Három színész, hat karakter és egy pszichothriller, ez Zsótér Sándor Equusa a Weöres Sándor Színházban. Már a maga a díszlet is felhívja magára a figyelmet (Ambrus Mária - Szörényi Beatrix képzőművész 'A belső vadon kifordítása' című alkotása alapján készült), megemelt tér korláttal körbe kerítve, a két szélén fából készült őrtornyokkal, a sarokban egy régi típusú tévével, sokat sejtető és egy kicsit misztikus. Nem véletlenül, hiszen az Equus a lélek rejtelmeibe enged betekintést. A darab szerzője Peter Shaffer (1926-2016) sikeres angol dráma- és forgatókönyvíró, több darabját is jutalmazták díjakkal, drámái közül nem egyet megfilmesítettek. Az Equust 1973-ban írta, megtörtént eset alapján. Egy furcsa bűntény rázta meg a közvéleményt akkoriban, egy 17 éves fiú megvakított hat lovat egy kisvárosban, Suffolkban. Shaffer megpróbálta elképzelni, mi történt ezzel a fiúval, milyen családi háttérből indult, milyen körülmények és egyéb tényezők játszottak közre abban, hogy ezt a szörnyű tettet elkövesse. Az Equus krimi a javából, de nem az a kérdés, hogy ki követte el a bűntényt, hanem hogy miért, és akkor máris a lélektan ösvényére tévedtünk.

Martin Dysart, pszichiáter (Jordán Tamás) elégedetlen az életével, kételyek gyötrik önmagával és a munkájával kapcsolatban. Gyerekekkel foglalkozik, megpróbálja őket a helyes útra terelni, de vajon tényleg egyedül az a jó, amit a társadalom elvár tőlünk? Önmarcangoló gondolatai az álmaiban is megjelennek, ókori görög papként gyermekeket áldoz fel. Eszter, a bírónő (Nagy- Bakonyi Boglárka, ő játssza Alan anyját és Jillt, Alan barátnőjét is) hozzá küldi a lovak megvakításával megvádolt Alaint, mintegy utolsó lehetőségként, hogy megmentse a fiút a börtöntől. A fiú (Major Erik e.h., ő Frank, Alan apja is) kezdetben egyáltalán nem mutatkozik együttműködőnek, folyton a tévéreklámok buta szlogenjeit ismételgeti. Ez gyerekkori elfojtásból fakad, mert a puritán életre törekedő apja kitiltotta a televíziót a házukból. Dysart megkezdi a lélek mélyére történő behatolást különféle módszereket bevetve, kérdezz-felelek játék formájában, ahol Alan is kérdezhet a pszichiátertől, egyetlen feltétel van csupán, őszintének kell lenni. Majd hipnózissal próbálkozik, végül az igazság-szérum következik, melyet, ha valaki bevesz, csakis az igazat mondhatja. Fokról fokra bontakozik ki előttünk a dráma a fiú elbeszéléséből és a szülők vallomásaiból. Alannek nem volt különösebben borzasztó gyerekkora, bár egy óriási ellentét feszül a szülei között, anyja mély vallásossága és apja ateizmusa. Érthető hát, hogy mindketten a másikat vádolják gyermekük tette miatt. Alan anyja nyíltan ki is mondja, hogy nem érti, miért őt vádolják, amikor a fia magában hordozta a tettét, az ok Alanban van.

A fiú vallásos áhítatot érez a lovak iránt, Jézus felcserélődött equusra, vagyis a lóra. Jézus szenvedését felváltotta a lovak szenvedése. A terápia során lovakkal kapcsolatos gyerekkori emlékek jönnek elő, anyja történetei bibliai idézetekkel a lovakról, s mindenekelőtt a szem fontossága. A szem meghatározó szimbólum a darabban. Az Alan ágyánál lévő képről egy tiszta tekintetű ló néz le, Jill, Alan barátnője kifejti, hogy neki elsősorban a fej, azon belül is a szem a legfontosabb, amit a másikban észrevesz, és a hat megvakított ló. Ha nyomon követjük Alan lelkivilágát, erotikába áthajló vallási rajongását, megértjük, miért tette, amit tett. Drámai hangvétele ellenére a darabot bőségesen áthatja az irónia, a humor. A három színész ragyogó alakítást nyújt, Jordán Tamás remekül adja a vissza a meghasonlott pszichiátert, akibe új életet lehelt a fiú, ugyanakkor megállja a helyét lóként is, ahogy bánatos szemekkel néz a világba. Major Erik és Bakonyi-Nagy Boglárka kiválóan váltanak a karaktereik között, egyik pillanatról a másikra képesek átlényegülni, úgy, hogy aki pár perccel ezelőtt Alan volt, a következőben már az apa, és mi nézők ezt el is hisszük. Persze Major Erik elsősorban Alan, a hangulatingadozásaival, tagadásaival, feltárulkozásaival. Elfogadjuk, megértjük őt, gazdag lelkivilága magával ragad. Mi hát a normális lét? Az a fantáziavilág, amit a fiú maga köré épített, vagy a hétköznapok szürkesége? Baj az, ha valaki megalkotja a saját vallását?

Az eredeti darabot 1973-ban mutatták be a Londoni Nemzeti Színházban, de témája ma is aktuális. Később a Broadway is műsorára tűzte, először Antony Hopkins (Dysart), majd Richard Burton, Leonard Nimoy, Anthony Perkins szereplésével. 1977-ben a filmadaptációja is elkészült Sydney Lumet rendezésében. A dráma több díjat is nyert.

Ha lélektani borzongásra vágyuk, akkor irány a Weöres Sándor Színház!

Szereplők:

Jordán Tamás/Martin Dysart, pszichiáter
Major Erik e.h./Alan Strang/Frank, Alan apja/
Nagy-Bakonyi Boglárka/Eszter, bírőnő/Dóra, Alan anyja/Jill/

Díszlet: Ambrus Mária - Szörényi Beatrix képzőművész 'A belső vadon kifordítása' című alkotása alapján
Jelmez: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia
Tánc: Rimányi Judit
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Ügyelő: Móri Csaba
Rendezőasszisztens: M.Kapornaki Rita, Katona Mária
Rendező: Zsótér Sándor

Az előadás megtekintése 14 éven aluliaknak nem ajánlott!

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.