékony, igényes személy látogatja. Siófokról történő elköltözésemnek is egyik oka ez volt: a város betelt a mozgó, kereskedelmi galériák tucatképeivel. Hogy mi érdekel közelgő, celldömölki kiállításomban? Talán az, hogy a bemutatott, mintegy 10-15 Ság-hegy témából hány fog gazdára találni... merthogy lesznek köztük Ság-hegyi bazaltkövekre festett művészi ajándéktárgyak is potom pénzért...

Táj a Ság-heggyel

Lesz olyan festményed a celli kiállításra, ami nem volt látható eddig?

Biztosan. Az utóbbi 4-5 évben leredukáltam a kiállítások szervezését, viszont ebben az időben halmozódott fel festményeim mennyisége mintegy 1600-ra. Ezek között vannak bőven, amelyek még nem voltak kiállításon bemutatva.

Mikor találod úgy, hogy egy kiállítás nem unalmas? Szerinted fontos az, hogy némi kaleidoszkóp legyen a kiállítás, mint eszköz?

A kiállítások általában unalmasak. Ezek nem Omega koncertek... Két részre lehet bontani: megnyitó és maga a tárlat ideje. A megnyitók is - ha nincs olyan bemutató személy, aki feldobja a közönséget - általában unalmasak, szokványosak, semmi extravagancia nincs bennük. Siófokon rendeztem ugyan több bizarr és különleges megnyitót, melyek megrázták a nagyérdeműt, de másnapra már ki is heverték, semmi mozgató visszhangja nem maradt, kivéve az médiák riportjait. Ezek a happeningek nekem általában fél millió Ft-omba kerültek alkalmanként.  Tanulság leszűréseként állapítottam meg, hogy ilyen tárlatokat és megnyitókat nem szórakozásorientált kisvárosban, hanem művészetileg is kvalifikált, igényes városokban kellene rendeznem - ahogy több újságcikk is megjegyezte. A tárlatok időtartama alatt időnként be-bevetődik egy-egy unatkozó turista, akiben kíváncsiság lobban, mi is történik az adott település kultúrházában, galériájában. A festészet csöndes, nem ordibál, mint a zene, ezért csak a benső hangra rezonálóknak jelent valamit. Mai, haszonorientált világunkban a kultúrházak is közködnek azzal, miként vonzanak embereket rendezvényeikre.

A levyntgard műfaj vagy stílus a kezedben?

A levyntgard - ahogy megboldogult művészettörténész barátom, Szilárdfy Zoltán jellemezte - az ezredforduló hiteles szövettani lenyomata. Én analizáló-szintetizáló-asszociatív retroavantgard alkotási módszernek nevezem. Tudomásom szerint a világon sehol sem alkotnak így, ill. hasonló, de igénytelenebb próbálkozásokkal találkoztam csupán. Ebből következően műfaj és stílus is egyben.

A múlt ébredése - Döbrönte vára

Korábban tanítottál is, magánnövendékeket. Jelenleg van módod, lehetőséged palántákat nevelni?

A művészet nem sablon, hanem az egyén szárnyalása. Ezt nem lehet tanítani. Kevés tanítványom volt, és csak azzal tudok mélyebben foglalkozni, aki hozzám hasonlóan próbálja magát a festészet nyelvén kifejezni. Lányom - aki szintén festőművész - sosem volt a tanítványom, hanem benne élt a műterem légkörében, és ott szívott magába mindent. Persze instrukciókkal azért bőségesen elláttam. Jelenleg még festeni sem tudok, hiszen új műtermem épül, ebből következően tanítványokkal sem foglalkozom. Igazából nem is vagyok tanár-fajta. Festés közben egyre inkább zavar, ha mással kell foglalkoznom.

Emlékezetesek a zenehallgatási szokásaid. Tart még ma is a korábbi évek gyakorlata, a koncertélményszerű hangerő és minőség a műhelyedben?

Mint mondottam az imént, műtermem sincs - de, ha elkészül, biztosan folytatódik a siófoki élmény és hatás. Sok festményem van, melyet zene ihletett.

A hajnali, félálmos főzött kakaós és vajas kiflis reggelik a festékes selyemköntösben... csendben élő, mozgó  képződmények, amiket aztán fatáblára tálal a festő. Sosem tűnt nálad úgy, hogy különbség volna más tevékenykedésed és a műteremben töltött munkád között. Az idő nem választott téged a saját mértékegységeire.

Igen. Mostanában kezdek azzal szembesülni, hogy igazából a festészet csak az egyik - talán legfontosabb - eszköz, amellyel magamat ki tudom fejezni. Jelenleg pl., hogy új házunk berendezésével foglalkozom, és Nagy László, transzcendens barátom által épített téglakályhánkat próbálom felöltöztetni, élem át az építészeti alkotás örömeit, kihívásait (is). A kertet is nagyon szeretem. Számomra mindegyik egyfajta műalkotás. Igazából én állandó alkotás közepette élek, akkor is, amikor főzök, vagy hecsedlibogyó lekvárt készítek, vagy festészetem történetét foglalom írásba. Már több mint egy éve élek Jánosházán, de az 1 hektáros terület a két épülettel oly mértékben motivál, hogy azt sem tudom, mi folyik a 2 m magas, átláthatatlan kapukon kívül. Az idő itt egy másik dimenzióban mozog.

Mesék apámról

Sosem mosódott össze életedben a valóság a képzelettel? Volt, hogy a képzeletet választottad a valóság helyett?

Azt szoktam mondani, hogy a képzelet is egyfajta valóság. Általában az elképzelt dolgok aztán meg is valósulnak, hol a Lánchíd formájában, hol festményeimen. A kvantummechanika magát a képzeletet is új, eddig szokatlan megvilágításba helyezi, melyet Dali festészetén meg is jósolt. Érdekes például, hogy számos olyan festményem van, amely a jövőben lejátszódó eseményeket vetít előre. Ezekből is készítettem egy kisebb könyvre való gyűjteményt.

Mi fontosabb a képzőművész számára: az ismertség vagy az alkotó aktivitása? Látsz-e a kettő között összefüggést?

Ez a kettő teljesen összefügg. Az ember társas lény, másoknak fejezi ki önmagát. Épp a minap mondta telefonbeszélgetésünk során Nagy László barátom, hogy „ha nem mutatod meg magad, nem ismernek, az a halálod". Alkotói aktivitásom határtalan. Mindennek ellenére, vagy pont ezért, alig ismernek! Vagy alkotok, vagy ismerkedek, mutogatom önmagam. De hát, ha nincs alkotás, akkor mit mutatok meg? Az a siralmas vicc, hogy művészetem átfogja oly sok, ma ismert alkotó művészetét, mégis az ismeretlenség homályában leledzem. Az ismeretlenség magával hozza az olcsóságot is. Ez megint egy külön fejezet...

Melyik képeden mutattad meg igazán magadat?

Hát azt én nem is tudom - talán a GICCSNÉZŐK 1 c. levyntgard művemen.

Élményszerű kiállítást kíván a Vaskarika Szerkesztősége Bihari Puhl Leventének és mindenkinek, aki ellátogat a celldömölki kiállításmegnyitójára!